Archív

Hobo a mélymagyar szakadék peremén

Keresés a weben

Hobo koncertet adott Amerikában. Útiköltségét, fellépti díját, amelyet jótékonysági célra szánt, nem adta oda neki a szervező, egy magyar érzelmű magyar. Mondjuk azt, hogy jellemző? Inkább ne. (Bakos András műelemzése)

hobo1

Hobo honlapja, a www.hobo.hu augusztus 27-i keltezéssel közölte a nyílt levelet:
„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Rózsa Ákos úr!
Többszöri jelentkezésükre reagálva keserű szájízzel közlöm, hogy az önmagát becsületes és mélységes magyar érzelmű emberként aposztrofáló Holló Albert a 2013. június 11-én a New York-i Magyar Házban tartott fellépésem előre megállapított 2500 dolláros gázsijával együtt eltűnt. Telefonját nem veszi fel, e-mailjaimra nem válaszol.Az összeget jótékony céllal a Böjte Csaba által vezetett árvákat gondozó intézménynek szántam, ő pedig – «elmondása szerint« – amerikai magyar iskolákat szeretett volna támogatni a bevételből.
A koncert óta eltelt időszakban levelek sorozatát kaptam tőle, – szükség esetén ezek mind megtekinthetőek – melyekben kapolcsi, budapesti, egri majd kolozsvári találkozókat ígért és kért tőlem, ahol az összeget átadja és végleges felhasználását és annak arányait eldöntjük.
Ismerve Holló úr világnézetét és elkötelezettségét a «magyarság« iránt, igen érdekesnek tartom, hogy egy árva gyermekek javára létrehozott és anyagilag sikeres jótékonysági koncert bevételének elosztását és felhasználását ilyen sajátos «magyar« módon értelmezi és hajtja végre.Tisztelettel
Földes László Hobo
Piliscsaba, 2013.08.27.”

Az első cikket a blikk.hu írta az esetről. A szöveget Hobo honlapja is átvette, nyilván azért, mert pontosnak tartotta:

„Hobo: Lenyúlták a pénzt, amit az árváknak szántam

BUDAPEST Milyen ember az, aki szegény, árva gyermekektől veszi el az ételt és a hajlékot jelentő pénzt? – tehette fel a kérdést Földes László, azaz Hobo (68), amikor rájött, hogy hiába várja a gázsiját.

A zenész azt állítja, csúnyán átverték. Azért repült Amerikába, hogy ottani koncertje bevételéből árva gyermekeknek segítsen, ám a fellépésért egy centet sem kapott, pedig ezer dollárért – kétszáztizenhatezer forintért – maga vette a repülőjegyet is. Az útiköltséget sem térítették meg neki, és az árva gyerekek is hoppon maradtak.
– Az önmagát becsületes és mélységes magyar érzelmű emberként aposztrofáló Holló Albert a 2013. június 11-én a New York-i Magyar Házban tartott fellépésem előre megállapított kétezer-ötszáz dolláros – ötszáznegyven ezer forint – gázsijával együtt eltűnt. Telefonját nem veszi fel, e-mailjeimre nem válaszol – mondta keserűen Hobo, akit nagyon bánt, hogy így átverték. – Az összeget jótékony céllal a Böjte Csaba által vezetett árvákat gondozó intézménynek szántam, ő pedig elmondása szerint amerikai magyar iskolákat szeretett volna támogatni a bevételből. A koncert óta eltelt időszakban levelek sorozatát kaptam tőle. Kapolcsi, budapesti, egri majd kolozsvári találkozókat ígért és kért tőlem, ahol az összeget átadja – folytatta feldúltan a zenész, akinek érthető a felháborodása, ugyanis a több ezer kilométer utazás hiábavaló volt.
– Ismerve Holló úr világnézetét és elkötelezettségét a magyarság iránt, igen érdekesnek tartom, hogy egy árva gyermekek javára létrehozott és anyagilag sikeres jótékonysági koncert bevételének elosztását és felhasználását ilyen sajátos magyar módon értelmezi és hajtja végre – fakadt ki a zenész, aki azonban szerződés hiányában nem tud túl sok mindent tenni azért, hogy megkapja a pénzét. Megbízott a szervezőben, és mivel jótékony célokra szánta bérét, eszébe sem jutott, hogy meglophatják.
Mint megtudtuk, Hobo estjén több mint kétszáz ember vett részt, amely felszorozva a harmincöt dolláros – átszámítva hétezer ötszáz forintos – jegyárral, több mint másfél millió forintos bevételt jelent. Ám ebből az összegből, úgy tűnik, a zenész egy forintot sem lát majd.
A Blikk szerette volna megszólaltani Holló Albert szervezőt is, de nem értük utol.”

