Archív

Forgách András Pincér című darabja a KoMod Színházban

Pincr 2

Kicsid Gizella, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművésze a színésznő szerepében és Hajnal János, a Pincér szerepében. Itt a színdarab első jelenetébe olvashattok bele.

Forgách András: A pincér című darabját július 26-án mutatják be a Zsámbéki Színházi Bázison, a budapesti KoMod Színházban, Telihay Péter rendezésében. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Forgách András:

A PINCÉR (részlet)

SZEREPLŐK

Színésznő

Pincér

Játszódik egy kis vidéki szállodában, éjjel

(Sötét szállodai szoba. A folyosóra nyíló ajtó nyitva, ahonnan fény szivárog a szobába. Az ajtó keretében pincér sziluettje jelenik meg. Pezsgőt hoz. Halkan kopogtat az ajtófélfán, de nincs felelet.)

PINCÉR: Most mi van? (csönd)

Kiment a vendég? (csönd)

Megvárjam itt? (csönd)

Nem nekem való ez. (csönd)

Mindig kifogom. (csönd)

És már megint hangosan beszélek magamban.

(végre elszánja magát, bemegy a sötét szobába, az asztalra tenné a tálcát, de nem tudja valamitől)

Mi ez a kacat?

SZÍNÉSZNŐ: (hangja valahonnan)

A szürke selyemruhám. Egyszer volt rajtam.

PINCÉR: (majdnem kiejti kezéből a tálcát)

Jaj, bocsánat!

SZÍNÉSZNŐ: Alszom.

PINCÉR: Bocsánatot kérek.

SZÍNÉSZNŐ: Ezt már mondta. Hagyjon aludni.

PINCÉR: Bocsánat.

SZÍNÉSZNŐ: Tegye le.

PINCÉR: Bocsánat.

SZÍNÉSZNŐ: Tegye a földre. Hányszor fog még bocsánatot kérni? Ne gyötörjön. Fáj a fejem. Tegye le valahová, és hagyjon békén. Kérem.

PINCÉR: Az ajtó nyitva volt.

SZÍNÉSZNŐ: Én nyitottam ki. Nem akartam, hogy kopogjon. Alszom. Tegye le. Megy már?

PINCÉR: Nem tudok. Bocsánat.

SZÍNÉSZNŐ: (félálomban) Tessék?

PINCÉR: Nem tudok. Bocsánat.

SZÍNÉSZNŐ: Mit nem tud?

PINCÉR Kimenni.

SZÍNÉSZNŐ És miért, ha szabad érdeklődnöm? Ki maga? Mi maga?

PINCÉR A szobapincér.

SZÍNÉSZNŐ És nem kutya kötelessége volna az, hogy szépen kimenjen innen?

PINCÉR De. (hosszú szünet)

SZÍNÉSZNŐ Fáj a fejem. Van gyógyszere? Vagy maga is csak egy rossz álom?

PINCÉR Van.

SZÍNÉSZNŐ Na végre. Mért nem kapcsolja fel a villanyt?

PINCÉR Hisz alszik.

SZÍNÉSZNŐ Ez igaz. Alszom.

(A pincér a könyökével felkapcsolja a villanyt. A színésznő az arca elé kapja a kezét. Tisztesen berendezett, igen feldúlt, rendetlen állapotban lévő vidéki szállodai szoba. Rengeteg virág, csokrok, vázában, vázán kívül. A színésznő egy nagy, barna fotel sarkában kucorog, lábait felhúzta, most picinek tűnik, mint egy kilencéves kislány. A szemét még mindig eltakarja kifordított tenyerével.)

PINCÉR Lekapcsoljam?

SZÍNÉSZNŐ Inkább töltsön.

(A pincér az egyik zsebéből orvosságos üvegcsét vesz elő, a tenyerébe ráz két tablettát. Nyújtja a színésznő felé)

SZÍNÉSZNŐ Hány óra van? Ebből mennyit kell bevenni?

PINCÉR Kettőt.

SZÍNÉSZNŐ Egyet adjon.

PINCÉR Nem lesz elég.

SZÍNÉSZNŐ Akkor nem lesz. Töltsön. Magának is.

(A pincér pezsgőt tölt az egyetlen pohárba. Nyújtja a poharat a színésznőnek, aki nem veszi el)

SZÍNÉSZNŐ Nincs még egy pohár? Biztos, hogy pincér maga? Egyetlen poharat hozni egy egész üveghez?

PINCÉR Tudtam, hogy egyedül van.

SZÍNÉSZNŐ Tudta, hogy egyedül vagyok. (csönd)

Hát akkor találjon valami megoldást. Töltsön magának és töltsön nekem is. Mindig van megoldás nehéz helyzetekben. A nehéz helyzetek kínálják a megoldást nehéz helyzetekre. És mit ácsorog, mondja, maga annyit a folyosón? Ezért fizetik?

PINCÉR Elbizonytalanodtam.

