A két út összeért. Ember és író útja. Nem is akármilyen helyen. Ott, ahol a lelkek is egymásra találnak, egy templomban. (Bak Zsuzsanna gondolatai Büky Anna Éjszaka történt című könyvének bemutatójáról – Budapest, 2012. szeptember 24.)
Büky Anna írónő életének meghatározó szakaszához érkezett. Oda, ahová egy író talán mindig is vágyik: egy olyan helyre és fórumba, ahol a könyvéről és az alkotásról olyan szabadon beszélhet, mintha csak otthon lenne.
Bizonyos értelemben otthon is volt. Lelki otthonában, a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség fórumán mutatta be Éjszaka történt című regényét. A szimbolikus helyválasztás nem véletlen. Az írónő szerint a mű igazi mondanivalójáról csak ezen a helyen lehet őszintén beszélni. A hazatérésről, otthontalanságról, racionalitásról és spiritualitásról is egyszerre.
Márton László, a könyv szerkesztője szerint az Éjszaka történt nem napló, inkább feleselő-napló, nagymama és unoka között. Nem számadó jellegű vallomás. A szöveg önálló. Ahogy Márton László fogalmaz, írástechnikailag sem naplószerű, annál jóval teltebb, megmunkáltabb. A szövegben számtalan történet bújik meg, olyan történetek, melyekről külön-külön is önálló mű készülhetne. Annyira mélyek, olyan sok tapasztalatot cipelnek magukkal. Teherként, de édes, és kellő élettapasztalatként.
Így történhet meg, hogy egy három-négy oldalas részlet elhangzása alatt eljutunk a Földközi-tengertől Biatorbágyig, a hajnali napfelkelte művészi leírásától egy abszurd, komikus tragédiáig: hogyan kell angolként magyar nőért magyar földön halni meg.
Mégis, ismerve az írónő emigrációs múltját (Németország, Kanada), olvasóként van azért okunk némi párhuzamot feltételezni a nőalakok és az írónő, mint magánember karaktere között. De ezt az est folyamán ő maga is elismeri: „a könyveimben természetesen én magam is benne vagyok, ahogy a történetek bennem.”
A könyv születésének körülményeiről beszélgetve megtudjuk, az írónő egy családi összejövetel során kellett volna, hogy nagymamájáról beszéljen, de – nem sejtve – egy lavinát indított be ezzel. Ekkor fogalmazódott meg benne egy könyv gondolata, melynek főszereplőjét, Violát a nagymama mintájára formázhatja.
De kellett egy ellenpont. Egy olyan komplementer figura, aki mintegy generációs tükröt tartva a nagymamának, segíti életének, szándékainak, működési mechanizmusának megértését; egyben annak kiegészítő ellentéteként szolgál: Johanna, az unoka. Viola és Johanna feleselő naplója az Éjszaka történt.
Menni vagy maradni? El kell-e hagyni az otthonunkat, hogy békére s hitünkre találjunk? – hangzik el az est fő kérdése. Viola, aki csak a túlélésben képes az akaratérvényesítésre sohasem akart elmenni. Ezzel szemben Johanna lélekben már előkészíti az otthon elhagyását. Ezért képes óriási utakat is bejárni. Angyalfalvától a kanadai taoistákig, mindenhol a lelki békét keresi. Aztán megfogalmazódik benne a vallás, mint közösség, mint család gondolata. A világ végére is képes elmenni, hogy otthonra találjon a spiritualitásban. De ráébred: imádkozni csak magyarul tud.
Az írónő, ahogy Johanna is hazatér. Oda, abba a templomba, ahonnan nem érez többé késztetést elmenekülni, ahol mély szeretettel fogadhatja el családját, annak minden történeti súlyával, minden karakteres és elmosódott alakjával együtt. Ahogy az írónő fogalmaz „a család fájdalomtestével passzív állapotban együtt lehet élni. De ha ez a fájdalom aktivizálódik, aki ezt nem bírja elviselni, kihull.” Itthon és az ember lelke mélyén viszont mindenki számára van elég hely. Személyes tragédiáknak, háborúknak, még azok ellentmondásaival együtt is.
Itt nagymama és unoka kéz a kézben olvadhat eggyé, a racionalitás és spiritualitás, a múlt és a jövő, az ember a lélekkel. Épp ahogy az alkotásban. Hiszen minden egy: „a szeretet több mint az élet.”
Az írónő és Johanna is hazatért.
{jcomments on}
