A mosonmagyaróvári Anonym Project zenekar sorsa mintapéldája lehetne a magyar alternatív rock-zenei éra kétélű szerepvállalásainak. Minőségi zenét és szövegeket teremteni, ugyanakkor profitálni is szeretnének. A profit persze abban áll, hogy egy zenekar működhessen: koncertezzen, lemezeket adjon ki. Ehhez feltétlenül népszerűség kell. A trió közel nyolc éve áll az ismertségnek olyan kapujában, amin valójában nem is feltétlenül szeretnének átlépni. Holdosi Zsolt, a zenekar frontembere, énekese és gitárosa erről a furcsa, köztes állapotról, nehézségekről, motivációkról mesélt nekünk.
Fotó: Samu Misi
Ha jól számolom, nyolc éves az Anonym Project zenekar. Hosszú idő. Honnan indultatok és hová jutottak ez idő alatt?
Több, mint húsz éve zenélek. Ez alatt az idő alatt zenekarváltások, tagcserék, visszatérések is voltak. Sokszor elfáradtam már ez idő alatt. Az Anonym Project előtti időszak is ilyen volt. Aztán friss lélegzetvétellel elkezdtük az AP.-t, ahol a fő szempont mellett, minthogy „mindegy mit játszunk, csak szeressük” titkon tudtuk, hogy önálló identitása lesz annak, amit csinálunk. Szinte azonnal kialakult egyfajta egészséges hierarchia a zenekaron belül. Azt gondolom, a nyolc év alatt erősödött ez az állapot és sok felesleges héjjat levetett magáról a zenekar. Többször éreztük azt, hogy csatlakoznak hozzánk emberek, barátok és hallgatók. Ez ma is így van. Ez egy hosszú folyamat, ami valami egésznek a része. Bár a nagyközönség számára ismeretlen a zenekar, azt gondolom, saját erőből, föld alatti csatornákon át kijutott az AP. Mosonmagyaróvárról. Az ország különböző pontjairól kapunk visszajelzéseket. Ezt sikernek könyvelem el.
Nem könnyű manapság alternatív rock zenét csinálni, illetve érvényesülni a zenei piacon. Miért?
A felcímkézés miatt. Azért, mert alternatív. Mit hívunk annak és miért? Szerintem ránk nem igaz. Bennem például most egy olyan kép jelent meg, hogy három egyetemista, pipafüstben úszó idegen szavakkal itatja át a három akkordját, és elhiszik magukról, hogy ők valóban nagy művészek. Szerintem ez szar és hamis. Valójában addig alternatív egy zenekar, amíg a rádiók folyamatosan el nem kezdik játszani. Aztán egész máshogy hívjuk majd. Persze tisztában vagyok azzal, hogy mint műfaj nevezzük meg így, én mégis erről az oldalról közelítenék. Számomra az is nevetséges, hogy a dalok többsége a kiválasztott dj által remixelt változatban kerülhet be a rádiók lejátszójába. Miért? Régen miért beszélhettek magukról a dalok csak úgy tisztán, egyedül? Persze lehet takarózni azzal, hogy változnak az idők meg, hogy ez a trendi hangszerelés. Meg, hogy nincs igény másra, mert most ez megy. Holott az igényeket a folyamatosan rotációba került dalokkal ők formálják. Érdek és érdek. Addig hallgatod, amíg nem dúdolod. Nekem a mai rádiózás nem jelent mást csak, hogy könnyű szívvel tudok vezetni vagy bármit csinálni, miközben a rádióban szól valami, ami abszolút nem köti le a figyelmem. Maradok tisztelettel, ha néha megszólalhat egy-egy dal.
Hogyan készültök egy koncertre? Mennyi áldozattal, szervezéssel jár egy klubban vagy egy fesztiválon játszani, és mit kaptok mindezért cserébe?
Szerencsések maradtunk ebben a témában. Szerencsések mert ugyanakkora elánnal tudunk nekiindulni egy olyan koncertnek is, ahol többnyire lehet sejteni, hogy megfelelő managment nélkül mi vár ránk. Ilyenkor az odaúton elszórakoztatjuk magunkat, hogy már azért megérje. Aztán van, hogy kellemes meglepetések érnek a koncerten, még a hiányos szervezés ellenére is. Akkor a visszaúton is tejben fürdik a zenekar vagy inkább másban… A szervezésben gyerekek maradtunk. Nem értünk hozzá, nem is akarjuk csinálni és egészséges esetben ez nem is a mi feladatunk.
