Archív

A tarantella jól belecsípett, Béci!

Orbán Viktor Matisse Ikaroszaként elszáll az Unió egén, csillagok között lebeg, súlytalansági állapotban. Aztán sír. Deák Csillag és Kölüs Lajos kettős kritikája drMáriás kiállításáról.

 drMáriás

Deák Csillag

Szatír és szatíra

Jó, hogy nem felejtettem otthon a szemüvegemet. Sejtettem, dr. Máriás kiállításán szükségem lesz rá. Olvasni kell a gyakran hosszú címeket a képek mellett, meg egyébként is rászoktatott. Nem az olvasásra, az már szerencsére megvan, hanem a szemüvegcserére. drMáriás legutóbbi budapesti kiállításának ez volt a címe. És nem csak a szemüveget cserélgettük nappal és éjjel, mint a művész, hanem kapkodtuk a fejünket.

Szuverénnek, öntörvényűnek lenni épp abban áll, hogy nincs szükség külső megerősítésre.[1] Úgy is mondhatnánk, drMáriás, aki öntörvényű, szuverén alkotó, képeinek nincs szükségük a nézőkre, látogatókra? A nézőknek, a látogatóknak van szükségük drMáriás festményeire. Hogy miért, rejtély. Ahogy rejtély az is, miért esik jobban a járás a sztélék, emlékoszlopok szegélyezte utakon, holott a jeltelen utak is csakúgy utak, mint a megjelöltek.[2]

Silabizálhatjuk, ha van olvasószemüvegünk, a kiállítás szokatlanul hosszú címét:II. Erzsébet titokban Geronazzo Máriával egyeztet a keleti nyitás politikájáról a Külön 2014 Nemzeti Parkban. Virít a főfalon, igen virít. Idilli környezetben ülnek, Erzsébet és Mária, egy hajóban, ami igaz, csak egy csónak. És mit ad Isten, Geronazzo Mária ad a protokollra, ő is kalapot visel, és vajon mi vehette rá, hogy semmi dekoltázs, push up? Állig érő matrózblúzt visel, csak nem ő a kapitány? Ki regnál itt? Erzsébet? Őfelsége evez. Vagy csak fogja az evezőt. Szerencséjére ez majd csak 2014-ben következik be, ha addig felépül a Külön Nemzeti Park és akkor egyeztethetnek, titokban, és főleg a keleti nyitás politikájáról. Nyitottan. Okos uralkodók nem akármilyen tanácsadót választanak. Ha ezt Lady Di látná, akkor tán el se hagyja Karcsikát (vagy Karcsika húzott el?)

Otthagyom ezt az idillt és sorra veszem a képeket. Jó kis faltársaság. Kevesebb celeb, több politikoton. Újból híres mesterek műtermébe(n) kukkolhatunk, élvezhetjük stílusjegyeik keveredését a giccses beállításokkal, olyannyira eltúlozva, hogy máris pop art-á lényegülnek. Szegény Kim Dzsong Un sötét színek mögül integet, neki Rothko festészete jutott, méltatja is, és szinte látja, amint a kis rothkók elvonulnak tribünje előtt.  drMáriásMesterházy Attila még nem jutott el ide, de jó úton halad, ő még csak érdeklődik a modern művészet iránt, keveset látunk arcából. Ide keveredett egy Arcát kereső nő, folyóparton keresi magát és ott tündököl áttetszően Aphrodité (?), hajfürtjei örvényként kavarognak, ilyenné szeretne válni a nő, talán majd ha jön a plasztikai sebész és zöld hó hull. Soros György befektetési lehetőségeket keres, nem a Magyar Nemzeti Bankban, azt zsebreteszi (tette), a Magyar Nemzeti Parkra vetett szemet. Ő is titkos kiküldetésben van, de a karvalytőke betolakodását nemzeti parkőreink éber szeme vigyázza, és az egész élővilágot. Minek félni Gyuritól, a haja is zöld, így szándéka is csak természetbarát lehet, földközelben látjuk, a növények között leskelődik, nem lesz itt semmi baj, a szürkemarhák életterét nem fogja megszüntetni. Ha akarná, se tudná. Lehet, már azt is megszimatolta, hogy van magyar antilop. Igen. Összetett szó. Vigyázzunk a szótagolásra! És hogy léteznek magyar antilopok, mi sem bizonyítja jobban, minthogy Jung és Freud doktorok vizsgálják. Megvizsgálják. Megtalálják szarva közt a tőgyét? Erre mindkét doktor képes. Van itt szellemidézés. Aczél György Dubuffet műterméből emeli fel figyelmeztetően az ujját, nana, drMáriás, ez nem fog menni! Halottakról jót vagy semmit.

