+ Riport

Felültettek minket a hintára

Hogy mi a közös a Thália Színházban, a Holnemvolt Parkban és a Gundel Étteremben? Molnár Ferenc Liliomja.

Szebbik arcát mutatja a vidámkerti állatpark, hiszen keresve sem lehetett volna jobb helyszínt találni a Liliom imázsfotózásának, mint amilyen a Holnemvolt Park sokadvirágzását élő Körhintája. Méghozzá inkább a tágabb, mint a szűkebb értelemben vett környezete miatt. Liliom, a vurstli nagyhangú kikiáltója ugyanis akár ezen a körhintán is dolgozhatott volna, ennél azonban sokkal érdekesebb, hogy a ligeti romantika ma már éppúgy a múlté, ahogyan a helyét megöröklő Vidámpark is, a “jogutódot” pedig egyenesen Holnemvolt Parknak hívják. Ilyen is csak a mesében van. És nálunk, Magyarországon.

Hogy a hely szelleméből ragadt-e át ránk valami,

vagy a fotózás ugyanilyen jó hangulatban telt volna bárhol másutt is, azt nem tudom, mindenesetre a vidám és önfeledt hangulat hamar eluralkodott a körhinta kupolája alatt – igaz, a látogatók közül a legkisebbek érezhetően zokon vették ezt. Nem azt, hogy a felnőttek játszanak odabenn, hanem azt, hogy ők kint ragadtak. A legfelszabadultabb alighanem Udvaros Dorottya, aki a Gundel Étterem kertjében tartott sajtótájékoztatón is jó kedélyűen újságolja, hogy Béres Attilával, a Liliom rendezőjével először Pécsen dolgozott együtt, és állati jókat veszekedtek a próbák során. A végeredmény akkor önmagáért beszélt, s abban bízik, hogy ezúttal sem lesz ez másként.

Az az érdekes ebben a darabban, hogy olyan magától értetődőek a párbeszédek, mintha Molnár Ferenc minden figurába teljesen belebújt volna, szóval könnyű volt közel kerülni a szöveghez.

Udvaros Dorottya egyébként pironkodva ismeri el, hogy még Molnár Ferenc egyetlen darabjában sem játszott. Nem úgy, mint Csányi Sándor, akinek már a pályája elején lehetősége nyílt rá, hogy a Liliomban szerepeljen – gyors egymásutánban mindjárt kétszer is. „Felhívott 10 órakor Lukáts Andor, hogy a főiskolán rendezi a Liliomot, elvállalom-e a főszerepet, mondtam, hogy igen, szuper. 11-kor felhívott a Süsü (Schilling Árpád), hogy Molnár-darabot rendez a Krétakörrel, lennék-e én a Liliom. Végül abban maradtunk, hogy Nagy Zsolt alakítja Liliomot, én pedig Ficsúrt. De játszottam úgy is a Liliomban, ezt az előadást is Süsü rendezte, még a főiskolán, a Krétakör előtt, hogy enyém volt az összes kis szerep.” Ráadásul Csányi Sándor és Béres Attila a 90-es évek végén együtt jártak egyetemre, és a rendező saját bevallása szerint azóta dédelgetik a közös Liliom-bemutató álmát.

Az biztos, hogy engem azóta is az foglalkoztat, ami örök érvényű ebben a történetben: az a létezés, ahogyan Juli és Liliom kitart egymás mellett.

Ezt követően Schell Judit veszi, illetve először csak venné át a szót, mert Csányi magánál tartja a mikrofont, és ő kezdi el megválaszolni a kérdést kolléganője helyett és nevében. A spontán jelenet kifejezetten vicces, de már első ránézésre is jóval többnek tűnik, mint puszta jópofáskodás. Csányi Sándor ugyanis saját magán, pontosabban azon a képen, amit a közvélemény kialakított róla, és ami akarva-akaratlanul is a részévé vált, tud és mer a legjobban ironizálni, ez a vonása pedig végtelenül szimpatikus.

Béres Attila megközelítésében

Liliom párját nem Julikának, hanem Julinak hívják, amivel az égvilágon semmi baj nincsen, amennyiben ez a koncepció része, s teszem azt, egy érettebb, megfontoltabb vagy legalábbis tapasztaltabb Julikát kapunk. Már pedig mi mást kaphatnánk, hiszen a rendezőnek minden bizonnyal nyomós oka volt rá, hogy Schell Juditot kérte fel a szerepre. Ha pedig ez így van, akkor teljesen felesleges arról beszélni, hogy eljátszhatja-e azt, avagy sem. Ellenkező esetben, ha a kiválasztásnál az volt a legfontosabb szempont, hogy egy Csányi Sándorhoz illő, s hozzá hasonlóan népszerű, nézőcsalogató színésznő alakítsa Julikát, a szereposztásnak tehát vajmi köze sincs az előadás értelmezéséhez, akkor a sajtótájékoztató magyarázkodása már felettébb kínos. Nem mintha utóbbi esetében annyira szembetűnő volna, hogy Schell Judit már nem Julika generációja, s ne lehetne rácsodálkozni arra, hogy mennyit fiatalodik a szerep kedvéért a színpadon.

Ennek ellenére Schell Judit, inkább némi bizonytalansággal, mint büszkeséggel a hangjában, a számokkal kezdi: „Julika 18 éves a szerző szerint, én már betöltöttem a 41-et, úgyhogy van egy kis korkülönbség köztünk.” Azt is elárulja, hogy eredetileg nem ő játszotta volna Julikát, ami egyrészt arra utal, hogy Béres Attila Liliomja mégiscsak egy hitelességre, szöveghűségre törekvő, hagyományos előadás lesz, másrészt arra, hogy Schell Judit igen komoly színészi feladatoknak néz elébe – még akkor is, ha a színésznő fejtegetése végül Julika kortalanságánál és a mai fiatalok éretlenségénél köt ki. Márpedig utóbbi, korántsem alaptalan megjegyzése éppen a Liliom talán legaktuálisabb problémájára világít rá: arra, hogy miféle jövőkép áll a mai fiatalok előtt. Bemutató június 14-én a Thália Színházban.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top