SZÍNÉSZNŐ Inkább töltsön. Filozófus. Töltsön. Most mért néz úgy!

PINCÉR Bocsánat.

SZÍNÉSZNŐ És mért kér folyton bocsánatot? Le akar ülni? Akkor dobja ezt a földre.

PINCÉR Mit szólna hozzá, ha rendesen betenném ezt a szürke selyemruhát az egyik szekrénybe?

SZÍNÉSZNŐ Van itt még egy pohár valahol. Rúzsfoltos. Belehamuztam. Szörnyű, mi? Nem láttuk mi már egymást?

PINCÉR És ha más dolgokat is a helyükre tennék.

SZÍNÉSZNŐ Éjnek évadján? (csönd)

Inkább keresse meg a poharát. Hajoljon le a földre. Az ágy alatt lehet. Elgurult.

(a pincér az ágy alól három vizespoharat halászik elő. A színésznő eközben szórakozottan felhajtja a pezsgőt.)

Jaj, megittam! Nekem nem szabad csak úgy egy pezsgőspoharat a kezembe nyomni. Most mi lesz? Nem vettem be a gyógyszerét. Hozzon nekem egy pohár hideg vizet. Gyógyszert hideg vízzel veszünk be. Bár mintha múlna már. Mintha nem fájna már annyira a fejem.

(A pincér áll, három egymásba tett pohárral a kezében)

Mért áll olyan szerencsétlenül azzal a három pohárral? Hozzon egy pohár hideg vizet és tűnjön el.

(A pincér kimegy a fürdőszobába)

Bocsánat! Nem úgy értettem! Hány óra van?

PINCÉR (a fürdőszobából) Egy!

SZÍNÉSZNŐ Még csak egy óra van. (a pincér jön vissza a pohár vízzel)

Inkább nem veszem be. Jobb gyógyszer nélkül. Töltsön magának pezsgőt.

PINCÉR Köszönöm, nem élek vele.

SZÍNÉSZNŐ Akkor igyon egy kis vizet.

PINCÉR Nem vagyok szomjas.

SZÍNÉSZNŐ És mondja, mit csináljak én most reggelig? Felébresztett.

PINCÉR Pezsgőt tetszett rendelni.

SZÍNÉSZNŐ Tudja, amikor a pezsgőt tetszettem rendelni, még nem tudtam, hogy egyedül leszek a szobában hajnali egykor egy szobapincérrel és a virágaimmal. Valahogy másképp képzeltem el. Kaviárt nem kér?

PINCÉR Megengedi, hogy a szürke selyemruhát a helyére tegyem?

SZÍNÉSZNŐ Maga tudja, hogy hol a helye?

PINCÉR Gyűrődik.

SZÍNÉSZNŐ Igaza van. Adja ide. (a pincér odaviszi a ruhát)

A szürke selyemruhám. Egyszer volt rajtam. Ezt szoktam mondani. Olyan jólesik ezt mondani. Pedig nem igaz. Mégis jólesik. A szavak segítenek. Csináljon vele, amit akar.

(a pincér beakasztja a szekrénybe a ruhát, aztán hirtelen kivesz öt vállfát és felmutatja a színésznőnek)

Mit akar ezzel mondani? Fenyeget? Mit hadonászik azokkal a vállfákkal? Maga megszállott. Egyedül igyak? Egy kortyot illene meginnia velem. Így kívánja a becsület. Valamit valamiért.

PINCÉR Jó.

SZÍNÉSZNŐ Valamit valamiért. Hadd töltsek most magának én.

(a színésznő tölt, de a pincér nem veszi el tőle a poharat)

Undorodik utánam inni? Igaza van, nem illik, de most micsináljak? (állnak)

SZÍNÉSZNŐ Várjon, megiszom.

(felhajtja a pezsgőt és a pincérnek nyújtja az üres poharat)

SZÍNÉSZNŐ Mossa ki.

(A pincér kiviszi a poharat, elmossa, visszajön, a színésznő tölt neki, aztán a vizespohárral koccint vele)

A kutya és a farkas órája között, ahogy a francia nyelv nevezi a szürkület idejét, az ember könnyen megbolondul. Ilyenkor jobb nem keresni a magyarázatot semmire. Ilyenkor jobb aludni. Csakhogy nem tudok. Megvadít ez a sok virág, zúg a fejem. Nem játszottam jól ma este. Mindenkit kirúgtam. Egyedül akarok lenni. Igyon.

(a pincér megissza a pezsgőt, ő a vizet. Állnak)

SZÍNÉSZNŐ Most mire gondol?

PINCÉR Nem tudom.

SZÍNÉSZNŐ Jó a pezsgő?

PINCÉR Közepes.

SZÍNÉSZNŐ Maga egy kicsit bolond, ugye?

PINCÉR Mondták már.

SZÍNÉSZNŐ Kicsoda?

PINCÉR Orvosok.

SZÍNÉSZNŐ És maga mit gondol?

PINCÉR Nem szeretek gondolkozni ezen.

SZÍNÉSZNŐ Mit néz?

PINCÉR Ne tegye a poharat az asztal szélére.

SZÍNÉSZNŐ Miért ne?

PINCÉR Összetörik.

SZÍNÉSZNŐ Attól, hogy az asztal szélére teszem?

PINCÉR A lehetősége nagyon nagy.

SZÍNÉSZNŐ Azt képzeli, hogy maga a pohár?

PINCÉR Nem.

SZÍNÉSZNŐ Akarja, hogy rendet rakjak a gondolatai között?

PINCÉR Nem.

SZÍNÉSZNŐ Most mire gondol?

PINCÉR Nem tudom.

SZÍNÉSZNŐ Akkor hagyjon magamra.

PINCÉR Kíván még valamit?

SZÍNÉSZNŐ Adjon tüzet és hagyjon magamra. Maga bolond.

PINCÉR Szándékosan tetszik az asztal szélére tenni a poharat?

SZÍNÉSZNŐ Nem.

PINCÉR Megigazíthatom?

SZÍNÉSZNŐ Igen. Szeretem a tőmondatait. Van tüze?

PINCÉR A hamutartó.

SZÍNÉSZNŐ Hova viszi?

PINCÉR Kiürítem.

(a pincér kiviszi a hamutartót. Hosszan elmarad. Csönd. Visszajön.)

SZÍNÉSZNŐ Sokáig elmaradt.

PINCÉR Kimostam.

SZÍNÉSZNŐ Bolond maga? Maga bolond. Dühítem? Olyan furcsán néz.

PINCÉR Van még valami kívánsága?

Pincr 1SZÍNÉSZNŐ Adjon tüzet és hagyjon magamra. Egész éjjel itt fog állni?

(a pincér öngyújtót vesz elő, és meggyújtja a színésznő cigarettáját. Mély szippantás)

Moslékízű a szám. (csönd)

Ezt is nagyon szeretem mondani. (hallgat)

SZÍNÉSZNŐ Nagyon-nagyon. (csönd)

Mi az, nem nevet? (eltöri, elnyomja a cigarettát)

Na, a viszontlátásra.

(a pincér kimegy, becsukja maga után az ajtót)

SZÍNÉSZNŐ (kiabál)

Jöjjön vissza! Jöjjön vissza!

(a pincér visszajön, megáll az ajtóban)

SZÍNÉSZNŐ A virágok. Majdnem elfelejtettem. Vigye ki a virágokat is.

PINCÉR Tegyem vízbe őket?

SZÍNÉSZNŐ Teljesen kiment a fejemből, hogy nem bírom a virágillatot.

PINCÉR Tegyük vízbe őket?

SZÍNÉSZNŐ Hogy lehet ilyesmit elfelejteni? És ráadásul a felét én küldtem magamnak. Jó, mi? (csönd)

SZÍNÉSZNŐ Azt hiszi, csak én vagyok ezzel így?

(a pincér szótlanul összegyűjti a csokrokat. Sok van, alig lát tőlük, ahogy megy kifelé)

SZÍNÉSZNŐ Így, virágok nélkül megint olyan borzasztó ez a szoba. Szoba ez még? Hagyjon itt egy csokrot.

PINCÉR Melyiket?

SZÍNÉSZNŐ Mindegy.

PINCÉR Mindet?

SZÍNÉSZNŐ Azt mondtam: mindegy.

(a pincér leteszi a virágokat, válogatni kezd közöttük)

SZÍNÉSZNŐ (rekedt üvöltés)

Azt mondtam, mindegy!

(a pincér kiválaszt egy vörös rózsacsokrot, fogja a vázát, kiviszi a fürdőszobába, vizet tölt bele, beleteszi a rózsákat, a vázát egy kerek kisasztalra teszi és rendezgetni kezdi a virágokat)

Azt akarja, hogy szép legyen a csokor?

PINCÉR Azt.

SZÍNÉSZNŐ És azt hiszi, komolyan azt hiszi, hogy nem szép magában is? Pusztán attól, hogy olyan, amilyen? Na, jó éjszakát.

(a pincér már majdnem kiment, karjában a csokrokkal, amikor az ágyra lehanyatló színésznő utánaszól)

És kapcsolja le a villanyt, kérem.

(a pincér mutatja, hogy a csokroktól képtelen)

SZÍNÉSZNŐ Kapcsolja le az orrával, ha a kezével nem bírja.

(a pincér így tesz, bár ez nem könnyű)

SZÍNÉSZNŐ Maga tényleg bolond. Azt hiszi, hogy komolyan mondtam? Azt hiszi képtelen vagyok a helyemről fölállni és lekapcsolni a villanyt?

(a pincér sziluettje a folyosófényben, a csokrokkal)

SZÍNÉSZNŐ Hagyja nyitva az ajtót. (felkapcsolja az ágylámpát. A pincér el)

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top