Zámbó Jimmy Toulouse-Lautrec műtermébe tévedt és elbűvölő nőként jelenik meg. Olyan hajkoronával miért ne sikerülne. A baj csak az, hogy falszomszédja Marilyn, hogy finoman fejezzem ki magam, Rousseau kutyájával helytelenkedik, ellopja a sót, és még tükröt is tart, csak nem nekünk, kukkolóknak?, Jaj. Mindjárt jön a vámos, aztán le kell perkálni a kukkolódíjat…a nő a patriarchális filozófiai diskurzusban nem hallhatja hangját, csak fantázia lehet (… a nő nem létezik…)[3] drMáriás szembe megy a közzel, a társadalmi elvárásokkal, mert bár stilizál, de nem neutralizál, a testet nem testetleníti el, sőt olyan helyzetben ábrázolja, amely a közösségi normákat kezdi ki, az önazonosság kérdését vetve fel. Az identitást keresi és fedezi fel, annak létét és hiányát. Az identitás aláásását mutatja meg, a renden túlit, az erőszakot, a passzivitást, ahogy a dolgok állnak és vannak, és miként lesz a nő és a női test eszköz. Egyben paródia is, mert az álságos, prűd beszédmódra irányítja a figyelmet. Kimozdítja és átírja a hagyományos szemléletet, igaz, vaskos humorral. Játék és szabadság kettősével a női test kulturális gyarmatosítására fókuszál. Perverziót látunk, totalitást, amely a szexualitásra is rátelepszik, nincs öröm, és nincs szabadság, csak teljes szétesés van. A szubjektum megsemmisül vagy korlátozottá válik létezése, olyan keretek közé szorítják, amely az egyediséget fojtja meg, az egyén frusztrálttá válik, azaz beteggé. Az öröm, a szabad szubjektum felé tett lépés ez a kép.

 drMáriás

Hagyjuk nyugodni a halottakat és ne hagyjuk nyugodni a politikusokat. Orbán Viktor Matisse Ikaroszaként elszáll az Unió egén, csillagok között lebeg, súlytalansági állapotban. Aztán sír. Nem ok nélkül. Roy Lichtenstein ecsete vigasztalja. Beleőszül, de nem szürkén, a bánat nemzeti színűre melírozza haját, sőt, még a szemöldökét is. Láttunk ennél erősebbet, a kolozsvári művészek Európai utasok című kiállításán a Műcsarnokban az egyik képen a felvágott érből piros-sárga-kék nemzeti színű vér folyt. A Szemüvegcsere kiállításon is vér folyt a művész fejéből. Szerencsére nem vérrel fest, epével sem. Aggyal, szívvel és főként humorral. Feri nem sír. Feri nevet. Hallja, szükség van rá, segíteni kell. Sok a festék az arcán. Színes.

