Archív

ByeAlex, leírva

A fél magyar sajtó egy pályaelhagyó újságírón köszörüli a tollát. Vajon irigységből?
(Bakos András írása)byealex1

ByeAlex nem akkor szúrta el, amikor a közönségszavazatokkal – a zsűri igyekezete ellenére – megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivál magyar döntőjét. A végzetes hiba az volt, hogy miután győzött, hazament, lefeküdt és elaludt – anélkül, hogy mindenkinek, aki kapkodva meg akarta őt szólaltatni, nyilatkozott volna. Még az is elfogadható megoldás, ha összehoz egy tízmondatos sajtóközleményt, menedzsmentje pedig elküldi az érdeklődő szerkesztőségeknek. „A magyar sajtóban nincs olyan, hogy szabadnap” – oktatta ki szemrehányóan egy kolléga a békítő sajtótájékoztatón, nyilván afölött mérgelődve, hogy vasárnap nem tudott nyilatkozatot kicsikarni az énekesből, pedig a főnökei ezt követelték tőle. „De nálam van!” – zárta le a vitát Alex.
Ez kellemetlen, de nem váratlan reakció egy szakmabelitől.
A 28 éves kisvárdai születésű, bölcsész végzettségű Márta Alex ugyanis újságíró, Csókolom című számának népszerűvé válásáig több köze volt a zenei szaksajtóhoz, mint a popszakmához. Tehát biztos, hogy nem a véletlen műve, ami történt. Többször is nyilatkozta, már a hazai dalverseny közben, hogy nem ő akart indulni, kiadója nevezte a Kedvesem című dallal. Most csak teljesíti, amit vállalnia kellett, tisztességgel, és belemegy abba, amihez még ezen fölül kedve van. Ám rögtön nyilvánvalóvá teszi azt is, mi az, amihez nincs kedve, nagyon éles határvonalat húz. Nem örült például annak, amikor a szüleit kezdték keresni az újságírók. Ezt a sajtónak az a fele, amely híreket próbál közölni, még talán le is nyelné, de azok nem, akiknek az a dolguk, hogy szórakoztassanak, bármi áron. Ha ByeAlex nem barátkozik, akkor ellenség, ez így működik. Enélkül is kijutott volna neki a jóból a malmői szereplése után, ahogy a legtöbb eurovíziós versenyzőnek. Ő azonban, bár csak ma este lép föl először hivatalosan, a hazai sajtótól már mindent megkapott, előre.
„Öt ok, amiért ByeAlex idegesítő lett” – ezzel a címmel április 28-án a Velvet szedte pontokba a főbenjáró bűnöket. Eszerint az még akár pozitívum is lehetne, hogy közönségével a Facebook-on és a blogján kommunikál, ám „éppen ezeknek a bejegyzéseknek köszönhető, hogy a csendes, egyszerű srác pár nap alatt idegesítő bölcsésszé változott.” Például az vele a baj, hogy filozófus létére hangzatos bölcsességekkel traktálja olvasóit, vagy arról moralizál, hogy a tévénéző nem veszi észre, miképpen manipulálják. A sztárvilágról szóló semmitmondó híreken fanyalog, de ő maga is közzé teszi, amikor elmegy megenni a szokásos reggeli muffinját, vagyis kettős mércét alkalmaz. Idegesítő továbbá, mennyire komolyan veszi magát, és végül: folyton helyreteszi a médiát. „Mi meg csak ülünk, és várjuk, hogy mikor látunk már valamit abból a Nagy Üzenetből, aminek a hiánya miatt állandóan sír.” „ByeAlexet már leírta a világ” – írta le a Blikk kedden, hivatkozva az Eurovíziós Dalfesztivál fellépőit beárazó szabadszájú bloggerek szövegeire, amelyekből egy hete más hazai internetes oldalak is szemezgetnek. A legérdekesebb írás azonban az FN24-en jelent meg a minap, Unortodoxia az Eurovízión címmel. Ez egy sajtóközlemény-paródia. „Az Alternatív Magyarországért (AlMa) egységesen kiáll a Stockholmban (sic!) rendezett Eurovíziós Dalfesztivál magyar indulója, ByeAlex mellett. Bár Európában többen kételkedtek a Kedvesem című dalt hallva, a közelmúltban alakult politikai mozgalom közleményében azt hangsúlyozza, hogy Európa népei megtanulhatnák, a magyarok választását nem jó megkérdőjelezni.” Alább az következik, hogy a Kedvesem című dal hűen tükrözi a magyar nép lelkiállapotát, „főleg, ha a dalszövegben szereplő kedvesem szó helyére Orbán Viktor nevét írjuk.” Korábban is lehetett érezni némi ellenszenvet az iránt, bárki is légyen, aki a mostani közszolgálati televízióban szerepel, és sikert ér el. Ám a hipszternek és a nemzet miniszterelnökének összeboronálása egészen új tónus. Mint kiderült, az FN24 a szöveget egy sorozat első részének szánja. Felteszem, biztosan készen áll már a cím jó néhány szerkesztőségben – ahogyan a nekrológok a még élő hírességekről – a malmői bukta esetére: Bye, bye, Alex!
Jó, hogy mindez megtörténik, mert nem volt még ilyen – de érezni, vele azért is könnyebben történhet meg, mint befutott zenészekkel, mert mögötte egyelőre nincs közönség, amelynek érzékenységét egy pillanatig is számításba kellene venni. Bár sokan szavaztak rá, nemrég tartott – nem tudom, milyen hírveréssel beharangozott – koncertjén alig volt hallgatóság. Erre is kajánul rácsodálkoztak páran, holott nem lenne olyan nagy csoda, ha a telefonálók zöme annak idején csupán az egyetlen épkézláb, giccstől mentes dal előadóját díjazta volna a szavazatával. Az ilyen arcok koncertjein egyébként sem tolonganak ezrével a rajongók. Ez jóféle magyar rétegzene – lesz, ha megjelenik belőlenéhány albumra való – olyan, amilyet a Petőfi Rádióban lehet hallani a megfelelő időben. Akik pár éve hallgatják ezt a csatornát, biztosan remélték, hogy innen, a magyar könnyűzene mesés gazdagságú, de a széles tömegek számára ismeretlen világából előbb-utóbb jön valaki, aki néhány fontos pillanatig egyensúlyt teremt showbiznisz és underground között. Lehetett volna ezlegutóbb Fábián Juli és Zoohacker, ha ők nyerik a hazai válogatót. Juli ráadásul tud is énekelni. Ám nem őket választották, és akkor még a zsűri szava döntött.Ezúttal Zoohacker – azaz Palásti Kovács Zoltán zenetanár, zenetörténész, muzsikus, dj és producer – remixével, a Kedvesemmel lehetne ByeAlex ez a lovag, demost már inkább csak akkor, ha bejut a döntőbe.
Vajon mit írunk, ha sikerül neki?

(Fotó: Bakonyihirmondo.hu)

KÖNYVEK 500 FORINTÉRT ITT MEGRENDELHETŐK

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top