Archív

Művészt a hordóknak! – Ördögkatlan fesztivál 2012.

Borocz-Andras

Az idei Ördögkatlan Fesztivál egyik díszvendégével, Böröcz Andrással, a New Yorkban élő képzőművésszel és Debreczeni Mónika birtokigazgatóval beszélgetett Hárságyi Margit.

A tizenötödik században hívták Villányt Vylyannak: az alapító Debreczeni Pál találta meg a nevet egy régi helytörténeti munkában, így született meg a pincészet neve. A Villányi-hegység lankáin katonásan rendezett sorokban kanyarog az ültetvény, ahogy felemelkedünk a reggeli párában. Az idei Ördögkatlan Fesztivál egyik díszvendégével, Böröcz Andrással, a New Yorkban élő képzőművésszel és Debreczeni Mónika birtokigazgatóval közös célunk a művészi hordók, a bor és a művészetek találkozási pontjainak felidézése.

Történelmet írnak idén a Vylyan Pincészet művészi hordói, hiszen éppen öt évvel ezelőtt született az ötlet, hogy a nemes italok érlelésére szolgáló, de már feladatukat beteljesítő tölgyfahordókból műalkotások szülessenek. Bár azóta több hasonló kezdeményezés vallja magát az ötletgazdának, tény, hogy 2008-ban a Vylyan Művészi Hordók első tárlata és az Ördögkatlan Fesztivál a híres-neves villányi borvidéken egyszerre született.

Egyre feljebb mentek, mint a piramison

– A szépség hozzátartozik a borhoz, a bor és a művészetek nagyon közel állnak egymáshoz – ad hangot véleményének Debreczeni Mónika, aki 2004 óta európai rangú, mondhatjuk világviszonylatban is elismert pincészetet vezet Kisharsányban a Fekete-hegyen, a Dobogó dűlő szívében. – Először megkerestük a környék fiatal művészeit, pályázatokat írtunk ki. Az első évben már 17 pécsi művész munkáit láthatta a fesztiválozó közönség. Aztán elterjedt a hír, és egyre többen jelentkeztek a következő években az ország minden területéről.

A birtokigazgató elmondása szerint a hordó jókedvű játékra sarkallta a művészeket, így az szuverén műalkotás hordozójává vált – vagy éppenséggel maradt csupán az ábrázolás tárgya. Kétségkívül sziporkázó ötletek születtek: lett a hordóból dunsztosüveg kockás tetővel, piros pöttyös bögre vagy hordozó rakéta, XVII. századi trükkös térdoboz és a peep show-ra jellemző kukucskáló. Az egyikben maga az igazság rabja töprenkedik, Diogenész kitüremkedését egy nagy dugó akadályozza meg.

Ordogkatlan 2 Minden évben ünnepként nyílik újabb hordókiállítás, az idén művészettörténész (Várkonyi György), festő (Szüts Miklós), irodalmár (Szalay Tamás), színész (Mucsi Zoltán) és író (idén Parti Nagy Lajos) méltatásával. Szüts Miklós azt mondta, hogy az igazi reneszánsz itt, Kisharsányban köszöntött be, amikor is „új életet kaptak ezek az esszenciális, kedves formájú tárgyak”.

– Az utóbbi években mi kérünk fel művészeket, például Pinczehelyi Sándort, Gellér B. Istvánt – idézi fel Debreczeni Mónika. – És a művészek meglátták a lehetőségeket, egyszer egy város, másszor egy táj jelent meg rajtuk a végtelennek keretet adó formában, úgyhogy tölgyfahordóink valóban minderre képessé váltak. Olyan volt a folyamat, mint egy piramis, egyre feljebb mentünk. Idén Böröcz Andrással dolgoztunk együtt, aki New Yorkban él, de pécsi származású. Ő nemcsak megalkotta a művészeti hordót, hanem meg is eleveníti a performanszában, sőt tárlatvezetést is vállalt.

Várkonyi György törvényszerűnek tartja a képzőművész és a Vylyan Pincészet egymásra találását, mert Böröcz András munkásságának egyik központi figurája a hordó, miközben szívesen dolgozik mások számára rendhagyónak, sőt túl egyszerűnek minősített anyagokkal, köztük parafával, kenyérrel, szappannal és ceruzával is.

Meditatív tárgy

A pincészet hűs palackozójában a New Yorkból jött képzőművész átlényegül, egyszerűen hordóvá válik egy adott pillanatban, de a multimédiás performansza során filmeken is láthatja a közönség a különböző szituációkban szereplő alkotót. Víziók, képek elevenednek meg, miközben erős akusztikus hangzásokat hoz létre Szemző Tibor.

– Az egyik sorozat 24 karátos aranylemezekre karcolt ábrákból áll, a másik zöldséges rekeszekre készült – kezdi mindjárt a végén a művek bemutatását Böröcz András egy hordóra helyezett és különleges módon feldíszített fa előtt állva a pincészet palackozójában. A fa olyan, mint egy karácsonyfa, 30 kishordó és 20 pakli magyar kártya függ az ágain. – Birtokomban van Klie Zoltán festőművész magyar kártyája, melyet a II. világháború után orosz hadifogságban rajzolt és használt. Lapjai a művész háború előtti és az azt követő életéről mesélnek. A kártya ihletett a Hordófa című installációmban, ahol a hordófa természetesen tölgy, a levelek pedig makk magyar kártyalapok. A performansszal egy időben Pécsett, a Múzeum Galériában is nyílik retrospektív kiállításom, ahol a különböző korszakokban készült sorozataimat láthatja a közönség.

Bevallja, hogy szereti a készítési folyamatot, ahogy a hordó belsejében tüzet raknak, meghajlítják a donga formáit, de érdekli a fa megmunkálása is. Szavai szerint „a hordó az érlelés, a nemesedés, az anyag átalakulásának gondolatát is hordozza – meditatív tárgy, olyan, mint a művészet: érlelődünk, egyre nemesebbek leszünk az időutazás során”.

– Ön hogy találkozott a pincészettel?

Ordogkatlan 3 – Pécsett voltak kiállításaim, tojásokra rajzolt hordókból is. Várkonyi György művészettörténész egymás figyelmébe ajánlott bennünket – mondja Böröcz András. – Megtisztelő itt dolgozni, gyönyörű a környék, kiváló a bor és kreatív a csapat.

– A fiatalok számára is nagy lehetőség volt a művészi hordók ötlete, de voltak ehhez hasonló egyéb kezdeményezéseink is – jegyzi meg a kiállított hordókat nézegetve Debreczeni Mónika. – Egy pályázat keretében megkérdeztük például a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán tanuló fiatal művészeket a boros címkékről is. Olyan nagy kedvvel jelentkeztek, hogy 200 címke közül válogathattunk. A nyertesek átélhetik az igazi sikert, mert a címkék felkerülnek 20 ezer palackra. Az ördög szántotta hegy legendája is ötletet adott számunkra, meghirdettünk egy saját legenda alkotására késztető pályázatot, amelyre két hét alatt nyolcvanan jelentkeztek a hatévestől a nyolcvan évesig. Olyan remek munkák születtek, hogy még könyv alakban is megjelentettük őket. A partnereink kapják tőlünk jeles ünnepekkor. Így kapcsolódik össze minden mindennel, a bor és a művészetek: úgy szőjük, mint egy szőttest, és a végeredmény nagyon szép lesz.

Az elköszönéskor árulják el, hogy terveznek egy kiállító teret, ahol bemutathatják majd az összes művészi hordót, amelyek már megjárták Bécset és Bordeaux-t is.

Forrás: MTI, fotó: Kálmándy Ferenc

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top