A Gyilkos elmék magyar hangja – beszélgetés Seder Gáborral

Seder Gábor

Seder Gábor színész hangját ismeri már az ország, több sorozatban hallhatjuk naponta. Egy vándortársulat előadásaiban is szerepel, de azt kevesen tudják róla, hogy szabadidejében megkapó grafikákat készít; pointillizmust idéző képeket, melyek az impresszionizmus oldottságának hangulatát sugározzák. Gábor a szinkronfelvételek szünetében kezdett el rajzolni, érdekesség, hogy technikáját önképző módon, a Szalay Könyvkiadó “Így könnyű rajzolni”,  kötetei alapján csiszolta. Erről beszélgettünk a kiállításra való készülődése közben.

Általában mi indítja el Önben el az alkotói folyamatot? Hangulat? Valami aznapi benyomás?

A rajz számomra olyan alkotó tevékenység, amelyet indokok nélkül is lehet végezni, bár lehet indok a technika finomítása is. Legtöbbször, ha éppen munkák közötti “üresjárat” van, előveszem a vázlattömbömet és elkezdek rajzolni. Mostanában az emberi arc, a testtartások foglalkoztatnak. Máskor az állatok. Szeretek olykor csak szemlélődni, hogyan tartja magát egy gyönyörű holló, hogyan egy szarka vagy galamb. Valószínűleg ez nálam inkább hangulati indíttatás.

Egy színésznek  miért van szüksége egy másféle művészileg teremtő kifejezési módra?

Azt gondolom, az alkotás vágya mindenkiben meg van, de mindannyian más-más módon tesszük ezt. A rajz, mint alkotó tevékenység gyerekkoromban is érdekelt, de nem annyira, hogy sokat foglalkoztam volna vele. Ám csodáltam azokat az ismerőseimet – barátot, osztálytársat – aki képes volt szépen rajzolni. Dolgos felnőttként egyszer csak jött a vágy, hogy megpróbáljam. Ám ez csupán kreatív időtöltés volt. Most is az, de az eltelt évek alatt gyakorlottabb lettem, és néhány fantasztikus segítő szakirodalmi könyv segített abban, hogy jobb képeket készíthessek, hogy jobban lássam a színeket és formákat.

Megnyugtató vagy inkább felkavaró érzés?

Nekem a rajz minden esetben megnyugtató tevékenység. Mondhatjuk rá, meditatív, hiszen összpontosítást igénylő feladat, melyet kavargó gondolatokkal a fejemben nem tudok végezni. Ha zaklatott vagyok valami miatt, akkor inkább mozognom kell. Vagy dolgozni, mert akkor minden figyelmem a munkára irányul.

Feloldódik-e Önben az alkotásra ösztönző kényszer, hogy fizikai valójában megjelenik a belső kép?

Igen! Határozottan alább hagy a vágy a rajzolás iránt, ha egy kép elkészült. Akkor jön el a töltődés ideje. Újra gyönyörködöm kicsit, míg valami el kezd mocorogni a lelkemben, vagy az elmémben és arra sarkall, hogy próbáljam lerajzolni, vagy megfesteni.

A képeit mennyire tudja elengedni, miután elkészültek? 

Még mind megvannak! Kivéve azokat, amelyeket valaki kérésére készítettem ajándékképpen. Mivel csak szűk körben tudják, hogy foglalkozom evvel, még nem merült fel az a kérdés, hogy eladnám e bármelyik képet. De igazából még nem fogalmazódott meg bennem a válasz erre az eshetőségre.

A kiállítás  március 28-ig minden hétköznap 18 óráig díjtalanul megtekinthető.

Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér, 1067 Budapest VI., kerület Eötvös u. 10.