A Toll a füledbe! pályázatunkra küldte be Árvai Levente Bűntudat című írását, morális szex kategóriában.
Bűntudat (mikro-dráma pár tollvonásban)
Helyszín: hálószóba. Az eseményekhez mérten túlzottan rendezett, meghitt. Rokonok
fényképei, családi emlékek a falakon és az éjjeliszekrényen. Enyhe vermut- és vörösborgőz a
levegőben.
Idő: napsütéses. Kora reggel, vagy délelőtt. Talán vasárnap.
Szereplők: férfi és nő. Ha bibliai akarna lenni a mű: József és Mária. De nem akar.
Cselekmény:
A férfi percek óta zavartan babrált a barackszínű ágyhuzat szélével, már-már annak
rojtosodása fenyegetett. Tudta, hogy neki kellene először szólani, aminek a huzat is nagy
hasznát látta volna. A nő az ellenkező irányba nézett, s a szája szélét harapdálta; tehát
mindkettejükről lerítt, hogy van mit szégyellniük az előző éjszaka eseményeiből.
Végre a férfi elszánta magát, hogy megtörje a kínos csendet, ezzel megkegyelmezve az
ágyruha állapotának:
– Reggelizünk? – ostoba kérdés, de a semminél több.
– Nem vagyok éhes. Azért ehetsz nélkülem is.
Itt holtpontra jutott társalgás ilyetén módja. Ez újból veszélyeztette az ágyneműt, de
szerencsére a férfi elszánta magát, hogy a lényegre térjen:
– Most mihez kezdjünk? – még egy ostoba kérdés, de legalább elhangzott.
– Fogalmam sincs. Szerinted?
– Nekem van valakim, szóval…
– Nekem is van.
Két perc néma csönd. A megcsalt felek – akik nem voltak jelen – szereplőink képzeletében
szigorú arccal, szemöldökráncolva öltöttek testet. Nem maradt más hátra, mint hogy a férfi
újfent megszólaljon:
– Szerintem jobb lenne, ha elfelejtenénk ezt az egészet. Túl sokat ittunk.
– Én is úgy vélem. Meg se történt.
– Örülök, hogy így gondolod. Akkor mindenki a maga útján?
– Igen. Így lesz a legjobb.
Mindketten fellélgeztek. Egymásra néztek, ma reggel először. Innentől gördülékenyebben
folytak a dolgok, könnyebben csusszantak ki a szavak fogaik léckerítésén. A férfi
csevegéshez hasonló hangnemben törte meg az immár higgadtan zsongó csendet:
– Azért jól éreztem magam. Hát Te?
– Én is. – mosolyodott el a nő – Megbántad?
– Dehogy! Ez egyszer belefért.
– Szerintem is. Csak kiderülnie nem szabad!
– Semmiképp! Szétmegy a fejem…
– Mondtam, hogy nem kellene a második üveg bor. Soha nem bírtad az italt.
– Igaz. Eszel velem? Kell valami, mert kilyukad a gyomrom.
– Jól van, hozz egy pirítóst!
A férfi reggelivel megpakolt tárcákkal tért vissza. Evés közben folytatódott a csevely:
– Holnap melyikünk megy a gyerekekért? – kérdezte a férfi.
– Én. Utána felviszem őket a szüleidhez. Anyád hetek óta rágja a fülem, hogy sose látja
az unokákat.
– Jól van, nekem amúgy is sokáig benn kell maradnom.
– Ne hamukázz! Hozzá mész délután, nem?
– De. Csak még ki kell találnom, ma miért nem értem oda.
– Majd kitalálsz valamit. Nekem is hihetően hazudtál régen.
– Ahogy te is.
– Köszönöm. Csak ne nézz félre! Mindig félrenézel, ha hazudsz.
– Tudom, már leszoktam róla. Csak ki ne derüljön…
– Én hallgatok, ha te is.
A nő fölkelt, összeszedegette széthajigált holmiját, s öltözködni kezdett. Amint lépett kifelé a
szobából a férfi még utána szólt:
– Ne felejts el tejet venni! És a kávé is fogytán van!
Vége
