A magyarországi független és az állami színházak helyzetéről, a politika és a kultúra kapcsolatáról tartottak pódiumbeszélgetést vasárnap Bécsben, az osztrák Burgtheater szervezésében.
A beszélgetés résztvevői – Csáki Judit újságíró, Máté Gábor, a Katona József Színház ügyvezető igazgatója és Mattyasovszky Bence, a Katona József Színház adminisztratív igazgatója – egyebek között kiemelték, hogy a független színházak finanszírozása bizonytalanná vált, és hiányolták a valódi párbeszédet a kulturális életben a kormányzat, illetve a kultúrpolitika bírálói között.
Csáki Judit úgy vélekedett, hogy a független színházak finanszírozását a teljes bizonytalanság jellemzi, főként az elmúlt három évben, az előadóművészeti törvény módosítása óta. Míg korábban volt bizonyos részesedésük a központi támogatásokból, jelenleg szinte csak pályázatokon tudnak forrásokhoz jutni – mondta. Ugyanakkor a független színházak nagyon „elevenek”, szinte az anyagi források teljes hiányában nagyon jó produkciók jönnek létre – tette hozzá.
Bécs, 2014. március 17. Máté Gábor, a Katona József Színház ügyvezető igazgatója beszél (b), mellette Rubina Möhring osztrák újságírónő (b2), Csáki Judit újságíró (j2) és Mattyasovszky Bence, a Katona József Színház adminisztratív igazgatója (j) a bécsi Burgtheaterben, az osztrák nemzeti színházban március 13-án kezdődött Magyarország Fesztiválja keretén belül megrendezett Színház a mai magyar valóságban című kerekasztal-beszélgetésen 2014. március 16-án. Az eseményen a magyarországi független és az állami színházak helyzetéről, a politika és a kultúra kapcsolatáról tartottak pódiumbeszélgetést. MTI Fotó: Filep István
Mattyasovszky Bence rámutatott, hogy a színházak finanszírozása az elmúlt években, beleértve a korábbi kormányzati ciklusokat is, általánosságban is „csökkent vagy stagnált”. Kiemelte azt is, hogy a 2008-ban bevezetett TAO-támogatásnak – az előadóművészeti szervezeteket támogató vállalkozások társaságiadó-kedvezményének – eredetileg a központi támogatást kiegészítő szerepet szánt a törvény, a központi támogatás csökkenése miatt pedig megnőtt a jelentősége.
Máté Gábor a beszélgetést vezető Rubina Möhring osztrák újságírónő kérdésére elmondta: Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója olyan programot hirdetett meg, amely „a szépség, a remény és a hősök keresését” jelenti a színpadon, s ez „eltérő ízlést” képvisel, mint például a Katona József Színház felfogása. Hozzátette: a problémát nem ebben, hanem abban látja, hogy támadások érik az olyan színházakat, amelyek nem ezt az ízlésvilágot képviselik, valamint abban is, hogy „kijelölik az irányt” azoknak a színházaknak, amelyek részesülni akarnak a támogatásokból.
A közönség soraiban helyet foglaló Ascher Tamás, a Katona József Színház főrendezője Rubina Möhring kérdésére hozzátette: nincsen cenzúra a magyar színházi életben olyan értelemben, amilyen az 1950-es években volt, de aki „kellemetlen kérdést tesz fel” a színpadon, az nehezebben jut támogatáshoz. Ascher úgy vélte, jelenleg még van kritikai művészet a magyar színházakban, de fennáll a veszély, hogy „minden eszközzel megpróbálják majd szűkíteni” ennek az arányát.
Csáki Judit szerint a Vidnyánszky által megfogalmazott szemlélet, amely „hősök bemutatását” és pozitív szemléletet ír elő, „zsákutcát” jelent. A színháznak nem szabad előírnia, hogy a néző mit gondoljon – hangsúlyozta.
A beszélgetés résztvevői – utalva arra, hogy a vitára és a színházi programba eredetileg meghívták Vidnyánszky Attilát is – , hiányolták a valódi párbeszédet, a nézetek szemtől szemben való ütköztetését a magyar kulturális életben. Csáki Judit:
Nincsenek viták, Magyarországon sem, és itt sem (…) mindenki mondja a magáét, a saját lapjában, abban, amelyikben engedik szóhoz jutni, vagy amelyik jár neki.
A rendezvényen szó volt a magyarországi antiszemitizmusról is. Máté Gábor felidézte, hogy Alföldi Róbertet, a Nemzeti Színház korábbi igazgatóját nagyon sok támadás érte a parlamentben is antiszemita és homofób utalások formájában. Ezzel kapcsolatban úgy vélekedett: Magyarországon nem alakult ki a tolerancia egy minimuma, sem konszenzus arról, hogy hol vannak azok a határok, amelyeket nem szabad átlépni, és ebben az előző kormányoknak is nagy felelősségük van.
A bécsi Burgtheater, az osztrák nemzeti színház pénteken kezdődött Magyarország Fesztiválján a vasárnapi pódiumbeszélgetés mellett összesen három színpadi előadást, egy zenés irodalmi műsort és egy felolvasóestet tekinthet meg a közönség.
A Forte Társulat és Pintér Béla Társulatának egy-egy darabja, valamint a Katona József Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság egy közös produkciója mellett eredetileg a Nemzeti Színház és a Krétakör egy-egy előadása is szerepelt volna a programban. A Burgtheater körül kialakult bizonytalan helyzet miatt azonban Vidnyánszky Attila még februárban lemondta az általa rendezett Johanna a máglyán című darab bécsi bemutatását, a Krétakör pedig szerdán jelezte, hogy nem vesz részt a fesztiválon. A bizonytalan helyzet azért alakult ki a Burgtheaternél, mert a színház felügyelőtanácsa február végi jelentésében okirat- és mérleghamisítást, valamint hűtlen kezelést állapított meg, emellett több mint 8,3 millió eurós hiány alakult ki a 2012/13-as évadra a német nyelvterület legjobban dotált színházánál. A pénzügyi botránnyal kapcsolatban Josef Ostermayer kulturális miniszter leváltotta Matthias Hartmann színházigazgatót.