Georges Bataille francia író, filozófus A lehetőségek végső határáig, egyfajta vitális teljességig kívánt eljutni, s ezt elérendő a transzot, a paroxizmust, a szerelmet a nevetést jelölte meg a „létrobbanás” eszközeként. drMáriás is folytonos létrobbanásban van. A modern ember a lélek tisztaságára áhítozik, de indítékai, fantazmagóriái, igényei és megnyilvánulásai nevetségessé teszik törekvését, kísérletét, hogy áthágja a véges tapasztalatot, mit is kezdjen a léttel. Az irodalom a Rossz, a bűn kifejeződése is, de Bataille értelmezésében ez nem az erkölcs hiányát, morálnélküliséget ír elő, épp ellenkezőleg: hogy ellenálljunk, „hipermorálra” van szükségünk.[4] drMáriás sem tagadja, hogy alkotása reflektál a rosszra, a bűnre, és úgy lesz erkölcsös, hogy nem papol az erkölcs hiányáról, hanem kifejezi, megjeleníti azt. Minden, ami van, inherensen több önmagánál, ez a többlet azonban Bataille gondolatmenete szerint átokként üli meg a létezőt, amelynek e többlettől önmaga fenntartásának érdekében szabadulnia kell[5] drMáriás is szabadul a létfölöslegtől, az átoktól, közben a nézőt halandóságára és esendőségére figyelmezteti, senki sem halhatatlan.

 drMáriásEzeknek a képeknek feladata még a szembesítés azzal a világgal, amelyben élünk, azokkal az emberekkel, akik meghatározzák a sorsunkat. Akik bizonyos értelemben minket is képviselnek, akik sötét árnyakként az életeinket meghatározzák, akiknek a hazugságai vagy netán igazságai a mi életünket jobbá vagy rosszabbá teszik.[6] De hol a szembesítés önmagunkkal? Úgy hiszem, ez is ott van a képekben, mert önmagunkra is tekintünk, amikor Orbánra, Gyurcsányra nézünk. Ez az igazi paradoxon, ami drMáriás műveinek sajátja, mert el van rejtve, nincs kimondva. Az önfelismeréshez humor is kell, nagy-nagy humor, nélküle képtelenek lennénk a világban létezni. Én művészként értelmezem ezeket az arcokat, akik egyébként közszereplők, így megfesthetők. Mint ahogy az én tevékenységemről bárki bármit írhat, minősíthet, ugyanígy én is a saját meglátásomból ábrázolhatok különböző személyeket. Mert ez a szabadság, a demokrácia egyik alapfeltétele, s állítólag még demokráciában élünk.[7]

drMáriás könnyedén oson, jár-kel a festői stílusok között, magánmitológiája így egyszerre közösségi, visszanyúl az eredethez, egyszerre egyéni megszólalási mód is. Következetesen túloz és karikíroz. Swift szellemét vállalja, törpék közt óriás vagy, óriások közt meg törpe. Nem szabad megfeledkezned önmagadról és a világról, amelyben élsz. Bizony, gyakran megfeledkezünk önmagunkról, és elhisszük, hogy a világ én vagyok. A régmúlt és a közeli jövő közt azokat a pillanatokat szerettem volna és szeretném megragadni, amelyekben a jelenné érkezett egykori jövendő éppen múlttá válik. Saját bőrömön tapasztaltam ennek a változásnak gyönyöreit is, veszedelmeit is, szorongásait is, reményeit is (Hegedüs Géza: Az állam én vagyok)[8].

drMáriás humorát szegezi szembe a jelennel és a nem kívánatos jövővel. Egészen a szatíráig elmegy, hogy szabadon elmondhassa véleményét, képpé formálva. Ami már nem ugyanaz, mintha szóba foglalta volna. Veszedelmesebb, a szó elszáll, a kép megmarad.

Kölüs Lajos

A tarantella jól belecsípett, Béci!

