+ Szerdai Szalon

Mizsur Dániel versei: Mást vártál, Tér, Egyre hangosabban…

„…levegőt vártál és rád nyitott tereket, / ahol végre egyedül állhatsz.”

Mást vártál

Azt vártad, hogy a folyó majd

maga alá gyűri a várost,

hogy a szünetet tartó tömör tér,

vagy az itt megpihenő,

márvány alá rejtett föld,

amelyet azért taposol, hogy végre

valahol megszakadjon,

majd némi feloldozást kínál.

 

Nem gondoltad volna, hogy e békés

tömeg úgy ékelődik a város szorításába,

ahogyan egy test eltűnik a másik alatt:

levegőt vártál és rád nyitott tereket,

ahol végre egyedül állhatsz.

Tér

Egyik-másik előrelép olykor az erős félhomályból,

a többit szinte a feledésig zsugorítva: egy tér,

amikor megérkezel. Mintha rád szabták volna

eleve, épül köréd, minden egyes új lépéssel

a másik egyre távolabb, amíg végleg kívülre kerülnek.

Még be-benéznek a körbe, téged keresnek szemükkel

a puszta érzékelés reményében: hogy itt vagy.

És éppen ennyi elég, hogy elfogadják

a kör íratlan határait.

Egyre hangosabban mondhatod

Csontsoványra fogyasztod a várost. Elég lenne

a teher, amit nélküled is hordania kell és

nélküled is állandó készenlétben. Visszahúzod

a kidobott hálót, hátha fennakad egy-két

vergődő hal: az emlék. Még csak tétova mozgás,

feszült figyelem. Még nem adhatsz neki nevet,

majd később, ha befejezted. Pedig csak arra várhat,

hogy tőled kapja nevét, hogy veled együtt mozogjon.

Csak te látod, hogyan veszti súlyát,

hogy szinte ugyanabban a pillanatban

vissza is szerezze azt. Lassan formálódik

a név, hangról hangra. És te bátran, egyre

hangosabban mondhatod. Egyetlen szó lesz a vége.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top