+ Interjú

Andrea Maria Schenkel: Keresztapám Budapesten született

Engem nem a bűntény felderítése izgat, hanem az, hogy mi vezetett az elkövetéséhez. Macska és kölyke, krimi.

A Tarnadus kiadónál jelent meg Andrea Maria Schenkel Macska és kölyke című krimije, amelyről így ír Günter Keil, Wiesbadener Kurier-ban:

Schenkelnek köszönhetően ismét egy gyilkossági ügy kellős közepébe csöppenünk. A puritán, csak a lényegre koncentráló stílus tökéletesen illik a háború utáni időszakban élő, bizonytalan emberek sötét világához.

Mivel foglalkozott 2006 előtt? Előző „élete” mennyiben segítette későbbi írói munkásságát?

A gyerekeim abban az időszakban még nagyon kicsik voltak, és az akkori férjem orvosi praxisa még felépülőben volt. Lefoglaltak a gyerekeim és a férjem hivatása.

Mi hajt afelé egy hölgyet, hogy krimiket írjon?

Amióta az eszemet tudom, élveztem az ilyesfajta baljós történeteket, így hát kézenfekvő volt, hogy a krimit válasszam. Eszembe sem jutott más irodalmi műfaj.

Melyik regényét szereti a legjobban, és miért?

A kedvenc művem mindig a legújabb, mondhatni, a „legkisebb gyermekem”. A többi már éli a maga életét, de a legutolsó projekt egy kicsivel még közelebb áll az emberhez, mint a régebbiek.

Milyen könyvtervek vannak a fejében? Van-e valami, amiről mindenképpen regényt akar majd írni valamikor az életében?

Igen, van két-három történet, amelyek már évek óta itt vannak a fejemben, és amelyeket szeretnék valamikor megvalósítani.

Miből meríti az ihletet: élete eseményeit, szereplőit ülteti át a regényeibe, a világ történéseiből szemezget, vagy ezek kitalált alakok és események?

Mostanáig leggyakrabban valóban megtörtént gyilkossági esetek vagy bűntények adták a kiindulási pontot. Ezek aztán a munka során önjáróak lettek, eltávolodtak az eredeti történésektől, és átalakultak fikcióvá. Az irodalomban régi hagyománya van annak, hogy egy író valós eseményekből merítsen ihletet. Csak, hogy a legismertebbeket említsem: Goethe Faustja, Georg Büchner Woyzeckje, sőt, Shakespeare II. Richárdja is ebbe a kategóriába tartozik.

Hogyan dolgozik: van-e valamilyen munkamódszere, ami alapján fölépíti a könyvei szerkezetét, karaktereit?

A kiindulási pont a valós, megtörtént eset, ezt követi a mindenre kiterjedő kutatómunka. Mindennek utánanézek, amiről azt gondolom, hogy tudnom kell az adott témáról, sőt még azon kívül is. Ha ezzel végeztem, elgondolkodom, hogy hogyan szeretném elmesélni az adott történetet, durva vázlatot készítek, vagy az egyes figurák, karakterek időbeli mozgatását tervezem meg nagyjából. Azután elérkezik az idő, amikor egyszerűen nekilátok írni.

Milyen szerepet tulajdonít a Macska és kölykének eddigi életművében?

Számomra ez a könyv fordulópontot jelentett, mivel ekkor volt lehetőségem először Constanze Neumann szerkesztőnővel együtt dolgozni. Constanze eléggé szabadkezet ad nekem, ugyanakkor lelkesít is, és ha kell, nem takarékoskodik a konstruktív kritikával sem.

Hogyan jellemezné a könyv műfaját?

Írásaim nem klasszikus krimik, és nem is szokványos thrillerek. A nyelv ugyanolyan fontos számomra, mint a történet. Legjobban talán a „történelmi-társadalmi krimi” elnevezéssel lehetne körülhatárolni, de az túlságosan elméletinek hangzik. Engem nem a bűntény felderítése izgat, hanem az, hogy mi vezetett az elkövetéséhez, hogy az emberek hogyan viszonyulnak hozzá, az adott időszak, amikor az eset játszódik, és természetesen az akkoriban használt nyelvezet.

Van-e irodalmi példaképe, és ha igen, ki az, és miért becsüli?

Sok irodalmi példaképem van, lehetetlen is volna mindannyiukat felsorolni. Kedvelem szűkebb hazám, Bajorország nagy íróit, Oskar Maria Grafot, Lena Christet, Lion Feuchtwangert ugyanúgy, mint amennyire rajongok William Shakespeare-ért egészen azóta, hogy először láttam egy darabját. Szóval igen széles a spektrum.

Mesélne kicsit magáról? Milyen ember: befelé forduló vagy extrovertált, szelíd vagy temperamentumos; elsősorban az érzelmei irányítják, vagy az értelme?

Az embernek mindig nehéz önmagáról beszélnie. Vidám és optimistább ember vagyok annál, mint amilyennek a könyveim alapján gondolnának. Megtanultam a szüleimtől, hogy soha ne adjam fel, és mindig mindent pozitívan lássak. Jó dolog a változás, az átalakulás.

Végül: járt-e már Magyarországon, s ha igen, milyen benyomások érték?

Sajnos egyelőre még nem jártam Magyarországon, de szívesen elmennék egyszer, mivel keresztapám Budapesten született (az ő tiszteletére kaptam a nevemet is). Sajnos nagyon régen meghalt, s már alig emlékszem rá.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top