Charles Diblin angol dráma- és dalszövegíró művéből (Minden a feje tetején) való a Béci nélküli mondat. A. E. Poe Az aranybogár című elbeszélésében mottóként idézi. Minden a feje tetején, mondom én is,… egész biztos, hogy Will úrfit megcsípte valahol a fejin az az aranybogár. drMáriás is így járhatott, nem tudom. Az istenek a fejükre estekegykori film jut eszembe, úgy érzem, hogy itt is leesett az égből valami, miként a busmanoknál a kólás üveg, drMáriásnál maga a festmény esett le, egyszerre több, és ezek a festmények engem és másokat hol hergelnek, hol röhögésre késztetnek, hol lenyűgöznek, hol kiakasztanak. A busmanok rájöttek, hogy az üveget rengeteg dologra lehet használni: lehet vele kalapálni, tésztát nyújtani és zenélni. De mit lehet kezdeni egy drMáriás képpel, amely szemünk előtt hever, függ,áll? Nem leng, mint báró Eötvös Lóránd torziós ingája, talán azt sem mondhatnám J. A. után szabadon, leng, nem suhan a lelkem (füst száll a szomorú táj felett,/úgy leng a lelkem,/alacsonyan./Leng, nem suhan. – Elégia), látva az ismert figurákat.

Provinciális világ? Szociális érzékenység? High and low, teszünk a magas művészetre? Pikantéria, elfojtás, lázadás, szexuális ösztön és pornográfia, szeméremsértés és pubertáskori vágyfantázia, a freudizmussal keverve? Dadagesztus, koncept, kommersz, délibáb? Valahogy úgy érzem, mint az USA-ban az afro-amerikai, aki lassan öntudatra ébred és megfogan benne: jól emlékszem arra a bizonyos napra, amikor színes lettem[9] drMáriás is ezt teszi, jól emlékszik és színesen. Mind a bal, mind a jobb oldalára, ha kissé elfeküdte valamelyiket, miután felébredt.

II. Erzsébet titokban Geronazzo Máriával egyeztet a keleti nyitás politikájáról a Külön 2014 Nemzeti Parkban című képen konspirálnak. drMáriás a jövőbe hatol, nem olyan egyértelműen, mint amilyen félreérthetetlen Marilyn Monroe helyzete az egyik képen. Az alkotó a szeretetről mondja: Arról, ahogyan azt állandóan nélkülözzük, keressük, megtaláljuk, félreértjük, majd elveszítjük, elfelejtjük, elrejtjük, elűzzük, hogy azután újra meg újra, még a gyűlölet és a meg nem értés álarcai mögött is kénytelen-kelletlen felfedezzük, megtaláljuk és megszerezzük. Mert ahhoz, hogy normálisak maradjunk, s élni tudjunk, lépten-nyomon mérhetetlen szeretetre és a belőle fakadó megértésre van szükségünk. Azt kell gondolnom, Marilyn is a szeretetben merült el, kezében tartva a fésülködő tükröt, vigyázva, arca ne torzuljon el.

 drMáriásGiccs és realizmus, ész és esztelenség, tiszta ég és köd, álom és valóság, tisztelet és tiszteletlenség, szabadság és rabszolgai gőg, politikum (közösségi ügyekben dönteni kell) és magánügy, diktatúra és demokrácia ellentét párja hatja át a műveket (Lázár János piruettezik, miközben piros hó esik, Soros György befektetési lehetőséget keres a Magyar Nemzeti Parkban). Felülemelkedik a barát és/vagy ellenség dichotómiáján, de azt sem vallja, hogy a barátom ellensége az én barátom. drMáriás, mint alkotó, tűzbe megy bármelyik figurájáért, egyiket sem veszi könnyedén, súlytalan alakja nincs. Még Szanyi Tibor is (akár Orlando) átváltozik, elevenné válik Egon Schiele alkotói géniusza folytán. Ez az átváltozás a kiállítás fő üzenete és szemlélete. Merjünk átváltozni, megmutatni, milyenek is vagyunk, sőt milyennek látnak bennünket mások. Jelesül drMáriás milyennek látja választott figuráit ma, közel huszonöt évvel a rendszerváltás után.

