Archív

Emike Bencike

A vécécsésze előtt egy csinos kis tócsa terjengett. Persze beleléptem. – [NógiMesék – Nógrádi Gábor meséje]

Amikor bementem a fürdőszobába, majdnem hanyatt estem. A vécécsésze előtt egy csinos kis tócsa terjengett. Persze beleléptem. Másfél métert csúsztam, elsodortam a szappantartót meg a piperepolcot, a fogkeféket is beleértve.

Szerencsére a fürdőszobánk nem nagy.

A fal megállított.

Tudtam, hogy Emike volt utoljára a klotyón.

– Emike! – szóltam ki az ajtón a leghalkabb hangomon, ami ilyen esetben lehetséges, azaz üvöltöttem. – Emike!!!

Emike jött.

– Mi van má’ megint? – kérdezte azon a hangon, ahogy a feleségem szokott szólni hozzám reggelente, amikor rajta keresem a zoknim, az alsónacim, az ingem, és a nadrágom után a mobilomat is.

– EZ MI? – mutattam a tócsára nagy betűkkel.

Emike közelebb jött, és szemlélődött kicsit. Aztán válaszolt:

– Ez egy tócsa.

– Tényleg? – néztem kicsi lányomra, és egyik kezemmel fogtam a másikat, hogy ne remegjen. – Hogyan kerül ide egy tócsa, amikor te ülve pisikélsz? – kérdeztem szelíden. – Felvilágosítanál?

– Természetesen, apcika – mondta kicsi lányom. – Mellément.

– MELLÉMENT?! – hörögtem halkan, mert utálom, ha egy szülő elveszíti az önuralmát nevelés közben. Én sose veszítem el, mert nekem nincs is, mióta Emike betöltötte a beszélő korszakát.

– Igen, mellément. Neked is szokott.

Nem kaptam levegőt. Egy ötéves kislány azzal vádolja a szülőapját… vagyis izé, az apját, hogy mellévizel, ami egyébként egyáltalán nem igaz általában?!

– Arról a kérdésről, hogy nekem mi ment mellé és mi nem, nem nyitok vitát – harákoltam, mert valami megakadt a torkomon –, de az érdekelne, hogy neked, kicsi lányom, hogyan mehetett mellé.

– Egyet találhatsz, apcika – nevetett Emike, és felemelte mindkét karját meg a szemöldökét is, mint aki bízik abban, hogy meglelem a titok nyitját.

Hogyan ment mellé? – kattogott az agyam. – Hogyan ment mellé?

Pislogtam néhányat. A szám is nyitva maradt. Azt hiszem, lefagyott a winchesterem.

– Szabad a gazda? – csilingelt Emike kacagása.

– Szabad! – lihegtem tehetetlenül.

– De buta vagy, apcika! – kiáltotta ötéves kislányom a negyvenéves apukájának (gratulálok! nevelés!). – Hát úgy ment mellé, hogy állva pisiltem!

Megállt bennem az ütő.

– Állva? – hörögtem. – Állva? De miért?

– Mert mostantól fiú leszek – mondta Emike. – És én is állva akarok pisilni.

Gyorsan leültem a vécédeszkára. Nem akartam beverni a fejem, amikor elájulok.

– De hát, Emike – dadogtam –, te kislány vagy!

– Voltam! – csattant fel a kisfiam… Vagyis izé…, a kislányom! Már teljesen megbolondulok…! És így folytatta: – Mostantól fiú leszek, és hívj Bencikének!

Arra tértem magamhoz, hogy a feleségem vizes ruhát rak a homlokomra, miközben Emikével zsörtölődik.

– Látod, mit csináltál? Megőrjíted apádat. Aki kislány, az kislány! Aki kisfiú, az kisfiú…!

– Nem igazság! – kiabált Emike. – Mért csak a fiúknak vagy fütyijük? Miért csak ők pisilhetnek állva?

A fejem majd széthasadt, úgy fájt. Pedig el akartam menni, hogy gyorsan kiraboljak egy bankot. Kapok vagy tíz évet, és mire kijövök a börtönből, Emike már tizenöt éves lesz! Addigra talán benő a feje lágya. Persze, ha szerencsém van, húsz évet kapok…

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top