Archív

Álruhában – beszélgetés Benkő László íróval

“Az a jó kalandregény, ami valóságalapról építkezik, ahogy a jó kalandfilm is.” Szőcs Henriette rendhagyó, azonban lassan szokásossá váló asszociációs interjúja Benkő László íróval.Benko Laszlo

Benkő László író, az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett. Gimnazista kora óta ír, történelmi regények sorát jelentette meg (Honfoglalás-trilógia, Tatárjárás-trilógia), álruhában romantikus írónő.

TÖRTÉNELEM:

Amikor elhatároztam, hogy írni fogok, elsőre a történelmi regény műfajában gondolkodtam. Pedagógusként nem csak szórakoztatni szerettem volna, hanem tényszerű és hiteles ismereteket átadni. Ezért építem a mai napig a történelmi regényeimet alapos kutatásra.

Könyvek, levéltárak, múzeumok, régi helyszínek… Csupa aranybánya egy történelmi regényíró számára, de a könyvbe csakis igazolt tények kerülhetnek.

Nem csak magyar témákról írok, mert a történelmet komplexitásában szemlélem. Jól megfér a honfoglalás történetével sok egyéb másik. Szerintem bármely történelemszemlélet akkor jó, ha elsődleges célnak tekinti az érzelmektől mentes igazságtartalom felfedését.

ISABEL OLIVEIRA:

A történelmi regények mellett húsz romantikus, modern kori regényem látott napvilágot. Ezeket – részben kiadói elvárás alapján – álnév alatt írtam, így voltam én akkoriban Isabel Oliveira, Marta Rovira, Stella Mae, vagy Marlene Wolf.

Minden egyes könyvben kemény élethelyzetekről írtam, de amelyek bármely átlagemberrel előfordulhatnak, s válhatnak tőlük átlagon felülivé. A főszereplők egytől egyig nők voltak, görögök, spanyolok, angolok, németek. Jó volt beleásni magam az idegen népek életmódjába és lelkivilágába.

KALAND:

Minden történet maga egy kaland, a szereplők számára egészen biztosan, és a szerzőn múlik, hogy az olvasó is így érezze.

Az a jó kalandregény, ami valóságalapról építkezik, ahogy a jó kalandfilm is. Kalandregény számba vehető az Afrikában játszódó, igaz eseményekre épített EZÜSTHEGY című könyvem, amely egy osztrák amatőr természetfotós különös és horrorisztikus történetét tárja az olvasó elé.

De írtam például kutyás könyvet, SZÍVHANGOK címmel. Sikerült alaposan megríkatnom vele a kutyaszerető embereket, holott csak azt írtam le, mennyivel különb lehet némelyikünknél egy kiskutya.

SZERZŐ:

Általában megkülönböztetem a szerzőt az írótól, de nem annak alapján, hogy hány kötetet írt meg. Szerintem író az, aki hivatásszerűen folytatja az írást, és ebből megfelelő egzisztenciát képes önmagának megteremteni. Külföldön igen sok van, idehaza már nem olyan kiemelkedő számban döngetik a kapukat.

Gyakran mondták nekem, hogy aki egy könyvet megírt, az már író, vagy azzá vált.

Nem értek vele egyet, de manapság már nem szállok vitába ezzel a megállapítással.

GYŐR:

Nem vagyok győri, csak ide költöztem. Nagy vargabetűt írtam le Budapest felé vagy harminc éve Szombathelyről, ahol születtem.

Ahogy másutt, itt is kiváló, gondolkodó emberekkel hozott össze a sors, és érthető módon jobbára csak ők maradtak meg az emlékezetben.

UTAZÁS:

Az utazás a gyengém. Alapvetően nyughatatlan vagyok, és a monotóniát nagyon nehezen tűröm.

Különleges és gondolatébresztő találkozásokra tehet szert az, aki bevállalja, hogy keres a helyiekkel. Minden külföldi út megelevenedik valamelyik könyvemben. Megjelenik bennük a dubrovniki benzinkutas, a korfui pincér, a monacói – félig magyar – szobrásznő… Hegyek, tengerek, delfinek, eső és napfény, régi romok, templomok és freskók, de főleg az ott élő emberek. Utazás nélkül úgy érezném, hogy kalitkába zártak.

NŐI LÉLEK:

Ma is azt állítom, hogy egy férfi számára nehezen megközelíthető. Talán még a nők számára is az. Talán a könyveim alapján állították rólam, hogy ismerem, jócskán akadnak még e téren hiányosságaim.

