+ Képzőművészet

Múlandó szobrok földön és falon – Tóth Veronika interjú

A természetből épített szobraim nagyon is magukon hordozzák az időt. Folyamatosan változnak, alakulnak, mely változás nem visszafordítható.

Aprócska térben két nem hétköznapi pécsi képzőművész alkotásai függnek a falon és hevernek a földön. Április 29.-én nyílt meg Tomcsik Judit és Tóth Veronika közös, Palimpszéria címre keresztelt kiállítása a TAT Galériában.

Tomcsik Judit képei, installációi vállaltan személyesek: a képek anyaga szinte minden esetben a művész saját arca, ez az arc azonban mindig megbújik, elrejtőzik, eltorzul. Tomcsik Judit alkotásai azokat a maszkokat viszik színre, melyeket mindannyian magunkra húzunk, a falakat, melyeket magunk köré vagy mások elé építünk. A smink és a képszerkesztő programok tipikus példái a rejtőzködésünknek, a tendenciának, hogy a képeken egy másfajta identitást kreálunk magunkról, másoknak.

Tóth Veronika szobrai szinte kizárólag természetes anyagokból készülnek. Falevelekből, virágszirmokból, mely anyagok idővel töredeznek, megbarnulnak. Műveinek nincs állandó, végleges formája, a szobrok folyamatosan változnak, folyamatosan múlnak. Erről a technikáról és a szobrok legfőbb üzenetéről kérdeztük.

Kezdjük egy picit messziről! Miért pont szobrászat?

A térben való gondolkodás gyermekkorom óta foglalkoztat. Ez egy ösztönös, belső választás. Nem tudnám megmondani pontosan mi az, ami elindította bennem ezt az érdeklődést, de a mai napig tart. Térben, anyagban és időben való munkálkodás, az hogy ebben mit lehet létrehozni, milyen gondolatokat lehet ezen keresztül megjeleníteni ez az, ami érdekel.

Milyen ma szobrásznak lenni Magyarországon? Kiállíthatja a műveit galériákban?

Az utóbbi években nem könnyű itthon művészként érvényesülni. Szerencsésnek mondhatom magam, szobrászként viszonylag sokszor állíthatok ki.

Csak természetes, bomló anyagokkal dolgozik, mint például falevelek, virágszirmok. A Tat-ban kiállított művei idővel átalakulnak. A levelek, a szirmok töredeznek, elszáradnak, kvázi folyamatosan múlnak. Ez a művek csodája és tragédiája is egyben. Miért nem fontos ma már egy művésznek, hogy az alkotása megmaradjon, hogy legalább, mint tárgy ne legyen elfelejthető?

3 kérdéshez

A kiállításon szereplő munkáim a DLA kutatásom részei. A természetből épített szobraim nagyon is magukon hordozzák az időt. Folyamatosan változnak, alakulnak, mely változás nem visszafordítható. Igazából ezek a szobrok pontosan olyanok, mint mi magunk. Mi is változunk, mind külsőleg, mind belsőleg. Visszafordíthatatlanul. Ha a néző találkozik ezekkel a munkákkal a kiállításon, s később ismét megnézi, akkor tapasztalhatja a változást. Ez az egyik rétege ezeknek a munkáknak. A másik az a gondolat, amelyet a formák, a színek, a levelek közvetítenek. Jelenleg ilyen műveket készítek, de elképzelhetőnek tartom, hogy a későbbieken másfajta, maradandóbb munkákat fogok létrehozni.

Van olyan műve esetleg, amin már meglátszik az idő? Amin már felismerhetetlenségig száradtak a szirmok vagy a levelek? Mi történik ezekkel a szobrokkal? Szobrok maradnak vagy egyszerűen csak végük van?

Mindegyik munkámon meglátszik az idő, de olyan nincs, amely teljesen elmúlt volna. A 2011-ben készült Virágképmás vagy a Levélportré című munkáim teljesen máshogy néznek ki ma, mint 3 évvel ezelőtt. Hogy ez-e a végső állapotuk? Nem tudom, de úgy gondolom a folyamat a fontos nem a végkifejlet.

A másik érdekes anyag, amit használ a tükör.  A tükrökbe most mások néznek bele, a szemlélők a galériában. Ez lehet az a pillanat, amikor ezek a szobrok kapcsolatba lépnek velünk, befogadókkal? Ez az a pillanat, amikor megszólítanak?

ötödik kérdéshezIgen. Az utóbbi időben egyre több munkámnál használok tükröket, tükröződő felületeket, amelyeknek ritkán használom az eredeti felületét. Általában megkarcolom, felcsiszolom a tükör felső rétegét, ezáltal enyhén homályosan látjuk benne magunkat. Ez egy plusz jelentést ad a szobornak.

Mit gondol, az Ön alkotásai hogyan kapcsolódnak a palimpszeszt fogalmához? A rétegek miatt? A Sziromdoboz nevű szoborra gondolok, ahol a pipacsszirmok alatt viaszréteg van.

Olyan címet szerettünk volna adni a kiállításnak Tomcsik Judittal, ami mindkettőnk munkáira illenek. Ezért választottuk a palimpszeszt szóból kreált palimpszériát. Igen az én munkáimnál a szirmok, levelek rétegzettségére utal.

Ha egy dolgot kellene kiemelnie, mit tartana a legfontosabb közlésnek a szobrokkal kapcsolatban? Mit akarnak leginkább tudatni a szemlélővel?

Mindegyik munkám egy kicsit mást, de egy közös bennük. A változásokra való figyelés, ami lehet külső vagy belső.

Mik a tervei? Min dolgozik jelenleg?

Jelenleg a mestermunkámon dolgozom Pécsen a PTE MK Doktori Iskolájában.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top