Harisnyás Pippi azt mondta, mikor tanulni kezdték a szorzást, hogy ő nem akar morzsás lenni. (Méhes Károly meséje)
Tőletek is mindig megkérdezi az Anyukátok és az Apukátok délután vagy este:
– Na, Kitkat, mi volt az iskolában?
Persze, a saját neveteken.
Mert tőlem megkérdezik. Úgyhogy kitaláltam, csak hogy ne legyen olyan unalmas, hogy ilyesmiket felelek:
– Ma az iskolában kedd volt.
De ezt csak kedden mondom. Mert szerdán meg szerdát, csütörtökön pedig csütörtököt. Bár, amikor már ez sem volt elég érdekes, hiába, hogy eleinte nevettek rajta, vagyis rajtam, ujjukkal fenyegetve, amiért ilyen kópé vagyok, végül azt sütöttem ki, hogy egyszer csak péntekenn feleltem azt, hogy ma az iskolában kedd volt – és amikor szemöldöküket emelgetve azt firtatták, ez hogy lehet, felvilágosítottam őket, hogy ez már csak egy ilyen különleges suli, ahol, lám, bármi megtörténhet.
Azt nem is részletezem, hogy a
– Na, Kitkat, mi volt az iskolában? kérdésre még olyan, minden szempontból a teljes igazságot fedő válaszaim is vannak, mint hogy:
– Tábla.
– Pad.
– Szivacs.
– Kréta.
Azt is tudom, naná, hogy a Kréta egy görögországi sziget is, sokszor láttam már a térképen. De nem szoktam ezt külön elmagyarázni, mert feltételezem, hogy Anyukám és Apukám tudja, hogy az iskolában, bár tényleg különleges egy suli, nincsenek görög szigetek. Egy sincs.
Amikor a Harisnyás Pippit olvastam (itt is el lehetne viccelődni ezen, a tudatlanok felé, hogy ez nem valamiféle panírozott sültcsirke), nagyon tetszett az a rész, ahol Pippi is félreérti az ő tanár nénijét. Arról van szó, hogy tanulni kezdik a szorzást. És erre mondja azt, hogy ő nem akar morzsás lenni, vagy valami ilyesmit.
Erről ugrott be aztán, hogy milyen jól meg lehetne viccelni a mi Kati néninket is.
– Írás óra? Ó, tudok én már sírni, nem kell tanulnom, mi az a sírás!
– Olvasás? Már régóta tudom, mi az olvasztás, csak kell hozzá a gyertyaláng!
– Ének? Micsoda? Ugyan nem vagyok bárány, de hogy is ne tudnám, milyen az, amikor a bari béget!
– Ja, hogy a tesi? Egész pici korom óta lesem, amikor a Nagypapám az ágakat nyesi.
– Ó, és a honismeret…! Amikor egy ovis brekeg! De hol van itt már óvodás?
Szóval így már mindjárt érdekesebb az iskola. Nincs igazam?
Azt még nem is mesélte Anyunak és Apunak, hogy amikor véget ér a tanítás, akkor következik az Ebédóra. Ezt is én találtam ki.
– Ti is jöttök Ebédórára? – szoktam kérdezni a többieket, és mindenki visítva feltarja a kezét, mint amikor jelentkezni kell. És akkor elkezdünk nyargalni az ebédlő felé, mert addigra a tudáséhségünk rég lecsillapodott, viszont majd’ kilyukad a hasunk. Sőt, azt is kitaláltam, hogy ez még otthon sem ér véget, mert este jöhet a VacsÓra.
Csak a reggelinek nincs még rendes neve.
Van valami ötletetek, hm?
{jcomments on}
