+ Képzőművészet

Michelangelót is veszíthet a Tate Britain

Feltéve, ha a skótok többsége az elszakadás mellett dönt.

Leonardo és Michelangelo brit múzeumokban őrzött műveinek sorsa is bizonytalanná válna szakértők szerint, ha a skótok többsége az előrejelzésekkel szemben mégis az országrész függetlenné válására szavazna az őszi referendumon: könnyen elképzelhető ugyanis, hogy a British Museumnak vagy épp a Tate Britainnek értékes alkotásoktól kellene megválnia, viszont az is, hogy skót műgyűjtők egy szigorúbb adórendszer elől menekülve el- vagy kölcsönadnák páratlan kincseiket Londonnak.

Egy ország felosztása, csakúgy mint egy házasság felbontása, nagy vállalkozás – írta a The Art Newspaper című lap internetes kiadásában megjelent cikkében David J. Black, a The Sunday Times Scotland művészeti és építészeti kérdésekkel foglalkozó korábbi tudósítója, több könyv szerzője, aki struccpolitikának nevezte a műkincsállomány sorsával kapcsolatos jelenlegi gondolkodást. A brit kormány szerint feleslegesek az előzetes tárgyalások és állásfoglalások, a felmérések úgyis azt mutatják, hogy a skótok nem szakadnak el. David Cameron kormányfő és Skócia ügyeinek minisztere, Alistair Carmichael ráadásul tudatában van annak, hogy ha puhatolózás kezdődne a népszavazás előtt, az csak arra engedne következtetni, hogy a kiválás valóban lehetséges – írta.

A politikai arénán kívül persze – skót és angol oldalon egyaránt – felmerült a műkincsek sorsának kérdése. A British Museum igazgatója, Neil MacGregor tavaly júniusban egy sajtóértekezleten azt mondta, “majd akkor megyünk át a hídon, ha odaértünk”. Az üggyel kapcsolatban ugyanakkor utalt egy lehetséges fenyegetésre, amely szerinte a 250 éves intézmény létét veszélyeztetné.

A Tate Britain MacGregorhoz hasonlóan glasgow-i születésű igazgatója, Penelope Curtis kollegája félelmeit osztva említést tett arról, hogy az intézmény nevéből talán törölni kell a Britain szót és meg kell változtatni gyűjtőpolitikáját.

A gondot az jelenti, hogy a múzeumokban őrzött műkincseknek nem Anglia a tulajdonosa. A kulcs az elnevezésben rejlik – vélik többen. A British Museum állományát és magát az épületet is például egy olyan alap felügyeli, amely a brit nép nevében látja el feladatait. Márpedig a brit nép 8,5 százaléka skót.

A British Librarytől eltérően sem a British Museum, sem a Tate Britain nem rendelkezik skóciai fiókintézménnyel. Az 1851-es világkiállítás bevételeiből alapított Victoria és Albert Múzeum állíthatja, hogy mivel a Skót Nemzeti Múzeumot ugyanabból a forrásból hívták életre, a London South Kensington nevű részében álló intézmény gyűjteményét nem kell felszabdalni. A Trafalgar téren álló Nemzeti Galéria esetében egyértelmű, hogy Edinburghban van megfelelője, a Royal Collection pedig a brit uralkodó skóciai rezidenciája, a Holyrood-palota mellett rendelkezik társintézménnyel a Queen’s Gallery révén.

Az elszakadás valószínűtlen esetén a vita mindazonáltal elkerülhetetlen lenne például a régi mesterek – mások mellett Michelangelo, Leonardo és Verrocchio – műveinek híres 1400 darabos gyűjteményéről, amelyre a British Museum John Malcolm of Poltalloch skót klánvezértől tett szert 1895-ben. Az intézmény e kollekció révén egyik napról a másikra a Louvre vetélytársává avanzsált. Minden bizonnyal kérdésessé válna William Blake Tate által őrzött rajzainak sorsa is, ezek ugyanis szintén Skóciából kerültek Londonba.

Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy az osztozkodás kérdése fel sem merülne, David J. Black megkeresésére ugyanis sem a skót vezetés kulturális minisztere, sem a Skót Nemzeti Párt (SNP) kulturális ügyeinek londoni parlamenti képviselője, sem pedig az SNP sajtóirodája nem válaszolt.

A szigetországban nemcsak délen, hanem északon is sokakat aggaszt az esetleges elszakadás műkincsek sorsára való hatása: a skóciai kiállítóhelyekhez és a helyi műgyűjtőkhöz közel álló források szerint az igenek többsége esetén jócskán megnőne a lehetősége annak, hogy több évszázados értékes műveket a Skóciai Nemzeti Galéria helyett Londonnak adnának kölcsön (vagy el) birtokosaik, ha a független Skócia adórendszere a híreknek megfelelően célba venné a gazdagokat.

A brit törvények értelmében a fontos gyűjtők és a történelmi épületek tulajdonosai jelentős előnyöket élveznek – például az örökösödési adó tekintetében. A kedvezmények azokra a vagyontárgyakra vonatkoznak, amelyeket a nemzet számára jelentősnek ítéltek, hozzáférhetők a nagyközönség előtt és az Egyesült Királyság területén őrzik.

A 250 skóciai kastély és egyéb történelmi épület birtokosait tömörítő Historic Houses Association nevű szervezet tavaly szeptemberben – mielőtt Alex Salmond skót miniszterelnök Scotland’s Future címmel novemberben közzétette a független Skócia 667 oldalas fehér könyvét – tájékoztatást kért az örökösödési adó alóli kivételek jövőjéről. Figyelmeztetett arra, hogy a kedvezmények nélkül a tulajdonosoknak akár a javak értékének 80 százalékát is meg kellene fizetniük adóként, ami majdnem biztosan eladásra sarkallná őket.

Az örökösödési adóval kapcsolatban az SNP kijelentette, mindaddig fenntartaná a jelenlegi szabályozást, amíg nem nyílna lehetősége felülvizsgálni azt.

Ez azonban minden bizonnyal nem nyugtatta meg Sutherland hercegét – akinek 28 festménye, köztük Raffaello, Tiziano, Poussin és Rembrandt művei vannak hosszú távon kölcsönben a Skót Nemzeti Galériában -, mint ahogy Buccleuch hercegét sem. Ő 2009-ben adta kölcsön Leonardo egy 1501-es Madonna-festményét az edinburghi intézménynek.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top