+ Irodalom

Vadidegen Tiborc panasza

Farkas nem vacakol: berántja és felzabálja a gyanútlan Olvasót a Vadidegen című könyvében.

Farkas Tiborc: Vadidegen, Libri kiadó, 2014, 348 oldal, keménytáblás védőborítóval, ISBN: 9633102459, 3490 Ft. Nálunk csak 3141 Ft.

Farkas Tiborc nehezen járható utat választott a Vadidegen című regénnyel! Le a kalappal a Libri Kiadó előtt, hogy befogadta ezt a művet, mely már védőborítóján is hirdeti, hogy a nyugalom megzavarására alkalmas. Tényleg, de nem „úgy”!

Farkas Tiborc – vagy a kiadó – a zengőlegyekéhez (Syrphoidea) hasonló taktikát választott a könyv megjelentetésekor. A zengőlégy úgy törekszik nagyobb biztonságra, hogy darázsnak/méhnek mutatja magát. A Vadidegen pedig úgy csinál, mintha trendi lenne és mainstream, valami olyasmi, amire manapság buknak a tömegek, s ha ez nem lenne elég, akkor ráadás gyanánt még a szöveg indítása – „Ide kár lett volna halottkém” – is olyan, mintha valami nyelvileg lecsupaszított, lelki mozzanatoktól mentes, dugós-darabolós regény kelletné magát.

Valljuk be, működik a mimikri, s azt hisszük, a nyugalmunk „úgy” lesz megzavarva, s csak amikor már beszippantott a szöveg, akkor derül ki, hogy sosemvolt nyugalmunkat egészen más irányból fenyegeti veszély. Szemben azzal, ami divatos, ebben a könyvben maga a jól átgyúrt szöveg a főszereplő, a teljes mélységében kiaknázott nyelvi eszköztár, a viszonylag rövid mondatokba foglalt szavak burjánzása az, ami megzavarja az olvasót, aki esélytelenül próbál belehelyezkedni a szöveg által teremtett világba.

Egyszerre ismerős és idegen az a világ, amelyben a regény főhőse, Tom, a krematóriumigazgató sodródik az égetőkemence felé, miközben nem csak Ő, de az Olvasó is reménytelen küzdelmet folytat azért, hogy kirajzolódjon valami megszokott és könnyen értelmezhető.

Farkas Tiborc nem fukarkodik a történet hátterének megrajzolásakor, és közben nagyon vigyáz arra, nehogy összeálljon egységes/biztonságos egésszé az, ami az idegen nevű hősöket körülveszi. A nagyra nőtt metropolis egyes elemei akár a mi világunk kulisszái is lehetnének. De nem azok! A múltból beköszönő elemek (például zenészek és zenekarok) a mi közös, jól ismert világunkból beemelt elemek, ahogy Hieronymush Bosch központi szerepet játszó oltárképe is sokak számára tájékozódási pont világszerte… és amikor az olvasó tudomásul venné, hogy egy nem lokalizálható alternatív valóságba keveredett, akkor felbukkan egy SzTK-s szemüvegkeret! Már magának a fogalomnak is hungarikummá kellett volna lennie!

Tom reménytelennek látta a helyzetet, olyasféle labirintusba keveredett, amelyből képtelenség kitörni. A racionális magyarázatokat talán még megtalálná, logikus okfejtéssel felgöngyölíthetné a történetet, ezt az egész őrületet, de a lényeget, a tudatalattikban zajló folyamatokat már nem tudja kordában tartani. És nem csak róla van szó, hanem mindenkiről, akivel kapcsolatba került, mintha láthatatlan erők összebogozták volna valamennyiük sorsát, és veszteség nélkül már képtelenek elszakadni egymástól.

Írja Farkas Tiborc a regény 266.oldalán, és ezzel nem csak a Tommal – olvasóként – kapcsolatba keveredett Olvasó helyzetét magyarázza meg félreérthetetlen pontossággal, de előre vetíti azt is, hogy ebből a történet szempontjából (is) nehezen megragadható könyvből csak egyetlen kiút van. Legalábbis a főhős számára!

Az Olvasót meg rábízza az igazinak tekintett – álcázott kilátástalanságú – valóságra.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top