Archív

részegség

meztelenül érkeztem / és porként tűnök el / a szempillámba holdfény akadt / mely a tengerben süllyed el – Jancsó Zoltán versét ajánljuk Tajtékos napok című fotójával. Tajtekos napok

elfelejtettem szavakat

leírva olvasni el

hátam mögött az emlék

új szóval vezekel

széttépett ég a gyémánt

szikrázva fönt ragyog

vércseppben folynak össze

a halódó csillagok

ki mond én mért józanodtam

én egyszer már olyan részeg

voltam

bő fájdalmat

ha szívbe rejtesz

folyó a tengerig szalad

ha lépteiddel a halált méred

csak a lélek lesz szabad

de a holdat megfordítjuk

mint szép sebre tapaszt

a fájdalmat is túlordítjuk

mint télből a tavaszt

ki mond én mért józanodtam

én egyszer már olyan részeg

voltam

így lesz a szívből józan

sikolytól hangos a remény

a dobbanásba beledermedt

hideg fagyott kemény

és csak a vágy marad

a jótündér

rég eldobott szava

hogy egy szép napon

az éneke

elvisz majd haza

ki mond én mért józanodtam

én egyszer már olyan részeg

voltam

gyermekként elhittem

mert mondták a nagyok

ha behúnyom a szemem

halhatatlan vagyok

meztelenül érkeztem

és porként tűnök el

a szempillámba holdfény akadt

mely a tengerben süllyed el

ki mond én mért józanodtam

én egyszer már olyan részeg

voltam

egy furcsa valcer

húzza majd fel

a gyönyörű ruhát

és századokat áttáncolva

sírod dallamát

mert hangodat az évek

formálták fénytelen

mint füzetbe írt tintaszó

ragyogni kénytelen

ki mond én mért józanodtam

én egyszer már olyan részeg

voltam

mert értelem és érzelem

a két régi jóbarát

most kabátjáról veri le

száz év nehéz porát

és játékosan csal magával

szépséges naphalunk

hogy elérjünk már

a folyóhoz

hol végre meghalunk

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top