„Fölugrott a macska / A tetemes ablakra / Van nekem egy babám / Csak ne nagyon zaklatna” – Podmaniczky Szilárd új verssorozata rosszkedvű űrhajósoknak – fotó: Fodor Gábor.
Piszkos szürke felhők
Borítják az eget
Kigyön a bakter a házból
Int a vonatnak hogy mehet
Hatalmas gesztenyék
Potyognak a fárul
Háziasszony panaszkodik
Hogy a teher hárul
Fölugrott a macska
A tetemes ablakra
Van nekem egy babám
Csak ne nagyon zaklatna
Kerek erdő körül
Folyik el a kanális
Szögletes asztalt kerestünk
Azt vettünk egy oválist
Még azt mondják nem illik
A tánc a magyarnak
Megijedtek a rádiósok
Vagy miért hadarnak
Sóder sóder
A lábam között galambom
Írtam egy levelet
De nem sikerült föladnom
Szánt az eke
Csireg-csörög a járom
Nem ért engem veszteség
Mégis nagy a károm
Esik eső
Szép csendesen csepereg
Mutasd a jövőt
Megmondom a tenyered
A kis kocsma előtt
Danolnak a részegek
Járt a korsó a kútra
Azt egyszer csak fékezett
