+ Interjú

Ezüst a papírrétegen

Az irodalom nem változtatja meg az életet… – Szőcs Henriette asszocinterjúja Magyari Andreával.

Magyari Andrea író, költő, műfordító. A Debreceni Egyetem magyar-angol szakán végzett, doktori disszertációját az ELTE angol tanszékén írta. Verseskötete a Sztori, idén ősszel megjelent gyermekregénye az Átjáró Másvárosba. Szereti a borókabogyót és a tacskókat.

fotózás

Sok évvel ezelőtt tanultam fotózni, analóg technikával, szerettem pepecselni a sötétkamrában, engem elbűvölt, hogy ezüst rakódik a papírrétegre. Mára jórészt csak a képek szeretete maradt, az albumok gyűjteménye, meg Sally Mann fotói (mikor melyik), háttérképként. De tényleg meg lehet tanulni látni!

Másváros

A város neve a mesekönyvemben, ahol egy ideje nem történik semmi. Mármint a városban. És ez elég veszélyessé tud válni. Maga a város szerintem jó kis hely. Semmi különös, csak működik minden. Ami, ugye, máris meseszerű, ezért kellett valami zűr.

Nagyon szerettem írni ezt a meseregényt, szerencsés találkozás a Kolibri kiadóval és Mészely Ilkával, szerintem nagyon szép könyv lett!

sztori

A verseskötetem címe. Egyébként folyton ez foglalkoztat: a történet, a történetmesélés, dramaturgia, narratíva, hogyan mesélünk el valamit, főleg a magunk sztoriját. A kötetben több sztorit raktam össze, amik szerintem felcserélhetőek, ide-oda rakhatóak az elemek, mint egy kirakósban. Így jön össze 5-6 nő története, legalább, köztük Sylvia Plathé, (róla írtam, amikor a kötet született), meg az enyém is persze, és az is érti, aki nem ismer sem engem, sem őt. És akkor még nem beszéltem Rakovszky Zsuzsáról: a Hangok című kötet annak idején bennem sok mindent felszabadított.

feminizmus

Nekem fontos hívószó, de már nem szeretek beszélni erről, csak a legbizalmasabb barátaimmal. Nem kezdek már vitázni, ha valaki azt mondja, felesleges a női kvóta, vagy inkább nem is járok ilyen helyekre, ahol ezt mondják. Inkább írok róla, bár egyetértek azzal, amit Ulickaja mondott legutóbb, amikor itt járt, hogy az irodalom sajnos nem változtatja meg az életet. Jó, hogy vannak azért nálam harcosabbak, akik teszik a dolgukat. Így is elég reménytelen a helyzet.

szabadvers

Mindig “meg vagyok sértődve”, ha nem veszik észre, hogy a verseim nagy része rímes vers. (Talán el kéne gondolkodnom a rímeimen…)

üvegbura

17 évesen olvastam először, utána minimum évente egyszer. Még most se untam el. Nem hibátlan, de zseniális regény. Mostanában sokat gondolok a 40 éves Plathra.

borókabogyó

Ó, igen, valahol emlegettem, hogy most éppen azzal kísérletezem a főzésben. Azóta is mindig van itthon! Szeretem a nevét is.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top