Archív

Viola bevásárol

Kiskutya 1

Viola fogta a kutyáit és lehajtott fejjel elbaktatott az orvoshoz, ahol a gyerekekbe beadták a chipet, a bőrük alá. (Büky Anna novellája, amelynek végén családi könyvbemutatóra hívunk.)

Mit vegyek? Mit vegyek? Kinek ajándékozzak? Vajon a Petinek is vegyek ajándékot, vagy idén csak a Miki kapjon meglepetéscsomagot? Ki mit kapjon „karira”? Esetleg ajándékozzam meg anyukámat is, vagy idén őt hagyjam ki a buliból? Életemben először nem kap semmit. Csak majd állok ott a fa előtt, és a fa alatt nem lesz semmi, csak árad a szeretet. Nem várok semmit sem. Idén nem várok semmit sem.

Csak a szeretet, az áradjon közöttünk, köröttünk, velünk és bennünk!! De hogyan kell az ilyet csinálni, hogyan kell a szeretetet akarni, hogy legyen?

Ebben a pillanatban Viola rápillantott a kutyájára, ráadásul kettő volt neki, olyan szőnyegcirkálók, egész nap a lakásban, a kis popsijukat melegítve a konyhában egy pokrócon. És Viola tudta, amikor ránézett a tacskóira, hogy nem lehet tovább várni, mert elérkezett az idő, és hiába próbálta kihúzni az utolsó percig, amíg csak lehetett, hogy kijátssza a törvényt, mert elérkezett az idő, amikor már közvetlen fenyítésnek vannak kitéve, gazdik és kutyák. Tehát lépni kell, cselekedni. Viola érezte, ahogyan ma reggeli öngyilkossági gondolatai felerősödtek, hogy már elnézést, de tényleg, az élet értelmének kutatásával történő folyamatos harc ezen a napon, ahogyan elnézte az ártatlan ebeket szinte az elviselhetetlenségig fokozódott.

Nincs mit tenni -, gondolta – a választás az, hogy vagy van chip vagy nincs veszettség elleni oltás. És akkor Viola fogta a kutyáit és lehajtott fejjel elbaktatott az orvoshoz, ahol a gyerekekbe beadták a chipet, a bőrük alá, a világ minden adatával, Viola mellbőségétől kezdve a gusztustalan szürke unatkozó hivatalnok farkának a méretéig minden adatot benyomtak a szegény kis kutyákba.

– Talán majd elkóborol – mondta az állatorvos, de nem nézett Violára, mert tudták mind a ketten, hogy szégyenben járnak. Eddig se kóborolt a kutya sehova, de mostantól ha akar, megteheti, ahogyan azt megtette tizenötezer év óta. Azzal a különbséggel, hogy most nagy lett a megkönnyebbülés – mert van, aki a tej kódját akarja leolvasni, a másik meg a kutya és a gazdi adatait akarja megtudni, kényelmesen üldögélve egy computer mellett. Otthon a papucsában, a szakadt pizsamájában üldögélve böngészhet kedvére, turkálva, amiben csak akar a baromemberállat.

A saját farkába harapjon az ünnepek alatt – ez jutott eszébe Violának, amikor lelki szeme előtt megjelent a törvényhozó. És túl voltak a procedúrán, és hazafelé bandukolt az ártatlan szemű, szerencsétlen állatokkal, akiket senki sem kérdezett meg, hogy mit akarnak, mintha azoknak nem lenne méltóságuk, csak egy kicsivel kevesebb, mint a kódolt bevásárlószatyornak.

– A kutyalelkét!! – És a kutya az újjászületéskor királyként jön vissza – ezt Viola tudja biztosan, mert megálmodta -, és akkor majd a kutya új törvényeket hoz, és az ember, aki nem úgy táncol, ahogyan a kutyakirály azt előírja, tűzbe véttetik. És akkor lesz majd sírás és fogcsikorgatás! Rettegjetek csak!! Mert nem biztos, hogy a baromemberállat számára is eljő a megváltás!! – zengi a kutyakirály.

És akkor Viola, miután hazaérve elhelyezte a pokrócon az ebeket, felvette a fekete ünnepi ruháját, és időt hagyva magának, szépen komótosan, tettének teljes tudatában, azt ízlelgetve besétált a sebészetre, hogy megvegye a karácsonyi ajándékot az egész családnak, a nagy emberi közösségnek, a szeretetteljes humán wirtschaftnak:

– Mennyibe kerül emberbe? – kérdezte – Mondják meg nekem, mert én is akarok. Én is akarok!! Ide a chipet, a nyakamba, a saját, személyre szabott bevásárló-megvásárolható kódomat az ereim közé, ezt szeretném karácsonyra!! Esedezve kérem, könyörgök érte, hogy ültessék belém is a létrontást, melyet már így is magamban hordozok… Itt és most. És nem biztos az, hogy eljő a megváltás –

„Atyám, a Te születésnapodra készülődünk… Bocsáss meg nekem, és emeld fel a fejemet.”

*

Családi könyvbemutató

Szűkebb családunk idén négy könyv létrehozásában vett részt szerzőként-társszerzőként, úgy véljük, ez végre is nem mindennapos dolog és jó ürügy egy vidám beszélgetésre.

A négy könyv: Büky Anna: Éjszaka történt, Büky Dorottya-Feldmár András: Útmutató tévelygőknek, Tompa Imre: Amit ma megihatsz és Nagy Magyar Boratlasz.

Könyvet írni örömteli és kőkemény munka, szeretnénk megosztani e munka örömteli részét rokonainkkal, barátainkkal és üzletfeleinkkel, ezért vidám (jánosáldásokban gazdag) rendezvény keretében (hagyományos batyubálunk helyett) kötetlen és félhivatalos könyvbemutatót rendezünk

2012. december 27-én 18-21 óra között a Winebarban.

Cím: 1051, Budapest, Hercegprímás u. 4.

Tel: +36 1 266 2929 Mobil: +36 30 665 6705

E-mail: info@winebar.hu

Web: www.winebar.hu

Visszajelzést kérünk

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top