+ Toll a füledbe!

Árvai Levente: Bűntudat

A Toll a füledbe! pályázatunkra küldte be Árvai Levente Bűntudat című írását, morális szex kategóriában.

A Toll a füledbe! pályázatunkra küldte be Árvai Levente Bűntudat című írását, morális szex kategóriában.

Bűntudat (mikro-dráma pár tollvonásban)

Helyszín: hálószóba. Az eseményekhez mérten túlzottan rendezett, meghitt. Rokonok

fényképei, családi emlékek a falakon és az éjjeliszekrényen. Enyhe vermut- és vörösborgőz a

levegőben.

Idő: napsütéses. Kora reggel, vagy délelőtt. Talán vasárnap.

Szereplők: férfi és nő. Ha bibliai akarna lenni a mű: József és Mária. De nem akar.

Cselekmény:

A férfi percek óta zavartan babrált a barackszínű ágyhuzat szélével, már-már annak

rojtosodása fenyegetett. Tudta, hogy neki kellene először szólani, aminek a huzat is nagy

hasznát látta volna. A nő az ellenkező irányba nézett, s a szája szélét harapdálta; tehát

mindkettejükről lerítt, hogy van mit szégyellniük az előző éjszaka eseményeiből.

Végre a férfi elszánta magát, hogy megtörje a kínos csendet, ezzel megkegyelmezve az

ágyruha állapotának:

– Reggelizünk? – ostoba kérdés, de a semminél több.

– Nem vagyok éhes. Azért ehetsz nélkülem is.

Itt holtpontra jutott társalgás ilyetén módja. Ez újból veszélyeztette az ágyneműt, de

szerencsére a férfi elszánta magát, hogy a lényegre térjen:

– Most mihez kezdjünk? – még egy ostoba kérdés, de legalább elhangzott.

– Fogalmam sincs. Szerinted?

– Nekem van valakim, szóval…

– Nekem is van.

Két perc néma csönd. A megcsalt felek – akik nem voltak jelen – szereplőink képzeletében

szigorú arccal, szemöldökráncolva öltöttek testet. Nem maradt más hátra, mint hogy a férfi

újfent megszólaljon:

– Szerintem jobb lenne, ha elfelejtenénk ezt az egészet. Túl sokat ittunk.

– Én is úgy vélem. Meg se történt.

– Örülök, hogy így gondolod. Akkor mindenki a maga útján?

– Igen. Így lesz a legjobb.

Mindketten fellélgeztek. Egymásra néztek, ma reggel először. Innentől gördülékenyebben

folytak a dolgok, könnyebben csusszantak ki a szavak fogaik léckerítésén. A férfi

csevegéshez hasonló hangnemben törte meg az immár higgadtan zsongó csendet:

– Azért jól éreztem magam. Hát Te?

– Én is. – mosolyodott el a nő – Megbántad?

– Dehogy! Ez egyszer belefért.

– Szerintem is. Csak kiderülnie nem szabad!

– Semmiképp! Szétmegy a fejem…

– Mondtam, hogy nem kellene a második üveg bor. Soha nem bírtad az italt.

– Igaz. Eszel velem? Kell valami, mert kilyukad a gyomrom.

– Jól van, hozz egy pirítóst!

A férfi reggelivel megpakolt tárcákkal tért vissza. Evés közben folytatódott a csevely:

– Holnap melyikünk megy a gyerekekért? – kérdezte a férfi.

– Én. Utána felviszem őket a szüleidhez. Anyád hetek óta rágja a fülem, hogy sose látja

az unokákat.

– Jól van, nekem amúgy is sokáig benn kell maradnom.

– Ne hamukázz! Hozzá mész délután, nem?

– De. Csak még ki kell találnom, ma miért nem értem oda.

– Majd kitalálsz valamit. Nekem is hihetően hazudtál régen.

– Ahogy te is.

– Köszönöm. Csak ne nézz félre! Mindig félrenézel, ha hazudsz.

– Tudom, már leszoktam róla. Csak ki ne derüljön…

– Én hallgatok, ha te is.

A nő fölkelt, összeszedegette széthajigált holmiját, s öltözködni kezdett. Amint lépett kifelé a

szobából a férfi még utána szólt:

– Ne felejts el tejet venni! És a kávé is fogytán van!

Vége

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top