Kis Róka Csabarendszerint megcsonkítva, egymást, vagy magukat kínozva jeleníti meg figuráit, gyakran homoszexuális aktus közben. Ezt fokozza a hátteret alkotó természeti táj nyugalmával. A különböző kínzásokat elszenvedő alakoknak közömbös arckifejezést festek, mintha ott se lennének a testükben. Ilyen motívumokkal dolgozva próbálok minden egyes képet megfesteni úgy, hogy az akár a napi politikai helyzetben is olvasható legyen, de ugyanakkor általánosan is értelmezhető legyen.[10]drMáriás képeiről nem mondható, hogy közömbös arcú figurákat ábrázolnak, de azt igen, hogy a politikába szólnak bele. Kis Róka Csaba elesett, hiányos végtagú, meredező falloszú férfialakjai gyászolnak, maguk a nemzeti gyász, Muhi, Mohács, Világos, Isonzó, Trianon. Ennyiben közös teret foglal el a két művész, az aktualitás világa az ő világuk.Sokszor érezzük úgy, hogy bizony turjány, hany és örjeg (vizes, mocsaras hely) vesz körül bennünket, és bárhova lépünk, süllyedünk, bár a világ mást üzen, emelkedünk. Bennünk lehet a hiba, mert lehet, hogy mi is turjány, hany és örjeg vagyunk.

drMáriás a színekhez fordul, színes mesekönyvet alkot, felnőtteknek szólót. A brémai muzsikosok közül csak a szamarat látom, de nem is kell minden szereplőt tetemre hívni. A Grimm mesében szereplő Bajszos (macska) Aczél György is lehetne, elgörgethető fejével. A számkivetettség egyben sorsközösség vállalás is (Zámbó Jimmy, Lázár János). Ikarosz égbe száll, talán túl egyszerű az elbeszélő mód, nem visz az erdőbe bennünket drMáriás, nem kell semmit találgatnunk, mert a segítségünkre siet a megformálás egyszerűségével. Hatásvadász? Giccses? Gyomorforgató? Morbid? de Sade márki dörzsölné a tenyerét, ez nem is erőszak, hanem egy baráti ölelés, bele lehet halni. Belehal valaki. Csak ki hal bele, kérdezhetjük?

 drMáriásTragédia és komikum társul egymáshoz drMáriás képein (Viktor sír, Aczél György Dubuffet műtermében figyelmeztet). A vadkan mindig is ember volt, csak a mesében változott fenevaddá. Heti hülyévé válnánk, ha nem látjuk azt, amit ő lát? Van-e hamisítatlan emlékezet, teszem fel magamban a kérdést. Egy alkotó, aki zsigeri dzsessz-punk trubadúrjaként aposztrofálja magát.Imádok írni, az a magány legszebb narkója, a festészet meg a legrelaxálóbb gonoszkodás, most éppen neves magyar politikusok portréit festettem meg Gömbös Gyulától Horn Gyuláig, mégis talán a leginkább azt szeretem, ha a közönséget őrült üvöltözésre és táncra bírhatom valahol az éjszakában.[11] Ady Endre: S voltam kis álmok kis őrültje.[12] drMáriás simogat, babrál, hol gyöngéden, hol erőszakosan, álmatlan álmaival birkózik (Jung és Freud megvizsgál egy magyar antilopot).

A Száz év magányban ott a felismerés: a világban a történések egymást ismételhetik (Feri gyere vissza! Segíteni kell! Orbán Viktor Matisse Ikaroszaként elszáll az Unió egén). drMáriás is utal erre azzal, hogy képei sorozatként is felfoghatók. Aczél és Orbán sorozat is, mentalitásban, gondolkodásban. Vagyis drMáriás történelmet mutat és ábrázol. Ha nem is freskó formájában, de táblaképei felfoghatók annak is. A történelem nem tárgyilagos, nem objektív dolog, folyamat, benne az személyiségek sorsa, hatása. drMáriás keveri az időt, egymás mellé helyez távoli múltat és közeli jelent. Összeborulnak az óramutatók. Néha szétnyílnak, és ekkor ugrik az idő, de semmi sem változik.

