Volt olyan, hogy a novellában megszólaló vekkerre ébredtem. Ez nem szakmai ártalom, mindössze áldozatkészség. (Gerőcs Péter gyűjtése)
Brigitte Niedermair: Soha ne felejts el
21)
Egyszer, talán ’92-ben megkérdezte tőlem egy szerzetes, hogy ha választhatnék a boldogság és az írói létforma között, melyiket választanám. Kiröhögtem. Később rájöttem, hogy ez a szerzetes a fiam volt.
22)
Amikor a feleségem birkapörköltet főz, nagyobb csöndben kell lennie a családnak, mint amikor dolgozom. Ilyenkor is úgy csinálok, mintha dolgoznék, de titokban a dolgozószobám ajtaja mögött hallgatózom.
23)
A rajongóim között nagyon sok a túlsúlyos nő.
24)
Reggelente, amikor belenézek a borotválkozótükörbe, a díjakra vagy az elszalasztott nőkre gondolok.
25)
Legutóbb, amikor egy kritikusom azt mondta, hogy éljek többet, kirángattam a kocsma elé, és mindenki szeme láttára felképeltem, majd visszakérdeztem, hogy így megfelel-e.
26)
Nem hiszem, hogy bikfanyelven írnék, csak komplikáltak a gondolataim.
27)
Ahogy az író öregszik, csoszogni kezd a toll a papíron.
28)
Volt olyan, hogy a novellában megszólaló vekkerre ébredtem. Ez nem szakmai ártalom, mindössze áldozatkészség.
29)
Nagyon elszemtelenedett a fiam. Azt mondta, addig nem állhatok fel az asztaltól, amíg azt az Eötvös-tanulmányt be nem fejezem. Könyörögtem neki, hogy legalább vacsorázni engedjen. Azt hiszem, csalást szimatolt.
30)
Fél éve nem tudom befejezni ezt a szöveget. Ülök a kertemben, és bámulom a vakondtúrásokat.
Elfeledett írók fennmaradt mondatai 1
Elfeledett írók fennmaradt mondatai 2.
