Áldja a nevünket, vigye az ingünket. (Nógrádi Gábor sorozata)
Aki a kereskedelemben igazán meg akar gazdagodni, az minden héten addig-addig csavarja az agyát, amíg ki nem talál valamit, hogy olcsóbban vásárolhasson az ő szeretett vevőközönsége. Okos keres¬kedőnk folyamatosan és elszántan nyomja lefelé az árakat. Nyomja, lenyomja, de olyan nagyon mélyre nyomja, hogy az alatt már csak a magyar foci meg Attila koporsója van. Kiárusít tavasszal, leértékel nyáron, fél áron ad ősszel, februárban meg szinte ingyen. Bizony így tesz a jó ember, ha milliárdos akar lenni.
Vajon a kedves olvasó azt gondolja megbomlott az elmém? Nem. És kereskedőnk sem hülye. Horgász. Tudja, mi az: beetetni.
A vevőnek ugyanis összeakad a szeme, ha meglátja az árcédulán, hogy most 6500 forint helyett 2300-ért kaphat egy gombfelvarró detonátort.
„Micsoda?! – sikolt fel lelkesen. – Több, mint négyezerrel olcsóbban?! Hát ez fantasztikus! Hé, kisasszony, kettőt csomagol¬jon! És ugyan mondja már meg, hogy mi ez!”
Más alkalommal ingeket adjunk háromezer-ötszáz helyett kétezer-ötszázért, s ha ennyiért sem megy, akkor adjunk kétezerért kettőt. Lesz ott olyan tolongás, mint a határon, mikor egyesítettük a németeket.
Kell azt tudni a vevőknek, hogy az ingek darabját Csádból im¬portáltuk egy marék rizsért, ami nekünk húsz forintba került?
Áldja a nevünket, vigye az ingünket.
Az is bölcs húzás, ha teljes kiárusítást rendezünk beszerzési áron, merthogy – úgymond – „bezár a bazár”. Ilyenkor a „beszerz¬ési áron” ne legyen több haszon, mint 80-100 százalék, mert a pofátlanságnak is van határa, azt mondják, akik nem értenek hozzá. A végkiárusítás pedig eltarthat egy évig is. Aztán még meggondolhatjuk magunkat a bolt bezárását illetően.
Árleszállítási módszerünk cuki kis változatát dobta be egyik áruházi láncunk.
Hetenként, egy bizonyos napon, mindent olcsóbban adott a nyugdíjasoknak. Volt is nagy öröm, nagy hálálkodás, meg áldja meg az Isten! Kaptak sajtót dögivel. Nem is lett volna semmi baj, és biztosan mennybe megy a cég, ha egy néni nem akarja az árleszállítás napján megvenni azt az olcsó vasalót még olcsóbban, amit előzetesen kinézett magának. Merthogy az a vasaló az adott napon nem volt sehol. Csak egy másik típus, háromszor annyiért.
Tanulság: a nyugdíjasokat nem szabad beengedni az áruházba, csak az árleszállítás napján. A többi napokon pedig alkalmazni kell néhány nyugdíjas kereső pitbullt.
{jcomments on}
