+ Irodalom

Író az Országházban – Mikszáth újratöltve

Jártam én a parlamentben újságíróként, nem rossz hely, de kijönni még jobb az áporodott illatú labirintusból.

Kukorelly Endre: Országházi divatok, Libri könyvkiadó 2014. 288 oldal, 3490 Ft. Nálunk csak 3141 Ft.

Némiképp megdöbbenve fogadtam, amikor jó rég egy barátom azt mondta, Thomas Mann Naplóit – kedves olvasmányaimat – ő a klozeton tartja, olvassa. Azaz öt-tíz perc, mikor-hogy, ez a napi adag.

Nos, Kukorelly Endre naplókönyve kapcsán is ez jutott eszembe – olykor úgy negyedóra után unni kezdjük, túl személyes, túl sok a foci meg a politika, túl sok az aprólékos naplóbejegyzés vagy épp a hosszabb parlamenti felszólalás vagy egy bekopizott interjúrészlet, meg hát úgyis át kell szállni a metrón, vagy ki hány percig… Aki ráadásul valamelyest már ismeri életművét, érzékeli, sok az ismerős motívum is (ami persze nem baj, egy író többnyire mindig ugyanarról ír, legfeljebb másképp, más kontextusban – mint itt is).

Az Országházi divatok nem az a könyv, amit egy ültő helyünkben elolvasunk. Ezt forgatjuk, letesszük, elővesszük, persze közben haladunk, amúgy is, itt vannak a választások, BL-meccsek, irodalom, politika. Mert a kötet ama nem régi két év krónikája, amikor a szerző munkahelyet szerzett, életében az első komolyat, fixet (ha jól tudom): rögtön az országházban lett egy új párt képviselője. Aztán két év múlva ment, a dolgára.

Jártam én a parlamentben újságíróként, nem rossz hely, de kijönni még jobb az áporodott illatú (akkor az volt, lehet, mára befújták valamivel) labirintusból. Kukorelly is kijött, miután lesújtó állapotokat talált (ezt azért feltételezni lehetett), majd örökített meg. Közismert, Mikszáth és Jókai is benn ült, kat is írta róla, Katánghy Menyhért máig a magyar politika Mattheusa (tud játszani, eljátszani még inkább – előbbi a politikust, utóbbi a bonviván edzőt), de Kukorelly humora és nyelvezete sokkal sajátosabb, egyedibb, irodalmibb. Katánghyból van évente 386 (ezután 199), mert ez tetszik ki e naplóból. Például hogy: „…a Kulturális Bizottságban jószerivel óvónők, gépjárműtechnikusok, sportriporterek és karácsonyikereszt-állítók ülnek. Alig túlzok, nincs lobbija a kultúrának, nem vicces.”

Tényleg nem az, ezért is nehéz úgy olvasni Kukorellyt, mint korábban. Semmi lélekemelő, reményt keltő (hit, szeretet etc.), irodalmi vonatkozás pedig ugyan akad, filozófiai is (ógörögök) de a politika, a foci hatja át sok helyen. Értem én, hogy a szerző imádja a focit, játszani és nézni is, de a foci melletti érvelésével én speciel nem egyezek. Ez mondjuk érdektelen is: az nem, hogy egy Bajnokok Ligája meccs közvetítésekor gyakorlatilag üres az ország háza. Ehhez képest, hogy visszautaljunk Thomas Mannra, egy budiban is több kultúra van, mint ott.

Öt éve jelent meg Kukorelly utolsó regénye, az Ezer és 3¸amelyben a nőkről írt. Akkor valahogyan úgy nyilatkozott, hogy ezt fogja folytatni, még legalább öt kötetet tervez. Az elsőért kapott hideget-meleget, mert ahogy a nőkről írt, az sokan félreértették, pedig magáról is írt, na azt nem értették félre… Most nemigen van mit félreérteni, és ha nem lennének oly közeliek a 2010-12-es esztendők, az Országgyűlési divatok nyugodtan helyettesíthetné a történelemkönyvek idevágó szakaszát. Kötelező olvasmány! – kiáltanám, ha nem lenne riasztó e kifejezés, de hogy mi folyik itt, ez a sok mindenből és sokféleképpen összekomponált kötet jól szemlélteti. Ráadásul a szerző még véletlenül sem mondja azt, hogy ennek a szaros politikai világnak én ne lennék a része, én annyira más lennék, totális kívülálló, s mindenki hülye, csak én vagyok okos. Látjuk, ahogy beszippantja a politika (egy idő után arról ír, megszerette a pártot), aztán meg úgy hajítja ki magából, ahogy csak írót tud, aki olvas is, könyvek, versek, prózák közt él.

Végül még egy döbbenetes adalék (anekdota, mondanánk, de azzal elütnénk az élét). Egyszer az egyik rangidős fideszes politikus, jelesnek számító értelmiségi, egykori társadalomtudós megállította az OGY folyosóján, hogy hát hallotta, hogy Kukorellynek van könyve. S hogy ezt így most akkor hogy? Hát meg lehet venni? Kik adják ezeket ki? Könyvesbolt? Könyvkiadó? Ilyen van? Kukorelly szépen felvilágosította, hogy például hol is vehetné meg. Végül az öreg legyintett – ja, ő egyébként nem olvas könyvet. Nincs ideje.

Ide züllött ez az ország, a nemzet, a vezetői. Még jó, hogy vannak könyvek, mint ez is.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. kicsikemény szerint:

    Kellene még néhány író a parlamantbe!
    Ők legalább fogalmazni tudnak….
    Illetve a többség.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top