Szakadatlanul próbálok ráérezni a lényegre. Mindig örülök, ha egy-egy női karakter tekintetében valaki magára ismer, vagy úgy véli, róla is szólhatna a történet. Azt hiszem, a nők birtokolnak olyasmit, amit mi, férfiak nem. Ettől különleges a gondolkodásuk, és talán kitartóbbak, sok esetben talpraesettebbek, logikusabbak nálunk.

Azért érdekel a női lélek, hogy el tudjam magyarázni, miként tudnánk egymást kiegészítve tökéletesebb harmóniában élni.

HONFOGLALÁS:

A számomra éppen olyan történelmi esemény, mint sok százezer másik. Rettentően sajnálom, hogy alkalmas politikai és nézetbeli viharokat kavarni, végletesen megosztva ezzel a közvéleményt.

Kodolányi csodálatos regényei adták meg az indítást, hogy ezzel kezdjek foglalkozni, aztán született belőle egy trilógia, mert rájöttem, hogy vétek egyetlen kötetben összecsapni. Végül is sikerrel jártam, és a téma kimeríthetetlensége mutatja, hogy folytatása következett a némileg tévesen „kalandozások kora”-ként aposztrofált időszakkal, a VIHARLOVASOK-című regénysorozattal, amelynek második kötete, A VÉR TÖRVÉNYE, a júniusi Könyvhétre jelenik meg.

BERZSENYI-KÖNYVTÁR:

Talán kilenc vagy tízéves lehettem, amikor a nagyapám – aki szinte soha nem tette le a kezéből a könyvet – magával vitt a szombathelyi Berzsenyi-könyvtárba. polcokon tallózni, belelapozni a könyvekbe, hazavinni és elolvasni még azt is, amit életkorom miatt nem egészen érthettem meg.

Ma is szeretem a könyvtárak csendjét, és úgy érzem, hogy a bölcsesség tárházába kerültem. Hiszem, hogy sosem véletlenül pattannak ki az írók agyából a gondolatok, hanem igenis célzatosan késztetik gondolkodásra a szürkeállományt.

ELENA GRÓFNŐ:

Sok évvel ezelőtt, a munkám révén találkoztam egy külföldi hölggyel. Érdekfeszítő és szívbe markoló történetet mesélt el nekem a rokonáról, és így született meg A spanyol grófnő című regény.

Néhány év múlva személyesen is szerencsém volt találkozni a történet idős főhősével, és látni a visszaemlékezéseit, amit naplószerűen vezetett a világháborús években. Akkor tettem ígéretet arra, hogy személyének inkognitóját minden tekintetben megőrzöm. A történet egységes szerkezetbe foglalása során döbbenten fedeztem fel, hogy a valós események képesek felülmúlni a legragyogóbb fantáziát.

Ismét csak a női helytállás és kitartás, a jellem fejlődési stádiumainak eklatáns példájával találtam szemben magam, és csak remélhettem, hogy képes leszek visszaadni a lényeget.

Benkő László: A spanyol grófnő

A spanyol grofnoElena grófnő a második világháború éveiben az olasz és a német titkosszolgálat engedelmes eszközeként, a szeretőjétől kapott villában a náci főkolomposok által összerabolt gyémántokat rejtegeti, de közben ugyanott zsidó gyermekeket is bujtat a Dél-Olaszországot elözönlő németek elől. Ilyen nincs, és mégis elhiszed, hogy megtörtént, pedig háború és szerelem, kaland és szenvedély még így is csak kulissza az ifjú grófnő igazi drámájához képest, mely egy apácazárdában kezdődik a múlt század harmincas éveiben, ahol zsarnoki hajlamú apja, Morante gróf tartja a spanyol polgárháború kitöréséig, amikor is üzleti érdekből egy olasz kalandor karjaiba löki. Ám, ahogy előrébb jutunk a grófkisasszony sorsának megismerésében, kiderül, hogy minden, amit ez a fiatal teremtés csinál, egyetlen célt szolgál: az ugyancsak Morante gróf által elrabolt és titkos helyre költöztetett törvénytelen gyermekének visszaszerzését. A hajmeresztő fordulatokkal teli történetet a szerző a már idős Elena grófnő sevillai otthonában hallottak és a tőle kapott naplójegyzetek alapján írta meg. A spanyol grófnő nem egyszerűen háborús kalandregény, noha ebben a műfajban is minden összehasonlítást kiáll annak legnagyobb amerikai és brit mestereivel. Csakhogy egyvalamiben, Elena jellemfejlődésének ábrázolásában, a szerző a műfaj elitje előtt jár: a kötet végére érve az olvasó aligha fog vitatkozni azzal a merésznek tetsző állítással, mely szerint „lehetséges, hogy a háborúk is a női lélekben dőlnek el”.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top