Lehet, az a törpe a buszon is valaha Krisztus volt, csak leesett a trapézról.-(Szeles Judit a Jávorszarvaslesen)
Most nem vittem haza semmit az erdőből, hacsak egy rossz emléket nem. Az erdőszélen vártam a buszra, és ott volt egy férfi és egy nő. A hátam mögött álltak, csakhangokat hallottam, és a férfinak szép, öblös hangja volt. Elképzeltem, milyen boldog lehet a nő mellette. Amikor felszálltunk, láttam meg , hogy a férfi törpe, szakállas, és hatalmas mellkasa van. A nő nem is beszélt hozzá, csak valami szánakozást láttam a szemében. A szánalom jobban fáj néha, mint a közöny vagy a gyűlölet. Szerencsére nem kellett hozzájuk beszélnem, a szokásos útvonalon értem haza.Minden bokornak minden ágát rendben találtam.
Amikor gyerekkoromban hittanra kellett járnom, folyton elcsodálkoztam azon, hogy Krisztus a templom előtti kereszten hogy nem fázik egy szál rongygatyában, és egy alkalommal, amikor zuhogott az eső, rá akartam akasztani a keresztre az esernyőmet. Már éppen túljutottam a szobor talapzatán, amikor a harangozó elkapott, és nagy botrány kerekedett, még a szüleimet is felhívatták, emlékszem.
Ott volt egy nagy mínusz a nevem mellett sokáig, Krisztusnak pedig egy olyan nagy plusza – és ezt is igazságtalannak tartottam. Sok időbe tellett, amíg beláttam, mindketten egy nagy nullák vagyunk!
Lehet, az a törpe a buszon is valaha Krisztus volt, csak leesett a trapézról.
