Bokor Ágnes nyerte a Toll a füledbe! pályázatunk Határidő Után Érkezett Kézirat (HUÉK) különdíját.
Arra gondolt, hogy ebbe belegondolni, az tulajdonképpen önmaga morális megszexelése.
Ottó mosolygott. Ott volt a kezében a díj és a könyvcsomag, kettőt hátralépett a mikrofonhoz. Ott elmondta, hogy köszöni a díjat, nem is gondolta volna, hogy a pályázatát határidő után is elfogadják. Aztán hátralépett még négyet. Átvette az díjat jelentő oklevelet és a könyvcsomagot, majd ismét hátrafelé lépkedve, ahogy kell, lement a színpadról és esetlenül leült a helyére. Ekkor hallotta meg a nevét és utána a mondatot: a Morális szex kategória nyertese…
Aztán csak ült. Ült a széken és nézte a sok embert. Szépek voltak. Nézte a mikrofont, a konferáló embert és aztán az üres termet. Mindenhova szeretett ugyanis elsőnek érkezni.
Ekkor felállt és hátrafelé lépkedve, ahogy kell, kiment a teremből, ki az épületből. Az utcán hátrafelé tekert egy kerékpáros és hátrafelé futott egy kutya, akit egy frizbi követett. Rutinszerű mozdulatokkal, ahogy kell, hátrafelé fellépdesett a villamosra. Itt egy kicsit összegörnyedt, mivel eddig kihúzta magát, mint aki büszke, majd arra gondolt, hogy író, most már tényleg író, hivatalosan is, hiszen díjjal is elismerik.
Miután átadta a helyét egy idős asszonynak, leült a helyére a nő pedig leszállt. Aztán azt gondolta, milyen jó, hogy udvarias lehet.
Felállt, és ahogy kell, hátrafelé lépkedve leszállta a villamosról és sietett.
– Szia! – mondta a barátja és folytatták útjukat.
– Igen, remélem, szia! – köszönt el sietősen Ottó
– Rendben, holnap látjuk egymást?
– Köszönöm! De sietek is, ne haragudj!
– Komolyan? Gratulálok!
– Épp megyek egy díjátadóra, nyert az egyik írásom.
– Hova tartasz?
– Köszönöm jól!
– Hogy vagy?
– Szia!
– Szia!
És ekkor integetett egy rég nem látott barátjának, majd észrevette, hogy az a túloldalon megy.
Bement a ház ajtaján, végig a lépcsőn, ahogy kell, hátrafelé lépkedve, bement a lakásba, gondosan levette a tiszta, szép ruháját, megborotválkozott, letusolt és leült a számítógépe mögé.
Aztán elkezdett gondolkodni, hogy milyen is lenne a díjátadó.
.TIEGÉSŐTEHEL A REBME ZA LE AJRÚK YGÍ TÁH ,KÉSSET
Ezt gondolta. Ekkor dühös volt és szomorú. Arra gondolt, milyen jó lenne, ha időben beadta volna a pályázatát, akkor talán éppen most indulhatna a díjátadóra. Aztán észrevette a 11 napja lejárt határidőt. És fellelkesült, ezer gondolat járt a fejében. Megtalálta a hirdetést. És visszazökkent a mindennapok munkájába.
Ottó író akart lenni.
De mindig is könyvelő volt.
