Van az úgy, hogy az embernek elege lesz abból, amit csinál. Különösen, ha jól csinálja. (Béres Kriszta Az unatkozó háziasszony kiskönyvtára sorozat könyvajánlója)
Mert ugye ott a kihívás, hogy legyél még jobb, meg még jobb, aztán annál is jobb.
De mi történik, ha adott egy sikeres író, akinek a könyveit és cikkeit mindenki ismeri?
S ha nem csak a könyveit, a fizikai formáját is megismerik? Szóval, megállítják az utcán. Olvasói még véleményt is nyilvánítanak felé.
Így aztán, mint nyitva hagyott pezsgőből a buborék, tovatűnik a magánélet.
Mr. Gwynnek tehát elege lesz. Így egy újságcikkben közzétesz 52 pontot, mit is nem fog ezentúl csinálni. A lista egyik apró kijelentése: „Nem fogok írni.”
Gondolja, most aztán megszabadult az eddigi nehézségektől. Kimondta, megcsinálja.
Jó néhány hónapig nem is okoz gondot a fogadalom. Utazik, nyaral, semmit tesz.
De aztán a körülötte zajló történések lejegyzése iszonyúan csábítani kezdi.
Mit kezdjen a fogadalmával? Legyen aljas hitszegő magával szemben?
Kínálkozik számára egy nagyszerű megoldás: gondolatban ír. Képeket, történeteket.
Egy ideig működik is. Aztán újabb megoldás kell, mert ami az embernek megadatott – Mr. Gwyn esetében a tehetség – az akkor is a felszínre feszegeti magát, ha tiltakozunk.
Ezen a ponton saját életemre ismerek. Azt mondom valamire: Na ezt aztán nem, ebből elég! Aztán jön a de ha csak éppen csak egy kicsit így meg így talán ez nem is az lesz…
Szóval megszerettem ezt a Mr. Gwynt. Olyan, mint én. Illetve bármelyikünk. Elhamarkodik, aztán magyarázkodik, aztán meg megtalálja a megoldást.
Alessandro Barriccot az Óceánjáró zongorista legendája c. Oscar díjas film írójaként is ismerhetjük, vagy a Selyem című könyvét is olvashattuk. A kortárs olasz író nagyszerű regénye megismertet minket a takargatni való önmagunkkal. Mr. Gwyn sokszínű képeiből pedig megismerjük a világot. A világot, amiben mi is ott vagyunk.
Bp. Helikon K., 2012.
