ABuda Ferencáltal kedvelt keleti népek világát is becsalogatták hangszereikbe. (Füstös-Simon Zsuzsanna tudósítása)
2012. június 23-án, Kecskeméten, a Múzeumok Éjszakája apropóján megnyitotta kapuit a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Galériája is, ahol páratlan akusztikus élményekkel gazdagodhattak a vájt fülű érdeklődők. A zene és versrajongók ideális programja volt ez, hiszen a zegzugos udvarban hűs lombkorona alatti székeken hallgathatták Buda Ferenc verseit az Orlando Group feldolgozásában, egészen más megvilágításban. A program a Forrás folyóirat munkatársainak köszönhetően valósult meg.
Hogy mit értsünk más megvilágítás alatt? Egyrészt azt, ha a jó zene és a jó vers találkozik, nagyszerű dolgok megteremtője lehet, másrészt talán azt, hogy aki eddig kevésbé ismerte Buda Ferenc munkásságát, verseinek mélységeit, az a koncert után nem mondhatta el ezt magáról. Sokkal inkább érezhette úgy, hogy megszerette a költőt.
Buda Ferenc, aki mély elköteleződéssel áthatva él az alföldön, ugyanilyen minőségben alkot és ír, e táj jellegzetességeiről, jelenségeiről, mindennapi történéseiről. Alkotáslélektani mozzanatként lehetne említeni azt a költői tulajdonságát, hogy a kiérlelt gondolatok közlésében nincs jelen a túldíszítettség, bonyolultság; ám a realizmus és a pontosság annál inkább, mely megkönnyíti az olvashatóságot, a mentális képek kialakulását a befogadóban, továbbá pozitív értelemben vett puritanizmusával egyéni színezetet ad a műveknek.
A versek társadalmi szociológiai politikai érzékenysége a költő ez irányú érdeklődését tükrözi.
Az Orlando Group zenekar a szokásos kvintett formáció helyett most csak kvartett létszámban volt jelen, a basszusgitáros – Csapó András kivételével.
A prezentált dalok a teljesség igénye nélkül: Szürkeszemű, Ne rejtőzz el, Pesten esik a hó, Farkasok, Eső és este, Egetfaló, Jön a jövő, Nőttem, Isten szalmaszálán, Tanyahazám.
Dalaikban abszolút rátaláltak a költő hangjára, egy húron pendülve visszaadták a versek melankolilus, elgondolkodtató, csendes hangulatát, és a Buda által kedvelt keleti népek világát is becsalogatták hangszereikbe.
A zenés esten utolsó verse dramaturgiailag csúcspontnak mondható, instrumentális aláfestés közben Ő maga olvasta fel talán egyik leghíresebb versét, a Tanyahazámat.
Maga a vers egy hosszú sétára emlékeztet, melyben a tanyasi lét valósághű és szociografikus, realista ábrázolásának köszönhetően; – Ki látogat meg, tarlóarcú öreg”? – az ember szíve összeszorul, és egy pillanatra látja maga előtt a sorok közvetítette kilátástalanságot, amely szinte kézzel fogható.
„Hó és csönd ítélete alatt leragadtak a tanyák”, „Feljön a hold, füstölgő szemmel, rémítő rézpofával.”
Az Orlando Group közreműködésével a versek teljesen más értelmet nyertek, egy-egy sor akaratlanul is ott motoszkált az ember fülében a szöveg és a zene együttes vonzása miatt. A zenei feldolgozások során más és más mondatok, szavak lesznek hangsúlyosak, mint olvasáskor, azonban a lényeg nem vész el, hanem kiegészül. A könnyed, fülbemászó, olykor jazz-es, néhol keleties, törökös – mongoloid beütésű dallamvilágot prezentálták:
Szegszárdy Veronika – ének
Palotás Endre – ének, szaxofon
Szomor Zoltán – billentyűk
Vitéz Sándor – dob
{jcomments on}
