Archív

Oravecz Imre: Kaliforniai fürj

orave81
Az Ondrok gödrében megismert Árvai-család történetét írta tovább Oravecz Imre a Kaliforniai fürj című regényében, amit a Nyitott Műhelyben mutatnak be dec. 12.-én, szerdán 17.00-kor. Itt egy részletet és a könyv ismertetőjét olvashatjátok.
A 19. század második felében és az azt követő századfordulón nagy tömegek keltek útra Magyarországról Észak-Amerikába. Zömük kevésföldű parasztember vagy nincstelen zsellér volt, de akadtak köztük szép számmal jobb módúak is, akik további gyarapodásukat remélték a kivándorlástól. Eredetileg csak annyi időt szándékoztak az Új Világban tölteni, amennyi ahhoz kellett, hogy némi pénzt gyűjtsenek, és hazatérvén földet vehessenek, házat, istállót építtethessenek, kit milyen cél vezérelt. Csak hát odaát többnyire minden másként alakult, mint tervezték.
Különös, de ez a nagy, emberi dráma jóformán visszhangtalan maradt a magyar irodalomban, és máig nincs méltó feldolgozása. Ezen a helyzeten igyekszik változtatni Oravecz Imre regénye, ezt a szinte eposzi méretű küzdelmet ábrázolja, amelyet ezeknek a férfiaknak és nőknek, fiataloknak és öregeknek, felnőtteknek és gyerekeknek az exodus, az óhazából való távozás és az új hazában való megmaradás jelentett.

Részlet a könyvből:

Még be sem fejezték rendesen az ürítést, amikor hirtelen éles sípszó

harsant, lábdobogás hallatszott, és két rendőr szaladt feléjük, egyik elölről,

a másik hátulról, és közrefogták őket. Lesben állhattak valahol, a kocsmából

távozó krónikus nyíltszíni vizelőkre vadászva. A kihágóknak annyi időt

sem hagytak, hogy rendesen begombolják a sliccüket, egyikük a gumibotjával

máris tuszkolta őket a Paine Street felé, ahol leállították az autójukat.

István kissé távolabb állt meg a felszólításnak engedelmeskedve, mert továbbment,

amikor a lefüleltek a tilalmas műveletbe kezdtek.

Azért-e, mert látták, hogy ő nem vizelt, és tanúnak szánták, vagy

azért-e, mert őt is gyanúsították ugyan, de előbb tanút akartak hozzá keresni,

őt nem tartóztatták le, csupán felírták az adatait. Mindenesetre

mondta, hogy ő nem vizelt, az utcán nem szokása, és nehezményezte,

hogy mégis zaklatják, ahelyett hogy folytathatná útját hazafelé a családjához,

amely már várja. De aztán elhallgatott, mert a másik rendőr, aki

vele maradt, ráförmedt, hogy hallgasson, mert ha sokat ugrál, őt is beviszik,

aztán várhatják otthon.

Végül, mikor az mindent gondosan feljegyzett, elengedte, és hazamehetett.

Otthon Anna megijedt, mikor elmesélte, hogy járt. Egyre csak azt

hajtogatta, mi lesz most, bíróság elé állítják és lecsukják Istvánt. Még az

is lehet, hogy utána kitoloncolják őket az országból, aztán szégyenszemre

mehetnek haza dolguk végezetlenül. Ő már hallott ilyet, ezt is megcsinálják

avval, aki nem úgy viselkedik, ahogy kellene. Mikor megnyugodott

valamelyest, jól összeszidta, hogy miért nem vigyázott jobban, kellett neki

névnapozni. Végül pedig kijelentette, hogy ide vezet az ital, a kocsmázás,

meg az, ha nem jön haza időben. István hiába erősködött, hogy nem

lesz ebből semmi, hiszen ő nem is vizelt, ő ártatlan. Csak nem tudta meggyőzni,

Anna még az ágyban is sóhajtozott.

A letartóztatottakat másnap óvadék ellenében szabadlábra helyezték,

de egy napjuk így is kiesett az öntödében, és számíthattak rá, hogy a tárgyalás

miatt még egyet veszítenek. Aztán elmúlt egy hét, és nem történt

semmi. István már azt hitte, hogy az ő ügyének nem lesz folytatása, vagy

talán nincs is, nem is volt ügye. De amikor a bíróságtól egyszercsak mégis

idézést kapott, a tetejében még olyat, hogy az állt rajta: egy dollár óvadék

ellenében szabadon védekezhet, igen nyugtalan lett.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top