A vérmentes erőszak érdekelt – Sára Júlia interjú

Sára Júlia filmrendező. Film és televízió rendező szakon végzett a Színművészeti Főiskolán. Osztályfőnökei Gazdag Gyula és Herskó János voltak. DLA dolgozatát japán horrorfilmekről írta.

Miért épp a japán horror?

Arra kerestem a választ, hogy mi lehet a titka a J-horror jelenség elképesztő sikerének. Talán mondhatjuk, hogy ezek a filmek – elsősorban a Hideo Nakataféle Ringu trilógiára gondolok – új fejezetet nyitottak a horrorfilm készítésben.

A „vérmentes erőszak”-ra épülő történetmesélés, és ennek a pszichológiája érdekelt. Keveset tudtam a japán horror filmekről korábban, és mivel a doktori képzés egy öt éves folyamat, úgy gondoltam, hogy a kutatásaim során ebből sokat tudok tanulni. Így is lett.

Szüleid is alkotó emberek. Természetes volt számodra, hogy Te is azzal foglalkozz, amivel ők?

Gimnazista koromban sok minden érdekelt, irodalom, néprajz, zene, tánc, képzőművészet. Nehéz volt közülük választani. Aztán rájöttem, hogy a filmművészet az, amibe mindez egyszerre belefér. Érettségi után rögtön felvételiztem a Főiskolára. Szerencsém volt, hogy rögtön felvettek, mert korábban az volt a trend, hogy inkább valamilyen diplomával lehetett bekerülni. De a mi osztályvezető tanárunknak, Gazdag Gyulának az volt a koncepciója, hogy elsősorban fiatalokat vegyenek fel.

Ha jól tudom, ott 1996-ban végeztél.

Igen. Diplomafilmem az Apa győz című kicsit abszurd film volt, Kern András főszereplésével. Kornis Mihály azonos című novellájából készült.

Ezután jött az Egérút. Ebben a filmben is szürreálissá és abszurddá válik a kitaposott világ?  

Talán mondhatjuk. Közel áll hozzám az abszurd, mint műfaj. Az irodalomban is nagyon szeretem. Ha megnézed a jó abszurd drámákat, általában mind valamiféle válsághelyzetet mutat meg, ami viszont mindig aktuális tud lenni, ezért is kedvelem őket. Egyébként azt gondolom, hogy az abszurd nagyon kötött szabályokkal rendelkezik. Nem könnyű jó, egységes stílusban tartani egy abszurdba hajló filmet.

Hogyan él egy filmes, ha nem csinál filmet?

Megpróbál akkor is csinálni. És szabadúszóként mindent elvállal közben, ami adódik.  Az ember nincs abban a helyzetben, hogy nagyon válogasson.  De a többféle munka nagy változatossággal is jár, és ez jó. Én például szoktam, és nagyon szeretek is casting directorként dolgozni.  Gárdos Péter több filmjében dolgoztam már a szereposztáson.

Ha akad valami izgalmas munka, akkor azt boldogan csinálom, legyen az tévéműsor, vagy portréfilm. Mindkettőre volt példa, mert a Rózsa György-féle Magyar elsők szériát sokáig készítettük, és portréfilmeket is elég sokat csinálok. Most éppen Mécs Károlyról készítek egy életút portrét, nagy örömmel.

Terveid?

Rengeteg! Tervek azok mindig vannak. Csak a megvalósításuk megy néha nehezebben, de hát ez a világ rendje, a jó dolgokért meg kell küzdeni.

Megosztás: