Archív

Emike és a gonosz

Látod, apa? Kiűztem belőled az ördögöt. Milyen ügyi vagyok?! – [NógiMesék – Nógrádi Gábor (Nógi) meséje]

 

Mikor hazaértünk a színházból, Emike a tévé előtt Az ördögűző című film utolsó képkockáira pislogott álmosan.

– Emike! – pattantam a képernyő elé. – Te ezt nézed?

– Már nem, mert elém álltál – mondta kicsi lányom.

– És hol a nagyi? – pillantottam körül, mert mikor elindultunk a színházba, a nagyira bíztuk ártatlan gyermekünket.

– A szobámban alszik. Játszottunk, aztán egyszer csak eldőlt, mint egy tejesdoboz. Csak a tejesdoboz nem horkol.

– És te végignézted ezt a borzalmat? – kérdeztem, én ugyanis háromszor láttam, és a hátam is borsódzik, ha rá gondolok.

– Nem egészen – mondta Emike. – Egyszer behunytam a szememet, mikor a kislány lehányta a pasit. Egyszer meg, amikor a pap bácsi kiugrott az ablakon.

– Gratulálok! – mondtam, és a feleségemre bámultam.

Most mi legyen?

Feleségem kiment a konyhába, mert halaszthatatlanul teát kellett főznie.

Leültem Emike mellé.

– Ez csak egy mesefilm volt, tudod, kislányom – kezdtem. – Egy butuska mesefilm, mint a Piroska és a farkas. Tudod, a ronda farkas ott se hamizza be a nagyit igazából…

– Nem, apcika, tévedsz – mondta Emike. – Ez nem mesefilm. A kislányba tényleg belebújt az ördög. És benne volt, amíg át nem ment a pap bácsiba, aki kiugrott az ablakon. Amikor rossz vagyok, te is azt szoktad mondani, hogy belém bújt az ördög. Úgyhogy ez nem mese. A mese az, hogy megígérted, elmegyünk vasárnap az állatkertbe, és nem mentünk.

– Annak megvolt az oka! – emeltem fel a hangom. – Dolgoznom kellett! Mit gondolsz, miből élünk?

– Neked mindig dolgoznod kell, apcika. Nem érsz rá, mert kell a pénz! Pedig a halott ingén nincs zseb, a pap bácsi is megmondta a templomban.

– Milyen halott ingén? Milyen zseb? Milyen pap bácsi? – vicsorogtam, és az arcom nyilván kékült, zöldült. – Kivel jársz te templomba? Meg akartok őrjíteni? – És fogvicsorogva a hajamhoz kaptam, hogy kitépjem, ha van még néhány szál.

Emike ekkor hirtelen elém perdült, és a fejem fölé emelt egy mesekönyvet.

– Nézz rám, apcika! – kiáltott az arcomba tágra nyitott szemmel. – Beléd bújt az ördög. Most kiűzöm a Bibliával! Távozz, sátán, a pokolba! Exorciszta! Exorciszta! – És fejbevágott a könyvvel.

Amikor magamhoz tértem, feleségem aggódó tekintete mellett Emike boldog arcát láttam.

– Látod, apa? Kiűztem belőled az ördögöt. Milyen ügyi vagyok?! Mondd, ezzel nem lehet pénzt keresni? Akkor nem kellene vasárnap dolgoznod, és mehetnénk az állatkertbe.

Gyorsan visszaájultam.

Amikor magamhoz tértem, már sötét volt. Az ágyamban feküdtem. Csak az utcai lámpák fénycsíkja borzongott át a huzattól megrezdülő függöny résein. Hirtelen mély, fojtott lélegzetvétel hördült fel a fülem mellett, és egy halk, hörgő hang dermesztett jéggé:

– Szomjas vagyok!

Rémülten ordítottam fel, kiugrottam az ágyból, és eltaknyoltam a szőnyegen.

– Azért nem kell kitörni a nyakadat, apcika, mert inni szeretnék! – hallottam Emike hangját.

Borzalmas éjszaka volt. Tudtam, hogy soha, de soha többé nem szabad ilyen ijesztő, horrorfilmeket néznem. Ha esetleg nagyon kíváncsi vagyok valamelyikre, majd Emike elmeséli.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top