Archív

Család, állítás

Angster Mária röviden vezeti fel a Hellinger-féle családállítás alapvetéseit, mely azért is nehézkes, mert egy olyan térben zajlik, amit a ma elfogadott klasszikus fizika nem tud leírni – Borszéki Boglárka kritikája Angster Mária Ikertörténetek című könyvéről.angster

Ahogy a bizonyosság növekszik valakiben, úgy válik egyre jelentéktelenebbé a külvilágból érkező megerősítések sora.

Ez talán a legszerencsétlenebb kezdőmondat egy könyv ajánlásához, hiszen a könyv elmagyarázni, meggyőzni és elmesélni kíván, olvasás közben várunk valamit, nem akarjuk úgy érezni, hogy semmi sem történt, amikor az utolsó mondatok után összecsukjuk és a polcra tesszük.

Amíg viszont a bizonyosság felé menetelünk, jól esik, ha felbukkan néhány kapaszkodó. Egy rejtett ajtót nyitó kilincs. Egy könyv.

Sokunknak ez a könyv.

Angster Mária röviden vezeti fel a Hellinger-féle családállítás alapvetéseit, mely azért is nehézkes, mert egy olyan térben zajlik, amit a ma elfogadott klasszikus fizika nem tud leírni, létezését éppen ezért számos orvos és terapeuta elutasítja.

A könyv sokkal inkább azoknak szól, akik az esettanulmányok feltárásával olyan érzelmi – tapasztalati rendszerbe képesek megérkezni, amelyben csak azok mozoghatnak igazán otthonosan, akik már rendelkeznek valamiféle bizonyossággal.

Miért fontos ez?

Azokban az időkben, amikor az ezoterikus irodalmak polcairól tyúklépésben haladnak át a családállítás szakirodalmával kapcsolatos könyvek a pszichológia polcaira, amikor trendi „ikernek” lenni és a német zsargonba már beépült „ az autóm, a nyaralóm és a félikrem” szlogen, akkor sokkal nagyobbnak kell lennie a változtatási vágynak mint a szkepticizmusnak, ahhoz, hogy az ezzel foglalkozó szakemberek képesek legyenek túllépni A Módszeren.

A Módszer már régen megbukott. Mindahányszor nem ismerte el az egyén szabadságát és a közösséghez tartozás együttes jelenlétét; a saját sorshoz való jogot és a rangsort, ahol a családban helyet foglal.

Az Ikertörténetek a családállítások egyik központi témájával foglalkozik. Az emberi életnek azzal az intrauterin, vagyis méhen belüli szakaszával, amikor a fogantatás után, sokan még ikertestvéreinkkel együtt fejlődtünk. A fajfennmaradás szempontjából logikus egy „dupla esély”, éppen ezért, bizonyos becslések szerint, akár 85%-ra is tehető az ikerterhességgel induló fogamzások aránya. A korábbi ikerpárból megszületett gyermek számára azonban ez a veszteség szinte minden esetben olyan traumát okoz, amelynek következményeit a természetes viselkedésünkbe úgy építjük be, hogy annak furcsaságait saját személyiségünk egyedi személyiségjegyeiként fogadjuk el.

Nem tudjuk melyikünk lehetett egy ilyen szoros, intim kapcsolatban, s azt sem, hogy pontosan mennyi ideig. A családfelállítások során azonban számos olyan nem-irányított esemény zajlik, ami ezt a szituációt koreografálja, újra megjeleníti, átélhetővé teszi és a traumát feloldja.

Mi az a néhány érzelmi sajátosság, amiből az ikervesztés feltételezhető?

A bűntudat: „Azért haltál meg, mert nem tudtalak életben tartani.”

Az önszabotázs: „Meg kellett halnod, én élhetek. Megígérem, hogy nem leszek boldog.”

A magány: „Egyedül érzem magamat, pedig ott van mellettem a férjem, aki szeret.”

A keresés: „Egész életemben kerestem valamit, de nem tudom, mi az.”

Két embernek lenni egyszerre: „A karakteremnek két, nagyon eltérő oldala van.”

Evési szokások: „A másikat kiéheztetted a méhedben.”

Vágy az összeolvadásra, mégis gyakori partnerváltás: „Nekem annyi volt már, de senki se elég jó, mert nem adja meg azt az érzést, amit keresek.”

Vágy az intimitásra és távolságtartásra – egyszerre: „Olvadj velem össze, de ne gyere közel.”

A versenyhelyzetek kerülésének, a párkapcsolat testvérkapcsolattá válásának, a depresszió, a sikerkerülés, a gyerekvállalási nehézségek hátterében meghúzódhat egy ikervesztés, de nem érdemes úgy érkezni egy családállításra, hogy „a félikremet keresem”.

Gyakran előfordul, hogy a kedvező problémamegoldási stratégiák hiányát a kliens egy újabb felelősség-hárítási módszerrel fedi el, és az „ikerséghez nyúl”, egyszerűen eldönti magáról, hogy ő féliker és ezért viselkedik így. A szokásaira megvan a magyarázat, nincs miért csodálkozni.

Mossa kezeit, ő nem tehet róla, mert erre a témára is igaz a mondás: „Akinek kalapács van a kezében, mindenkit szögnek lát”.

Aki ezt a könyvet elolvassa és már átélte az újra átölelést egy családállításon, biztos, hogy még jobban megérti és ezáltal erősíti önmagát, gyakorol.

Akiben pedig az olvasás során oldalról-oldalra erősödik az érzés, hogy mindez vele is megtörtént és még mindig gyászol, talán bátorságot nyer, hogy rábízza magát a Mezőre, és meglássa azt, ami van.

Kapcsolódó anyag: Bakos András kritikája ugyanerről a könyvről: Maci, delfin vagy fóka?

Kiadó: Ursus Libris

Oldalszám: 384 oldal

Megjelenés: 2013

Kötés: Kartonborított, ragasztott

ISBN: 9789639718531

Ár: 3.900 ft.-

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top