Porból lettünk, port törölgetünk. – Sárközi Richárd Sepercese
Hallot már valaki olyanról, hogy a szeretkezés matematikája? Jelennek meg könyvek Fellini kémiájáról vagy az álmok földrajzáról? Bezzeg filozófiája van a reneszánsznak, a bornak, a Mátrixnak, sőt még cégünknek is. Az ember bármi után odarakja, hogy filozófiája, és azonnal lesz is neki.
Éppen napi rendszeres mosogatásomat végeztem, mikor rámtört a felismerés: beszélhet nekem Nietzsche arról, hogyan filozofáljunk kalapáccsal, elemezheti Heidegger, miként adódnak számunkra a tárgyak, hogy munkára használjuk őket, de egyikük sem tisztázza a takarítást. Pedig az egyik alapvető hozzáállásunk a világhoz, hogy takarítjuk. A dolgok nem csak abban az összefüggésben adódnak számunkra, hogy mire jók – ahogy azt Heidegger kifejti, hanem a tárgyak piszkosan, mocskosan, porosan, sárosan, zsírosan kerülnek a kezünk ügyébe.
Ha ezekkel a megfontolásokkal állunk neki filozofálni, rögtön pontosíthatjuk a filozófia első mondatát: Minden víz! – a fenéket! Minden koszos! – ez kell, hogy legyen a tiszta gondolkodás első sarokpontja.
Szemelvények
Metafizika
Minden egy – merő mocsok.
Mit nevezünk létezőnek? Amin megáll a por.
Csak az a hely létezik, amit elérsz a porszívóval.
A bútorok alatt és mögött annyi kosz van, amennyit nem tudsz elgondolni – ergo nem létezik.
Etika
Minden ember takarításra van ítélve.
Diogenész nem azért szabadult meg mindentől, mert az egyszerűséget hirdette. Nem volt neki semmije, ebből kifolyólag nem is kellett semmit takarítania.
A csillagos ég fölöttem, por mindenen.
Megismerés
Vissza a dolgokhoz, le a kosszal róluk!
Világom határai seprűnyelem határai.
Minden dolognak mértéke az ember. A tisztáknak, hogy tiszták, a koszosoknak, hogy még elég tiszták.
Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyósba, ha egyszer felmosod.
