Női zenekarok vannak, jut eszembe, női színtársulat még nincs, de most egy ilyet fogok látni. Még Shakespeare korában is férfiak játszották a nőszerepeket. (Csanda Mária kritikája az Örkény és a Thália Színház nőNyugat című előadásáról Gordon Eszter fotóival)
Női zenekarok vannak, jut eszembe, női színtársulat még nincs, de most egy ilyet fogok látni. Még Shakespeare korában is férfiak játszották a nőszerepeket, (lásd a Szerelmes Shakespeare című filmet), ami nem nagyon szokott eszünkbe jutni, ha megnézünk egy újabb Shakespeare-rendezést.
A nők a Thália Színház Arizona stúdiójában fordították meg a szokottat, öt csajszi bevonul, mi lesz ebből? Na jó, az emeleten egy férfi: Szalai András cimbalomművész varázsol zenés darabot elénk, a némafilmek alájátszó zongoristáira emlékeztet, kitűnően illusztrál és gazdagítja zenei betétekkel a szövegmondást. Mint a kulisszák mögül megtudtam, a tökéletes illeszkedés azért nem véletlen, karmester irányít a közönség elől rejtetten.
A kiválónál kiválóbb színésznők – a látott előadásban Bíró Kriszta, Für Anikó,Gryllus Dorka,Kerekes Viktória,Lázár Kati – nemcsak nőket játszanak, megszólal többek között Szabó Lőrinc, Móricz Zsigmond, egy nőpárti férfi képviselő a nők szavazati joga mellett érvel. Ki gondolná, hogy száz évvel ezelőtt a nőknek még szavazati joga sem volt? Bizony, így van, másodrendűek, alacsony szellemi szinten tartottak, „a nők a világ négerei”. Akik a darabban férfiak is, na nem kell megijedni, csak szerep szerint, szócsövek, mert amúgy szexi színésznők egytől egyig, de ezt osztályozzák a férfiak. Kedvencünk Böhm Aranka megidézése volt, aki rendesen megkavarta az író (férfi)világot, Karinthy feleségeként, Déry szeretőjeként. Férfiben a megfelelője talán Szabó Lőrinc, aki menyasszonyát lepasszolja Babitsnak, lazán. Persze a Radákovich Máriára féltékeny, fúriává vedlő Harmos Ilona se egyszerű eset, vagy árvagyerek pártfogoltjában is az érzéki nőt fellelő és ezzel küzdő Móricz.
Sok minden ismerősen cseng már az irodalomtörténetből a Nyugat körüli írófeleségekről, így legújabban Sárközi Mátyás Babits-könyvéből. Az egyetlen elfogadott nőíró, Kaffka Margit emblematikus mondata: „Bandika, mennyiért lennél helyettem asszony?” – Adyhoz intézett, provokáló kérdése többször felhangzik, jelképes.
Értjük a rendezést is, a kiválóan összefűzött, a legújabb Móricz-naplókban feltalált újdonságokat is elénk terített múzsa-körről. Mácsai Pál rendező (Örkény színházzal közös produkcióról van szó) remekül pergő mozaikjaiban legelső helyen a szerelem áll: ki, mikor, kibe, meddig, hogyan. A többi másodlagos, történelem, női jogok, irodalom, bármi. Azért megnéznénk egy olyan darabot is, amelyikben a Nyugat nőírói, s nem a feleségek a téma. Akár a műveikből készült összeállítást. A darabban épp csak említés erejéig szereplő Lesznai Anna, akinek Kezdetben volt a kert című regénye nekem párhuzamos Márai Egy polgár vallomásaival a benne szereplő korrajz okán, elsőként.
Ha folytatom a sort, Dénes Zsófia, Ritoók Emma, Lányi Sarolta, Kosáryné Réz Lola csak az ismertebbek. Bohuniczky Szefi, Gyulai Márta, Kovács Mária és még többek szerepelnek Borgos Anna és Szilágyi Judit a témáról írt könyvében. Irodalomtörténeti jogaikat még nem vívták ki.
/nőNyugat. Az Örkény Színház és a Thália Színház közös produkciója az Arizona Stúdióban, 2012. december 30. Rendező: Mácsai Pál. Szerkesztő: Bíró Kriszta. Zene:Kákonyi Árpád, François Couperin. Díszlet, jelmez:Füzér Anni. Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Szereplők: Bíró Kriszta, Für Anikó, Gryllus Dorka, Kerekes Viktória, Lázár Kati m.v., Cimbalmon közreműködik: Szalai András/
