Archív

Svéd karácsony

Kellemes svéd karácsonyt neked is! (Szeles Judit a Jávorszarvaslesen)

Október vége. Még le sem esett az első hó, de már lehet kapni julmust-öt, karácsonyi kólát, aminek az íze engem enyhén a nyolcvanas évek romániai kirándulásaira emlékeztet. Szénsavas borókaitalnak indult, azóta svéd trademark, még a szomszédos országokban sem lehet kapni.

A gyömbéres-fahéjas sütemény, hibásan mézeskalácsnak fordítva, a julmusttel egyidőben kerül a boltok polcaira. Mire odakerül a sor, hogy a család a karácsonyi svédasztalhoz ül, mindenkinek elege van a julmust-ből is, a gyömbéres sütiből is. Ez éppen olyan, mintha októbertől kezdve kapni lehetne a beiglit, és minden héten lenyomnánk egy-két rúddal.

A karácsony Svédországban igazán első adventvasárnappal kezdődik. Bóklászom az egyre sötétebb utcákon, mikor végre felgyújtják a karácsonyi kivilágítást. Egyébként a legészakabbi északon egész nap sötét van, vagyis gyakorlati haszna van a karácsonynak.

Pár héttel Szenteste előtt az egész ország szurkol, hogy délen is fehér karácsony legyen. Az utóbbi két-három évben Dél-Svédországban igazi hóviharok és hatalmas hótorlaszok akadályozták a normális életet úgy karácsony tájékán, nem lehetett panasz. A szomszédos Dániában lánctalpasok szabadították ki a falvakat a hó fogságából, emlékszem. Pár éve még délen is mínusz 20-30 fok volt, de idén csak a sarkkörön túl fagyoskodtak.

Nem tudom, mit lehet karácsonyra kívánni. Havat, hideget, fényeket, karácsonyi kólát, karácsonyi vásárt? Bolhapiacot!

Én az egész adventet bolhapiacokon töltöttem idén. Először még kerestem is vagy száz koronát, hogy éppen kijött a benzinköltség. Kint fagyoskodtam az utcán, és használt biszbaszokat árultam nyolc órán keresztül, mert a barátnőm érdekesnek tartotta, hogy emberek jöttek hozzánk, és nézegették, amiket kiraktunk. Utána már egyedül mentem vásározni, árultam is, meg csereberéltem. Például egy laptoptáskát egy pár magasszárú cipőre. Aztán jött a hideg és a hó. Akkor csak hat órát voltam képes kint állni, és folyton be kellett rohannom a közeli ábécébe melegedni, felhajtani egy kávét, és aztán ki a dermesztő megint. És ez így ment addig, amíg nem kezdett a bolhapiacozás veszteséges lenni.

Az utolsó bolhapiac karácsonyi vásárral összekötve betette az ajtót. Igaz, hogy nem az utcán, hanem egy tetőtérben álltunk, és hideg nem volt, csak huzat, és először csak ittuk a julmust-öt meg a forralt bort, és vigyorogtunk a bámészkodókra, hogy vegyenek már, de utána fáradtságtól elcsigázottan roskadtunk a kempingszékre. A fáradtság lehetett az oka, hogy az utolsó órákat már alig bírtam. Megint a barátnőmmel voltam, és ő mindenkit kivárt, és legvégül pakolt csak össze. Elhozta otthonról a fél garderobot meg a fél könyvespolcot, én meg csak ott tinglitangliztam két-három egérszaros gyertyatartóval. Elkaptam. A huzatban elkaptam az influenzát.

Nem tudom, mit lehet karácsonyra kívánni. Nekem sikerült átheverésznem az ünnepeket. Én és a jól bevált influenza. Hatalmas kifogás, hogy miért nem mentem senkihez, és miért nem hívtam meg senkit sem karácsonyi süteményezni meg iszogatni. Erre a szezonra a bolhapiacozásnak is vége.

Várom, hogy kiolvadjunk egész Svédországban, és hó-fagymentesen ünnepelhessük majd a húsvétot, ami mindjárt Vízkereszt után kezdődik, és mindjárt át is ugordjuk itt a böjtöt. Január végétől kapható lesz a påskmust, a húsvéti kóla, ami szénsavas borókaitalnak indult, és engem enyhén a nyolcvanas évek romániai kirándulásaira emlékeztet. A piros karácsonyi dekorációt a sárga húsvéti váltja fel. Színes madártollakat raknak a bokorágakra, mert itt még áprilisban sincs rügy a fákon. És kezdődik a húsvéti vásár bolhapiaccal.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top