Archív

Emike óhaja

Úristen! – villant át az agyamon. – A feleségem válni akar? De miért? Talált egy szebbet vagy jobbat, mint én? Az lehetetlen! Vagy mégis? George Clooney nősül?! – [NógiMesék – Nógrádi Gábor (Nógi) meséje]

Tegnap hatkor, amikor hullafáradtan hazabotladoztam a dolgozóból, és beestem az ajtón, Emike a következő kérdéssel várt:

– Mikor váltok el?

Azt hittem, padlót fogok, és jöhetnek a mentők újraéleszteni.

– MI? – hörögtem, mint egy influenzás Darth Vader. – MI?

– Jól hallottad – mondta kicsi lányom. – Azt kérdeztem: mikor váltok el?

Úristen! – villant át az agyamon. – Mi történt? A feleségem válni akar? De miért? Talált egy szebbet vagy jobbat, mint én? Az lehetetlen! Vagy mégis? George Clooney nősül?!

Átugrottam Emikét, és bezúdultam a feleségem szobájába. Varrogatott.

– Rózsi! – sikítottam. – Ez igaz?!

– Szervusz, drágám! – mondta a feleségem. – Eddig azt hittem, nálunk az a szokás, hogy aki hazatér, köszön.

– Szervusz, édesem! – hörögtem, és felüvöltöttem ismét. – Rózsi, ez igaz?

– Micsoda?

– Te el akarsz válni?

– Nem, drágám – mondta a feleségem. – Pillanatnyilag semmi okom rá. De ha tudsz valamit, mondd!

Csak pislogtam és nyögtem, mint egy szorulásos jegesmedve.

– De hát… szívem… Emike azt kérdezte, hogy mikor válunk el.

– Igen? – kaccantotta el magát a feleségem. – Tőled is megkérdezte? Engem is erről faggatott, ahogy beértem az oviba.

– Nem értem – dőltem egy fotelbe. – Miért kérdezi?

– Azért kérdem – perdült be Emike a szobába –, mert Nórinak is elváltak a szülei!

– Na, és?! – vicsorogtam. – Na, és?!

– És neki most két apukája és két anyukája van!

– Na, és?!

– Meg négy nagyija és négy papija!

– Na, és?!

– Meg sok nagynénje, nagybátyja és mások!

– Na, és?! – rikácsoltam, mint Szörnyella De Frász a 101 kiskutyában.

– „Na, és? Na, és?!” Gondolkozz, apcika! A szülinapjára meg karácsonyra mindenkitől kap ajándékot. Sokkal többet, mint én!

Szó bennszakad, hang fennakad – ahogy nagy költőnk írja.

Megnémultam.

Szerencsére a feleségemnek mindig helyén az esze. (Naná! Miután neki van…)

– Kislányom! – tette félre a varrását kedvenc nejem, és az ölébe húzta Emikét. – Mi nem akarunk elválni. Mi szeretjük egymást.

Emike összeráncolta a homlokát. Látszott, hogy erősen gondolkodik a probléma megoldásán. Aztán felcsillant a szeme. Talált kiskaput!

Segítség! – gondoltam halkan.

– És mi volna – kérdezte –, ha csak egy kicsit válnátok el? Aztán majd megint szerethetitek egymást…

A feleségem csendesen pislogott. Neki is lefagyott a vinyója. De láttam, utolsó fellobbanásával ugyanarra gondol, mit én: Emike vagy a Bergman-filmeket ismeri, vagy az életet.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top