Mi volt a legrosszabb tapasztalatod ebben a témában?
Beszéltem valakivel, egy szervezővel. Akkor volt az időpont egyeztetés előtti időpont egyeztetés előtti időpont… Aztán a végre megbeszélt időpontban meg nem veszi fel a szervező, később ki is kapcsolja a telefont. Ez megalázó volt… amin aztán jót nevettem.
Milyen közönséget vonz a zenétek? Melyik korosztályt? Nehéz behatárolni azt a réteget, amelyik még eljár koncertekre, ugyanakkor nem csak ugrabugrálni akar.
Még nem tudom. Abban biztos vagyok, hogy a zenekar nem aratna túl nagy sikert a Budapest Parádén, vagy hogy Ibiza-ra nem kéne menni koncertezni. Ami meglepő, hogy sok olyan emberre hat, amit csinálunk, akik egyébként a régi hardrock-féle zenéket hallgatják.
Nagyon markáns, megosztó az énekhangod. A színpadon általában keveset kommunikálsz a közönséggel. Mintha mindenen kívül állnál. Minden konvención. Így van ez?
Talán úgy viselkedek ott is, ahogy egyébként az életben. Nehezebben nyitok kifelé. Ha a megfelelő partnerrel vagyok, akkor ez gyorsabban oldódik. Valahogy kell a bizalom. Ez igaz az én meg a közönség szitura is. Ha sokat iszom koncert előtt, akkor persze felpörög a nyelvem, de másnap általában szégyenlem magam. Úgy, mint „előadó”, a szó szoros értelmében én nem vagyok az.
A szövegeid ösztönösnek tűnnek, mégis nagyon irodalmiak. Hatottak rád konkrét szerzők. Vagy inkább dalszerzők inspiráltak?
Nincsenek konkrét szerzők és nem is vagyok túl olvasott. A zenékkel, amiket szívesen hallgatok, hálátlan vagyok vagy annyira túlhallgatom, kifacsarom őket, hogy aztán eldobom. Csak hónapok, évek múltán találok rájuk megint. Inkább hat rám néhány hang, még ha az hamis is, vagy egy dallam, de örülök ha az írásaimban felfedeznek hasonlatosságokat a számomra is értékesek szerzeményeiböl.
Részlet Holdosi Zsolt egyik szövegéből.
Minek kellene lejönni a dalszövegekből? Mi az, ami a leginkább foglalkoztat?
Sosem beszélek a dalok jelentéséről. Tönkretennék mindent. Ha ezek a dalok önállóan futnak a világban, butaság lenne holdosi mezt húzni rájuk. A legfontosabb az, ha a saját világod vagy annak egy részét találod meg bennük és irtóra szánalmas is lenne az, ha az én életembe helyettesítené bele magát bárki is. Mert automatikusan ez történne és minden amit a dalokkal adok, azt azonnal el is venném. Ilyen tekintetben sosem érdekelt és el is határolódtam a verselemzésektől is. Nem gondolom, hogy tudnom kéne József Attila vagy bárki más éppen hogy, mikor és miért… Szeretem, ha a dalszövegeim némán sikítanak és élnek, mint a kagylók. Le tudsz úszni hozzájuk a mélybe de csak ha tudatában vagy a biztonságodnak. Akkor működik igazán. Ha valami letaszít, az nem jó. És ha kalandozol és búvárkodsz se maradj túl sokáig mert kell, hogy levegőt vegyél.
Tervek?
A zenekar két lemezzel és egy EP-vel a hátizsákjában koncertezik országszerte a lehetőségeihez mérten. Leszünk az Alterába fesztiválon, a Művészetek völgyében és biztosan fogunk klubokban zenélni a közeljövőben is. Emellett folyamatosan vesszük fel az új dalokat és a tervek szerint egy tíz dalos nagylemezzel indítjuk el a jövő évet. Azt gondolom, az új lemez az eddigi legfontosabb lenyomat lesz a zenekar életében.
