Archív

Az élet fele…

A felnőtt olvasó természetesen örömmel fogja felfedezni a könyvben Rousseau-t is: „vissza a természethez“, most úgyis divatosak a „természetes, öko, bio és handmade“ dolgok. De persze ott van Szusiban Pangloss mester is… – Németh Eszter kritikája Kiss Ottó: Szusi apó erdőt jár című könyvéről.szusi ap

„Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni, mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az uton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam.“

(Dante, Isteni színjáték)

Kiss Ottó Szusi apója a sűrű erdőbe kerülve egészen konkrétan „leül“ a jó útról, s nemigen tud felállni. Csak segítséggel. Aztán rózsát nevel, és vesz egy mobiltelefont.

Mint a szerző korábbi köteteinek szereplői, pl. a Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután Háló Istvánja – azt is Baranyai (b) András rajzolta –, a Szusi apó is egy életstílus kifigurázása. A kötet, ahogy azt a szerzőtől megszokhattuk, rendkívül sok asszociációt ébreszt.

A legnagyobb kérdés tehát az, hogy kinek szól a szöveg. A szóhasználata alapján (meditálás, megvilágosodás, stb.) inkább az iskolás korosztály a célközönség, miközben a szöveg belső logikája, a mondatszerkezetek, a gondolati tartalom logikája inkább az óvodások mágikus világképére hasonlít jobban. Mondom ezt gyakorló anyaként és óvodában dolgozóként is.

Másik tapasztalatom, hogy Baranyai (b) András nagyon érti a gyermeknyelvet. Mivel az otthonunk így a nyári hónapokban kész átjáróház, és mindenütt könyvek hevernek festői rendetlenségben, előbb-utóbb az összes kölyök belekotorászik a könyvkupacokba. És kivétel nélkül mindegyik Baranyai által illusztrált kötetet választ. Nem csupán a rajzok humora ragadja meg őket, meg akarják fejteni, a vizuálisan elbeszélt történet mellett, a rajzokból kiolvasható részleteket is. Ezek a gyerekek nem tudnak magyarul, tehát csak a képekre támaszkodva értik meg, és megértik a történeteket.

Szusi apó az örök gyerek, aki a lét értelmét keresi. Eközben azonban nagyon erősen reflektál Weöres Sándorra. És itt most nem csupán a mindenki által ismert A teljesség felé (1945) című kötetre utalok, hanem a Weöres által fordított Tao Te Kingre (1958) Lao-cétől, „az út a cél“ megfogalmazás innen származik a Szusi apóban. Weörestől a legtöbben csak az óvodában tanultakig jutnak, esetleg a középiskolában a Psyché megemlítéséig. Szusi apó világnézete kicsit olyan, mint a naív olvasóban és a kamaszokban élő iskolai Weöres-kép, mindig csak a felszínig jutunk, a könnyen befogadhatóig, a könnyen értelmezhetőig, miközben érezzük, hogy van ott még valami, amiért akár érdemes lehet megküzdeni.

A felnőtt olvasó természetesen örömmel fogja felfedezni a könyvben Rousseau-t is: „vissza a természethez“, most úgyis divatosak a „természetes, öko, bio és handmade“ dolgok. De persze ott van Szusiban Pangloss mester is, ha már a kamasz olvasót emlegettem: „ az adott világ a lehetséges világok legjobbika“. S mert ha Szusi apó egyszer leül, nem tud felállni: „ Ne vesd meg a technika vívmányait, ha azokat szolgálatodba állíthatod!“

Figyeljünk oda erre a megfogalmazásra. Ha ironikus akarna lenni, úgy szólna: „ha azok szolgálatába állhatsz“. Kiss Ottó egyik erősségea pontos megfogalmazás. Itt is erről van szó. Míg mi, felnőttek tanuljuk a technika legújabb csodáit, és mindenféle érzelmi viszonyba bonyolódunk velük („utálom/imádom az okostelefont“ ), addig a gyerekek egyszerű tárgyként kezelik őket, a funkciójuknak megfelelően. Az ehhez rendelt birtoklási vágy mértéke pedig már a családi, környezeti szocializáció függvénye.

„Gondolatban tehát újra megnősült, és újra megszülettek a gyerekek. Először a kicsi, utána a középső, aztán megint egy kicsi.“

Elég gyereknek vagy szülőnek lenni, hogy megértsük. Az első gyerek mindig a kicsi lesz, meg az utolsó is.

Többfedeles mű született tehát megint: a gyerekek talán nem értik a felnőtteknek oly sok örömet, ráismerést okozó intertextualitást, de nagyon is értik Szusi apó gondolatmenetét és logikáját. Képesek meglátni a csukott dobozban a tökéletes bárányt, vagy közhelyesebben: a kalapban a csukott óriáskígyót.

„Mi, bölcsek sohasem szállunk fel, de amikor az élet nehéz súlyokat rak ránk, a tekintetünket mégis az ég felé fordítjuk“ – mondja Szusi apó, és mondják a felnőttek. A gyerekek meg tudnak repülni. Minimum fantáziaszárnyakon.

szusi ap

Kiss Ottó: Szusi apó erdőt jár

terjedelem: 48 oldal
kötéstípus: keménykötés
illusztrálta: Baranyai (b) András

2290 Ft helyett 2061 Ft

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top