+ Ajánló

Egy vers és tartalom az új Apokrifból

Nem volt ez jó neki, szól a Bödecs László-vers: Lassan dolgozó sav akartam lenni, / hát igyekeztem az ágyban, / és fizettem általában…

Bödecs László

Nem volt ez jó neki

 

Tudtam már akkor,

amikor egy este

hozzám simult az ablakban,

hogy előbb-utóbb

elmarom magamtól.

 

Inkább persze utóbb.

Lassan dolgozó sav akartam lenni,

hát igyekeztem az ágyban,

és fizettem általában,

de, hogy ne legyek tolakodó,

néha ráhagytam az aprót.

 

Azt mondta, többet mosolyogjak,

mert az jól áll nekem,

mint a zakó,

aminek megvarrta a gombját,

 

és nem zavart, ha a másikat hívtam,

békén hagyott, ha nála voltam,

amikor pedig hazaértem,

még átjött hozzám.

 

Úgy nézett ki,

ért mindent, örültem,

mert a testem mégiscsak az övé lett,

és lassan-lassan ahhoz idomul a lélek.

 

Nem voltam felkészítve,

szeretőt tartani nem neveltek,

úgy gondoltam, jónak kell lenni,

és néha mondtam,

hogy szeretem őt,

csak nem eléggé,

hogy őszinte mégse legyek.

 

Tartalom:

Szálinger Balázs: Valaki (vers)

Juhász Tibor: Mint ő, Az énekesnő II., Beszorult (versek)

Kabai Lóránt: tandori és a képmagyarázás (vers)

Bezsenyi Tamás: Kinek a királya? (novella)

Mizsur Dániel: Az utolsó tájkép, Nyelv és kavics (versek)

Jónás Tamás: Mindent a boldogságról, Gyalog a pokolba (versek)

Karsza Andrea: Baleset (novella)

Bödecs László: Nem volt ez jó neki (vers)

Evellei Kata: Tabló, Papnő, Akropolisz (versek)

Gerőcs Péter: Hogyan hazudik tizenkét tanú (novella)

Kötter Tamás: Dirty Santa (novella)

Látószög:

veress dani: Só az észnek, cukor a szemnek (Molnár Judit Lilla szövegművészeti kísérleteiről)

Látótávolság:

Papp Máté: A dadogás dialektikája (kabai lóránt: avasi keserű)

Murzsa Tímea: Istent játszani (Gerőcs Péter: A betegség háza)

Balogh Ákos: Versbeton (Korpa Tamás: Egy híd térfogatáról)

Füzi Péter: Felszínes reklámvilágok (Kötter Tamás: Rablóhalak)

Makai Máté: A szent egyediség dicsérete (Evellei Kata: Álombunker)

A friss számot 2014. április 21-én, 18 órától mutatják be a Roham Bárban.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. göre gábor szerint:

    Ide minden színvonal alatti, idióta irodalom fogalmát lejárató baromság felkerülhet?

    A napról

    Azt hiszed: hogy előre halad,
    Pedig elfogy mindig a nap.
    S nem tudod, hol a vége,
    Elpazarolt aprópénze,
    Életednek a nap.

    Ezért hát, ne légy szeles
    Oly sok, ami felesleges
    — mégis töröd magad utána,
    hogy a végén majd megbánva,
    Mondd, éltél: minek, és hiába!

    Rossz sorsodért, mást okolsz,
    Hamis vádakat, feszt koholsz,
    Közbe magad, meg se látod,
    Az ok, saját ostobaságod!
    Önző végtelen mohóságod!

    Ifjú krőzus széjjelszórod
    Sokszor léhaságba fojtod,
    Napok kincsét számolatlan,
    Most a pénznek vége van.
    Elköltötted haszontalan.

    Mire vénülsz, kuporgatnád,
    Istentől kérsz alamizsnát,
    Adhatna még neked
    Kegyelemből éveket
    Elszórtakat megkeresd.

    Sorsod panaszlod: mostoha.
    Te voltál vele könnyelmű, ostoba
    Napok kincsét szerteszórtad
    Időd ölted, pazaroltad
    Nem bírhatod, az elmúltat!

    Ifjú voltál, fejed gőzös
    Erős voltál, bízó, gőgős
    Előre néző, ki mégse lát,
    Öregedőt, és a halált!
    Most: kegyelemért kiált!

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top