Archív

11 év versei – Méhes Károly: Röntgen

Mhes borito RNTGEN

Röntgen címmel jelent meg Méhes Károly 2001 és 2012 között írt verseinek gyűjteménye, amiből itt négy verset és Vörös István ismertetőjét olvashatjátok.

Azt a mondatot

Minden nap észre fogom venni

azt a mondatot, amit csak én

hallhatok meg. Az, hogy minden

nap leírom majd azt a mondatot,

amit csak én írhatok le,

végtelen nagyképűség lenne.

Igazából napok óta nem vágyom

másra, mint hogy Prágában üljek,

fent, Strahovban, a Fekete Bivalyban,

szafaládét egyek mustárral és

persze sört igyak, ottani sört,

amint nyolcvankilenc tavaszán.

Lassan egy hete minden nap

eszembe jut az az álomi nap

a cseh szakikkal, akik ott

töltötték az egész délelőttöt,

sőt vélhetőleg egész életüket.

És ez a kép nem a múlt, nem

emlék, hanem lélekdarabka,

voltaképp én vagyok, csakis én.

Enlelkébe harapó ember,

ki önmagára vágyakozik.

Aztán eléred a hegyet

Aztán eléred a hegyet

a hegy kopár és zöld kövek

borítják a szél olyan mintha

a kövekhez szorítanád arcodat

Visszafordulsz de az út

ahol eddig jöttél nincs sehol

a köd mázsás kapuként

ereszkedett le mögötted

A hangok hiánya rémiszt

úgy hitted a csoda sosem néma

legalább egy sóhajt de szádat

két ujjal préselik össze

Mégis megnyugtat hogy

semmi sincs úgy ahogy vártad

a hegy tényleg több és

magasabb rendű mint te vagy

Nem hunyod le a szemed

nehogy megjelenjen bármi

emlék mert nagyon fájna: lám

nem érdemled meg a semmit

Retúr

Valaki régen

lámpással kezében

a havas éjszakában

elindult hátra.

Ment, haladt szépen

vissza az életében.

Úgy fájt a lába

mikor a szülőszobába

begyalogolt

s oly picinke volt

nem is tudott járni

történhetett már bármi.

Végtelen alagút

sötétjébe bújt

bele a nagy titokba

a helyére a tokba

s nem maradt más utána

egy néma száj sikoltása.

Egy nap van ilyen

A végtelen idő áramából

mint nyúl a cilinderből

előbújik a lányom

Meg kell néznem közelebbről

vajon más-e mint az álom

közben cummog az emlőn

Nézem a lelapuló orrát

két hajforgóját hosszú fejét

Mondják: mosolyog rád!

Hat éve hogy a lassú füstöket

a szülészet ablakából

lestem most már bármi jöhet

véltem s ez nem változott

ez az egy Többé nem csak

por és hamu vagyok

Méhes Károly, a középnemzedék egyik legkiválóbb, legaktívabb prózaírója, költőként indult, és sosem hagyott föl a versírással sem. Az utóbbi években két összegző jellegű memoár-regénnyel lépett az olvasók elé. A Túl élő-ben korai gyerekkorát és súlyos betegségének történetét mondta el, olyan eleven erővel és felkavaró (ön)iróniával, hogy munkája fontos állomása lett a magyar keserű-humor történetének (ezt ugyan még nem írták meg, de talán már Méhes miatt is érdemes lenne). E könyv folytatásaként jelent meg a Hegymenet. Itt négy pannonhalmai diákévét örökítette meg Méhes, művét beirányozva a jelentős iskolakönyvek, az Abigél és a Herry Potter közé, bár mivel nem ifjúsági munkáról van szó, ez a regény az Iskola a határon-nal való rokonságra is számot tarthat.

Ezek után határozta el Méhes Károly, hogy az eltelt egy tucat esztendő verstermését is összegezze, egyetlen akolba hajtsa, és aztán, mint a cím is mutatja, átvilágítsa, hogy a szövegeknek még a legrejtettebb zugaiban se maradjon semmi titok. A Röntgen nemcsak számvetés az eltelt 12 Méhes-évvel, melyben nem történt semmi különös, csak olyasmi, ami bármelyikünkkel megesett vagy megeshetett volna. A költő utazott: alkotóházba és nyaralni, bebarangolta Európát, gyerekei születtek, rácsodálkozott létezésükre, hűséget esküdött és újabb kapcsolatokba keveredett, közben saját magával is elmélyítette viszonyát, hűbb és hűtlenebb lett magához, felnőtt érett ember, férfi, akinek fanyar humorával ebben a kötetben is gyakran találkozhatunk, pl. a könyv egyik legjobb munkájában, ahol Kosztolányi Hajnali részegség-ét mondja el a saját szavaival. Illetve a versszavak Kosztolányiéi, lélegzetelállító verselését átveszik, de a föltárt világ egy kicsit szürkébb, egy kicsit maibb, egy kicsit igazabb, mint az eredetiben. Méhes világlátása mindig éles, pontos ebben a gazdag versanyagot felvonultató kötetben. Koráról adott jelentései nem légből kapottak, de van bennük légies könnyedség, emberi nehézkesség, felizzó, romantikus fokozatú szerelem. Ám amikor valami szélsőségesen pozitív vagy negatív dologra ragadtatná magát, rögtön figyelmezteti helyes arányérzéke, ellenpontoz, lassít, ironizál, vagy ha kell, komoly arcot vág.

Az évezred első tucat évének lírai horizontját nehezebben értenénk e nélkül a könyv nélkül, Méhes elkeseredett küzdelmet folyat, hogy ne legyen már éretlen fiatal, de még ne legyen megveszekedett öreg bölcs se. És gyakran talál a középbe, a céltábla közepébe, gyakran üt meg intenzíven mérsékelt hangot, ami megbékéltet minket a saját életünkkel is.

Vörös István

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top