 drMáriásKeserű humor, fekete humor? Csokonai Dorottyája, Karnyónéja, Arany Nagyidai cigányokja (vígeposz) jelenik meg? Hősei vesztesek és nyertesek. Álarcuk közös, maszkot is cserélhetnének. Anakronizmus lenne Kafkát emlegetni? Vidáman elkeseredett alanyi üvöltés[13]: Nem élhetek Orbán Viktor nélkül.[14] Talán Feri nélkül sem. De mi van Tótferivel? Gauguin nem festett árnyékot a Megváltónak a Sárga Krisztus című képén.[15]drMáriás maga az elfelejtett árnyék. Csak ne legyen belőle baj. Átfesteni, átdekorálni Kelet-Európát is a mi kelet-európai identitásunkra hajaz, ezúttal azonban a gagyi reklámok helyett a festészet nagyjainak dekorativitása teszi szebbé a szörnyűt, hogy egy-egy képen álljon egymással szemben a feledtető szép és a tragikusan valós.[16] Egymással szemben állni, nem oly rokonszenven vonás ez mostanában. Sem a köz- sem a magánéletben. Csak szemben állunk. Sőt néha keresztbe-hosszába. Örök ölelésbe simulni – ez vágy és értelem is. Öleljük magunkhoz Orbán Viktort és ellenfeleit. Öleljük önmagunkat is – hol másokhoz, hol önmagunkhoz. Menni fog? Zalán Tibor Szása i Szása című darabjában írja: UKRÁN SZÁSA: Megölelhetlek? MAGYAR SZÁSA: Még mindig jobban hangzik,mintha azt kérdezted volna: megölhetlek?[17] Mindig jobban hangzik, hogy láthatjuk drMáriás műveit, mintha valaki levetetné a falról őket, és falaznánk hozzá. Falazni pedig jó. Épül a ház. drMáriás építi. drMáriás Kőműves Kelemen is. Rombol, leépít. Üdvözlünk a Földön, drága Szellem./ Nélküled egy nap itt el ne teljen /Kérünk, vezess tovább egyre feljebb, Egyre feljebb.[18]

drMáriás: II. Erzsébet titokban Geronazzo Máriával egyeztet a keleti nyitás politikájáról a Külön 2014 Nemzeti Parkban című kiállítása

2013.12.04. – 2014.01.04.

Godot Galéria

1114 Budapest, Bartók Béla út 11


[1]Kemény Katalin: A hely ismerője, avagy a magány háza (http://www.kortarsonline.hu/2004/04/a-hely-ismeroje-avagy-a-magany-haza/7444)

[2] Uo.

[3] Kalmár György: A női test igazsága (Debreceni Egyetem BTK, 2006, doktori értekezés)

[5]issuu.com/elnfree/docs/balkon_2012_06‎

[9] András Edit: Kötéltánc, 22. o. (Új Művészet Kiadó, 2001)

[12] Fenyő Miksa: Ady Endre (Nyugat, 1909. 10-11. szám)

[14]drMáriás: Nem élhetek Milošević nélkül (regény,Noran Könyvesház, Bp., 2011.)

[15]http://www.criticailapok.hu/index.php? option=com_content&view=article&id=34501

[16]Londoni tárlat drMáriás képeiből (http://www.mixonline.hu/Cikk.aspx? id=54832)

[17]http://webcache.googleusercontent.com/search? q=cache: iwdY1MHkewkJ: epa.oszk.hu/00700/00713/00232/pdf/tiszataj EPA00713_2011-01_08-37.pdf+&cd=24&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=opera

[18]Épül már a házunk fenn a Mennyben (www.elokovek.hu/cikkek/Kivetitodalszovegek.pdf‎)

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top