Archív

Első estém Estebannal

Elso estem estebannal

“…a szél jár az elszáradt bokrok / között és a halott kertész lelke / esteban te még ismerted őt jó / ember volt csak a madarakat nem / szerette…” (Jancsó Zoltán verse)

Első estém Estebannal

Hej esteban nyisd ki az ablakot

ma este úgy hallgatnám a tücsköket

ahogy zenével ébresztik a rég

meghaltakat és a türelmes eget

hallgassuk együtt őket mint régen

de ne is inkább forralj vizet egy

jó teát innék a tücskök várhatnak

holnapig esteban esik még odakint

a langyos vízcseppek peregnek a

a hársfa zöld leveléről a büszke

füvekre magukkal viszik azt az

átható illatot esteban ne menj ki

várj még lehet hogy maradt egy

korty portói a spájzban töltsd ki

inkább a régi kristálypohárba

és nézzük ahogy a lemenő nap

rubintként töri szét a folyadékot

és lobbantja lángra hogy az íze

olyan legyen mint a vér esteban

hova mész én is hallottam valami

zajt de az csak a szél lassan

csapkodja odafent az ablakokat

a kutyák rég elszöktek már nem

ugat a kertben senki csak

a szél jár az elszáradt bokrok

között és a halott kertész lelke

esteban te még ismerted őt jó

ember volt csak a madarakat nem

szerette azt mondta nem hagyják

aludni hajnalban amikor a legszebb

a fény esteban igyuk meg a bort és

ha megéhezünk megsütjük a

a legszebb álmainkat az emlékek

tüzén kiülünk a kertbe hogy

jól lássuk a holdat ahogy felkel

a sötét hegyek mögött esteban

ne hagyd hogy féljek amikor

az árnyék majd nagy lesz és eléri

a szívet.

Fotó: P.Sz.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top