+ Gondolat

Rubin Viola: Az írással töltött idő

Az írás, mint alkotás akkor valódi, ha az én megszűnik.

Az írással töltött idő és az írás nélkül eltöltött idő közötti különbség a minket körülvevő fény intenzitásában rejlik. A fény mindenütt jelenvaló. De írás közben a fény jelenléte egyértelmű. Úgyis mondhatnám írás közben az írás maga úgy működik, mint egy érzékszerv. Az érzékszervek működése pedig automatikus, a szemmel látok, a füllel hallok, az orrommal szagolok, az írással érzékelem a fényt. Az írás kapu, melyen keresztül betekintést nyerek a tartományba, mely létezésem alapja. Az írás lehetővé teszi, hogy ne gondolkozzam. Úgy tudok írni, hogy nem gondolkozom. Ez azonban csak abban az esetben lehetséges, ha az egóm írás közben egyre kisebbé válik, szerencsés esetben megszűnik. Az egó hiányában megjelenik az üresség. Ez az üresség minden tudás titka. Ebben az ürességben rejlik a teremtés. Anakronizmusnak tűnhet, hogy maga a teremtés üresség. Az írás valójában burok, melyben benne vagyok én is, illetve az, akinek hiszem magam, hogy én vagyok. Az írás, mint alkotás akkor valódi, ha az én megszűnik. Az ezt közvetlenül megelőző állapot az orgazmus előtti pillanatokhoz hasonlítható. Gyakorlott írók képesek ezt a felfokozott idegállapotot akár órákig is fenntartani, melynek lecsengése után testi kielégüléshez hasonló fáradtságot éreznek. Az embernek ilyenkor időre van szüksége, hogy ismét összeszedje magát. Valójában az üresség, a jelenlét elviselése rendkívüli képességeket igényel a befogadótól. Maga a fényesség, mely meglepő módon ennek az ürességnek a kísérőjelensége oly átütő, hogy szinte egy szemvillanás alatt kioltja az egót. Az én megszűnik. Amikor az írás által ezt a pillanatot átéljük mély megrendülés lesz úrrá rajtunk. Ennek fizikai megnyilvánulásai lehetnek a sírás, a nevetés vagy az általános testi remegés. Ilyenkor nagyon fontos, hogy ne ijednünk meg. Az írást pedig folytatnunk kell. Mert már nem mi írunk, csak és kizárólag jegyzetelünk. Annak vagyunk a lejegyzetelői, aki vagy ami általunk akar megnyilvánulni. A valóság kifejezi önmagát. Ezer és százmillióféleképpen kíván megnyilvánulni az általunk adott lehetőségeken keresztül. Kincsestárak halmaza A-tól Z-ig, miközben az eredmény túlmutat. A mellébeszélés itt már nem megengedett, a zavart heherészés elképzelhető, de nem lehet folyamatos, a jófejség szükségtelen.

Aki egyszer ezt megérzi, szenvedélybeteggé válik.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top