Egyszer láttam egy dokumentumfilmet 56-ról, egy srác arcát lassították, ahogy futott az utcán a tank elől. Ma hallgattam a rádióban a beszédeket, az 56-ról szóló műsorokat, de nem láttam bennük a srác arcát. Ezt akartam itt leírni.
Salétrom – ’56 56 évvel később
azt hihetném fiatal vagyok
fekete-fehérben az utcán rohanok
kezemben puska
a sarkon egy tank befordulva
egy órája tudom
hogy a bátyámat lelőtték
kicsúszott a világ a lábam alól
minden mindegy ölni akarok
bádog és kő a ködős fényben
golyók poroznak a téglafalon
cipőm viszi tovább a lábam
az utolsó kép egymagyar salétrom
{jcomments on}