A történetet ma reggelig a Hírkereső által szemlézett internetes újságok közül hat vette át, vagy a nyílt levélre, vagy a Blikkre hivatkozva.
Hvg.hu: „Mélységes magyar érzelmű ember nyúlta le Hobo pénzét”.

Stop.hu: „Csúnyán lenyúlták Hobo pénzét”.

Alfahír: „Erdélyi árváknak szánt pénzzel lépett le a szervező”.

Velvet.hu: „Hobót átverték Amerikában”.

BorsOnline: „Megléptek Hobo félmilliós gázsijával.”

Nők Lapja: „Eltűnt a pénz, amit Hobo az árváknak szánt”.
Szeretem Hobót, és nem ismerem Holló Albertet. Ez az írás nem is róluk szól, hanem a sajtó automatizmusairól, arról, hogyan és milyen rutinok alapján próbálja értelmezni, elkönyvelni a káoszt. Ez esetben például nem vesz észre, vagy nem akar észrevenni néhány érthetetlen momentumot. Nem hiszem, hogy ezek csak nekem tűnnek föl.
Mit tudunk meg Holló Albertről, azon túl, hogy valószínűleg sokat beszélhet magyar gyökereiről?
Koncertet szervezett Hobónak, tehát kapcsolatba került vele valamikor. A koncert óta azonban telefonját nem veszi föl, a zenész e-mailjeire nem válaszol. Ám ugyanez az ember – ezt szintén Hobo írja –, ugyancsak a koncert óta levelek sorát küldte a zenésznek, több alkalommal is találkozót kért tőle, hogy egyeztessenek.
Ha így volt, vajon miért nem találkoztak valahol?
Ez nem derül ki. Pedig lenne mit megbeszélniük. Például azt, ki hogyan emlékszik, a koncert előtt tisztázták-e világosan, hogy milyen jótékony célra megy majd Hobo gázsija, illetve a bevétel. A jelek szerint erről nem egyeztek meg, hiszen, mint kiderült, Hobó a fellépti díját Böjte Csaba árvákat gondozó intézményének szánta, Holló úr viszont a bevételből amerikai magyar iskolákat szeretett volna támogatni. Az is lehet, vannak átfedések, hiszen a meghiúsult találkozókon az elosztás arányait is tisztázni akarta Holló úr, Hobo szerint. Azt sem fixálták, hogy a pénzt a szervező utalja a megfelelő helyre (helyekre), vagy a művész
Miért nem kötöttek szerződést?
Ezt a körülményt Hobo levele nem említi, a Blikk azonban tényként közli, és mivel a cikket Hobo honlapja is közli, kiegészítés nélkül, pontos lehet ez az értesülés. Érthetetlen, hogyhogy nincs szerződés egy olyan fellépésről, amelyre jegyet árultak, amelynek terembérletét valószínűleg ki kellett fizetni valahogy, és akinek kifizették, annak el kellett számolnia valamilyen dokumentummal a bevételről. Itthon ezt nem lehet papír nélkül megcsinálni, a NAV ellenőrei tavaly már Valentin-napi szerenádot vállaló, számlát nem adó zeneművészetis diákokat buktattak le Szegeden. Igaz, nem ismerem Amerikát, lehet, hogy még mindig a korlátlan lehetőségek hazája.
Vannak pofátlan emberek, rólam pedig lépten-nyomon kiderül, hogy naiv vagyok – de vajon tényleg létezik olyan szélhámos, aki félmilliós, vagy másfélmilliós zsákmányért viszi vásárra a nevét, bérel termet, hív előadót Magyarországról?
Lehet, hogy létezik, és válság idején a sűrű fillér ebben a szakmában is jobb, mint a ritka forint. Mégis inkább azt tudom elképzelni, hogy egy tisztázatlan dokumentációs hátterű rendezvény elszámolási vitájába csöppentünk. Egy jóhiszemű, határozott művészember, aki teljesítette, amit vállalt, és egy ismeretlen szervező összecsattanásának vagyunk a tanúi. Albert nem fizeti ki a repülőjegy árát, sem a gázsit, ami több, mint szokatlan. A látszat frankón ellene szól – de a jelek szerint vannak érvei. Ezekről csak Hobo szövegéből alkothatunk némi fogalmat, mert a Blikk nem érte el őt. Ismerős helyzet, velem is előfordul. Megtörtént, hogy kellemetlen helyzetbe hoztam embereket azzal, amit róluk írtam, ez aztán mindig megviselt, függetlenül attól, hogy igazam volt, vagy sem. Lehet, hogy emiatt, vagy a korral jár, de ha ilyen történetet látok, elszorul a szívem.
