4.
Dél lett, és együtt ettünk a betegekkel, együtt emeltük a kanalakat hátul, a keskeny konyhánkban, az ápolópult mögött, aminek a faláról Alissa, a főnővér két éves unokája integetett le ránk. A konyha széléből pont ráláttam az étkezőre, a nyíló szájak halmazára, és láttam a szőke fejet, ahogy egy másik fejbe próbál szénhidrátot és némi fehérjét csempészni egy tányér rizottó képében, amit saját maga készített. És mindenkire ugyanazzal a fájdalommal mosolygott, amivel a múltkor véletlenül rám is.
Közben odajött Margaret, hallottam, ahogy lefékezi a székét. Margaret, aki orvos volt egyszer, aki közben 62 éves lett, aki a középen hiányzó fejdarabját valahol az Alpokban hagyta el síelés közben még 15 éve, aki most háromszori nekifutásra, kissé dadogva elmondta nekem, hogy: a karácsonyt szeretné idebent tölteni. Először undor fogott el, pár másodperc múlva pedig kifejezetten gyűlöltem érte.
Rábólintottam, és ő még ott maradt egy darabig az ajtónál, és némán nézte a dokumentumfilmet a globalizációról.
Közben csengettek, és be kellett mennem a 10-esbe, mert Jules megint kutyákról, és fenyőfákról kiabált, és ahogy a 11-es előtt elhaladtam, benéztem az ajtón, de még nem volt ott az a fájdalmas mosoly.
Estére már nagyon kikészített a sapkám, ezért szóltam Jo-nak, és megmutatta, hogyan kell leszedni az ember fél fejét, majd visszatenni. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű az egész. És tényleg sokkal kényelmesebb volt.
Mikor hazaértem a busszal, akkor jutott eszembe, hogy nem raktam vissza a helyére a fél fejemet, és valószínűleg bent hagytam a pult feletti szekrényben. És hogy így jöttem végig a városon. És hogy Lili mit fog hozzá szólni. De ez Lilit nem érdekelte. Inkább az, hogy a süteményes kiskanalat már megint nem a többi süteményes kiskanál közé raktam vissza.
5.
Én meg akkor értettem meg. Amikor karácsonykor a tömény húsillattal bevont szobában ültünk, a gőzölgő halászlé és barna fahéjtömbök végtelenségében, a pirosan csillogó üveggömbök és Lili hat éve mélyülő szemkarikái között.
Akkor értettem meg Margaret-et, és már nem utáltam érte. Inkább kitoltam volna őt az étkezőbe, és közben viccet meséltem volna Timnek, mert már nem lettem volna zavarban.
6.
Egy pólót kaptam, és két jegyet a White Stripes-ra.
