A kiállítás kurátora szerint a munkák nagy része kifejezetten ironikus, csípős hangvételű.
Mi a magyar? – teszi fel a kérdést címében a Műcsarnok péntektől látható kiállítása, amely a nemzeti identitással kapcsolatos alapkérdésekre 52 kortárs képzőművész 150 munkáján keresztül keresi a válaszokat.
Legalább két évszázada a hazai közgondolkodás meghatározó témája a nemzeti önazonosság. A „Mi a magyar?” kérdés mégis általában kivételes helyzetek – mint a reformkor, a Millennium vagy a Trianon utáni korszak – idején merül fel a legélesebben – mondta el a kiállítás csütörtöki sajtóbemutatóján a Műcsarnok igazgatója.
A tárlatért kurátorként is felelős Gulyás Gábor felidézte: munkájának kiindulópontja az volt, hogy miként dolgozható fel művészi eszközökkel az a „szekértábor-logika”, amely a mai magyar mindennapokat, különösen a kultúrát meghatározza. Mégsem egy elmélet művészeti vetületeit, a nemzeti sorskérdések illusztrációt szerették volna bemutatni, hanem a kérdésekre adott kortárs válaszokat – jegyezte meg.
Gulyás Gábor elárulta, a „lövészárok-tematika” az előkészületek során végül kikerült a kiállítás koncepciójának középpontjából, kevés jó munka született ugyanis ezzel kapcsolatban. Kínálkozott azonban a magyarsággal kapcsolatos sztereotípiák rendszere.
A kurátor szerint a munkák nagy része kifejezetten ironikus, csípős hangvételű, szép számmal akadnak ellenben a témához komolyan, már-már a pátoszig elmerészkedve viszonyuló művek is.
A kiállításon látható 150 alkotás mintegy negyede új munka. Gulyás Gábor az MTI kérdésére elárulta, egy olyan művész volt, aki visszautasította a tárlaton való részvételt, míg egy másik alkotó a Károlyi-szobor elmozdítása elleni tiltakozásul lépett vissza. Inkább azok voltak többen, akik kifejezetten szerettek volna bekerülni a kiállításba.
A Legendák címet viselő szekció a tudományosság által megkérdőjelezett, mégis sokak önazonosságát erősen befolyásoló történeteket, mondákat dolgoz fel. Kovách Gergő-Kotormán Róbert-Péli Barna Attila most című szobra például a nagy hadvezér alakját vizsgálja szokatlan szemszögből, míg Szolnoki József hun témájú filmjét egyaránt méltatta a Magyar Narancs és a Kurucinfó – mondta el Gulyás Gábor.
Elhunyt szerzők – mások mellett Ady, Bibó, Márai, Petőfi vagy Széchenyi – magyarsággal kapcsolatos idézetei olvashatók az Örökségek című szövegdoboz falán. A kiállítás másik betétjének videóin pedig kortárs művészek és gondolkodók – például Bozsik Yvette, Heller Ágnes, Sára Sándor, Schilling Árpád, Schmidt Mária és Tokody Ilona – nyilatkoznak.
Több terem vonultatja fel a nemzeti sztereotípiákra reflektáló munkákat: Benczúr Emese, Csiszér Zzuzsi, Gerber Pál, Gyenis Tibor vagy Szurcsik József művei sokszor egymással is vitatkoznak. A tárlat következő nagyobb egysége a társadalmi szerepeket vizsgálja, elsősorban a vesztesekre koncentrálva. dr. Máriás sajátos hangulatú portréi bizonyítják: ma nem hősök vannak, hanem celebek, így egymás mellé kerülhet akár Horthy, Kádár, Biszku, Matolcsy György és Kiszel Tünde is.
Az apszisban Ellentétek címmel a megoldatlan társadalmi jelenségekkel, fesztültségekkel foglalkozó munkákat találhat a látogató. Kicsiny Balázs nagyméretű installációja egy Babits-idézetet dolgoz fel. Asztalos Zsolt metaforikusan is értelmezhető, Nem robbant fel című munkája besült világháborús bombákat ábrázol. Borsos Lőrinc parlament-makettje a nézők közeledtére rázkódni kezd, és a kiállítás végére talán össze is omlik.
Sok oldalról közelítettek a témához az Identitás című szekció alkotói is: Kupcsik Adrián önarcképei például zsidóként, cigányként és kínaiként is megjelenítik a művészt, Gerber Pál festményén mindössze annyi áll: Nagyon fáj, Borsos Lőrinc egy sorozata pedig a magyar zászlót csúsztatja egybe szomszédos országok lobogóival.
A Műcsarnok nagyszabású kiállításához szeptemberben nemzetközi konferencia is kapcsolódik; a tárlat október 14-ig látogatható.
MTI Fotó: Bruzák Noémi
{jcomments on}