Mi történik ilyenkor?
Az átvert magyar zenészről szóló erős sztori nagyobbik fele megvolt, amikor rábukkant a Blikk Hobo levelére (vagy fölhívta rá a figyelmet a művész környezete). Minél hamarabb meg kellett írni, közzétenni, még a versenytársak előtt, az online hírvilágban nincs sok idő a pepecselésre. Szóval Holló úrnak sincs sok ideje arra, hogy előkerüljön, fölvegye a telefonját (tegyük fel, hogy jó számon hívjuk.) A szerkesztőség borzasztóan örülne, persze, ha sikerülne beszélni vele, ám mindenki nyugodtabb így, hogy egyelőre mégsem, mert nagyságrendekkel egyszerűbb a feladat. Könnyebben el lehet magyarázni a sztorit egy ember igazságával, mint kettőével. Akit pedig nem érünk utol, arról, ahogy telik az idő, egyre több rosszat vagyunk képesek elhinni. Örülnénk neki, ha tényleg eltűnne, köddé válna, fölszívódna testi valójában, mint nyúl a kalapban. Mi több, elhisszük, hogy ez megtörténhet, még akkor is, ha már számtalanszor okozott csalódást, kellemetlen pillanatokat az ilyen riportalany, amikor másnap, harmadnap előkerült. Akkor persze megint lehet örülni, mindegy, hogy mennyire morózus az illető, (fölemelt hangját normális üzemi zajnak tekintjük), mert föl lehet neki ajánlani, hogy most ő mondja el a saját verzióját. Többnyire él is a lehetőséggel, mert sokkal egyszerűbb és gyorsabb ez, mint kérni egy ügyvédi levélben, bikkfanyelven összehozott helyesbítés közlését. Azt úgyis eldugnák valahol egy belső oldalon, a lap alján – esetleg nem közölnék, hanem megvárnák, amíg a bíróság ítél az ügyben.
Ha Holló Albert szervező később is szeretne ezen a néven üzletelni, dolgozni, tisztességes emberként élni, várhatóan jelentkezik. Közben lehet, hogy beperli a zenészt, valamint mindazokat, akik név szerint lenyúlással vádolták. A BorsOnline megússza, hiszen óvatos duhajként „Albert nevű magyar férfiről” ír, másutt H. Albertet említ. A Nők Lapja Online pedig, a legprofibban tálalva az esetet, keresztnevet sem említ, Hobó érveit pedig érezhető távolságtartással ismerteti.
Ehhez képest a Blikk kérdése – Milyen ember az, aki szegény, árva gyermekektől veszi el az ételt és a hajlékot jelentő pénzt? – ugyan csak egy kérdés, mégis, egyben már maga az ítélet, kedves Virág elvtárs.
A történetben szerintem mégis az a legaranyosabb, hogy a blikk.hu úgy tesz, mintha hosszan beszélt volna Hobóval. Pedig a nyílt levélből idéz majdnem szó szerint, alkalmas helyeken közbeszúrva: „mondta keserűen Hobo, akit nagyon bánt, hogy így átverték”, vagy „folytatta feldúltan”. Másutt a „fakadt ki a zenész” fordulatot iktatja be.
Írta vagy mondta?
Tulajdonképpen mindegy. Ennyi idő, energia jut egy sztorira, több nem. Jó tanács a popszakmában dolgozóknak: a saját érdekében mindenki olvasson újságot (ez egyébként sem hátrány), és tartsa éjjel-nappal bekapcsolva mobiltelefonját.

fotó: fono.hu

akcio scolar

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top