Archív

Bőrdíszmű

Konferanszié: Borszéki Boglárka írását, lánya, Németh Flóra olvasta föl, aki az érettségire készülve nem árulta el, lesz-e köze később a bőrdíszművekhez.Libi est Beglarka FloraElhangzott a májusi, Test a lelke mindennek című Librarius-esten.

A testemet sárgás árnyalatú fehér bőr borítja, de nem fedi el.

Az, a ruha dolga.

Bőrben csak meztelen vagyok, ami az életfontosságú szerveket és szervrendszereket választja el a külvilágtól, annak ökoszisztémájától, mikrobiológiájától.

Így húz természetes határt az egymással meg nem férő organizmusok békés együttélése érdekében.

Értem.

Értünk.

Azért, ami minden élőlényben közös:

A túlélésért.

Mindannyiunk túléléséért.

Olyan formájú, mint a testem, de nem valami rossz szabóságból,

mindenhol éppen passzol,

az ujjak között,

a körömágynál,

a fülem tövénél,

vagyis mindenütt, ahová még a Teremtő keze is nehezen férhetett be, amikor az embert foltozta össze.

Felszív és kilök.

Minduntalan dolgozik, feladatait öntudatlanul végzi.

Szándéka viszont van: Időként elpirul. Lehűl. Megpuhul. Felkeményedik.

Engem jelez.

Mindig.

Nem rejtőzhetek.

Redői vászonként elsimulnak, vagy gyűrődnek, mint a kapca, az arcomon, riadt, kedves vagy érdeklődő tekinteteket vonva felém.

Kapcsolatokat alakít ki.

Nem kérdez. Megteszi.

Hagyom, hiszen viselhetem. Ennyit megérdemel.

Megmosom.

Érdekből ápolom, hogy használhassam.

Hogy ő szeresse megérinteni. Hogy ő szeresse megcsókolni. Hogy ő tudja, hogy ezt rajta kívül senki más nem teheti meg.

A bőrömön keresztül tudatni vele, hogy elfogadom. Az, a mi igazi beszélgetésünk.

Az értés, ahogy megszületik az érintésben.

Benne őrzöm magamat neki.

Díszem és jól tartott szolgám a bőröm,

ez a sárgás árnyalatú fehér emberszövet.

librarius ib rendelo
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top