Archív

Ezt jól megszívtuk, srácok!

Történetek az ötvenes évektől napjainkig. – [Böszörményi Gyula könyvajánlója]

A Dekameron Könyvkiadó Ezt jól megszívtuk srácok! című kötetének szerzője, Illés György kíméletlen őszinteséggel mesél az életéről, ifjú- és felnőttkori kalandjairól. Élete során – mint mindannyian – kisebb-nagyobb lelki drámákon, válságokon esik át. E kötetben pontos lélektani beleéléssel tárja elénk azt, amiről hétköznapokon nem szoktunk beszélni, de amiről a jó irodalom, a jó író mindig is beszámol.

Megjelennek az ötvenes évek gyerekkori képei, felvillannak az ötvenhatos emlékek. Feltárul a szerző apjának szerepe a forradalom előkészitésében.Felbukkan Nagy Imre és mások hősies alakja.Aztán a Kádár korszak, majd pedig napjaink tragikus és szórakoztató elbeszélései, az „elsikkadt”, mellőzött nemzedékről, akikre se akkor, se most nem volt szükség, akik először (jó sokáig) túl fiataloknak számitottak, aztán szinte átmenet nélkül, túl öregnek.

A szerző az ötvenes évek, a Kádár korszak és napjaink ujjlenyomatát készítette el.


RÉSZLET:

Hollósi Vilmos szerette a kávéházakat. Tanítás után minden nap órákat töltött a Nagykörút vagy az Oktogon különböző, üvegcsilláros, márványasztalos termeiben, ahol egy kapucíner mellett félnapig lehetett üldögélni, meleg volt, nem esett be az eső, lehetett készülni a másnapi órákra, dolgozatot javítani, beszélgetni, vitatkozni, s olykor a kapucíner árával is adós lehetett maradni a főpincérnek.

Hollósi Vilmos „kávéházi tanár” lett, megszokta a viharos sakk- és kártyapartikat, szerette a villanásszerű párbeszédeket, a folyóirat- és újságolvasásokat, kis kávéházi asztal fölé görnyedve rótta szabad szemmel úgyszólván el sem olvasható óravázlatait. A nagy termek szüntelen duruzsolása, vastag füstje a legkevésbé sem zavarta, ellenkezőleg, mindez szinte elengedhetetlen feltétele volt a másnapi felkészülésnek. Majdnem úgy hozzátartozott az ihlethez, mint Schillernek a rothadt alma.

Miért kellett ennek a régi kommunistának, ennek a remek tanárnak egyszer csak szemére vetni, hogy szereti a kávéházakat? Soha senki nem adott erre neki választ. Pedig akkortól kezdve úgy élt, mint az üldözött vad. Nem, a lakását nem vették el, sőt fizetését sem csökkentették. Csak a kollégák lettek kimértebbek, zavartabbak, dadogó és ügyetlen kifogásokkal adták vissza tanterveit, beszámolóit. Az új igazgató ostoba kifogásokat mondott november hetediki ünnepi beszédéről, nem domborította ki kellően a párt vezető szerepét. S lakásáról, mely jóformán éjjel-nappal nyitva állt a vendégek előtt, ahová nem lehetett belépni úgy, hogy valami finom sütemény, esetleg egy libamáj-szelet ne várta volna a látogatót, egyre többen maradtak el a régi és főleg az új barátok közül. Egyre többen „látták be”, hogy Hollósi Vilmossal nem ajánlatos túl sűrűn érintkezni.

A bennfentesek persze tudták, mi a hirtelen változás oka, s alighanem sejtette ő is, még akkor is, ha nem beszélt róla. Hollósi Vilmos otthon, barátai körében, gyakran tett megjegyzést olyan jelenségekről, amelyek nem tetszettek neki, s legfőként az az egyre erősödő tömjénezés bosszantotta, amely a párt első titkárát, Rákosi Mátyást napról napra jobban magasztosította fel.

ISBN: 978-615-5072-03-1

ára: 2780.-Ft

Megrendelhető:

Dekameron Könyvkiadó

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top