Archív

Hartay Csaba: A jövő régészei

a jovo regeszei

Hetedik verseskönyve jelenik meg hamarosan Hartay Csabának a prae.hu kiadónál.

A beolon blogoló, és itt, a Librariuson gyermekkori élményeiből írt prózáiról ismert költőnek a 2008-ban kiadott gyűjteményes Nyúlzug című könyve óta irodalmi folyóiratokban publikált verseit tartalmazza az új kötet. A verseskönyv szerkesztője Pollágh Péter költő, az ő fülszövege mellett Bereményi Gézának a gondolatai is olvashatók majd A jövő régészei címet viselő új könyvben. A címlaphoz felhasznált fotót és a szerzőről készített portrét Hegedűs János készítette. A kiadvány első bemutatója július 6-án lesz Békéscsabán, a KÖRF fesztiválon (http://korf.hu/). A szerzővel Kiss László író, a Bárka irodalmi folyóirat szerkesztője beszélget majd.

Részletek a kötet ajánlóiból Bereményi Géza és Pollágh Péter tollából:

„A nyolcvanas évek plüssei, a kilencvenesek négerbabái. Aztán a nagy fogadkozásokat, csinnadrattákat kettészeli egy új, ismeretlen század. Szociofób férfikor jön, alázat, csönd, szénaszag. Tiszta udvar, rendes ház. De van benne egy viharsarok. S minden éjjel pár centit nő a kerítés. Igen, első a munka, de megy fusiban a bütykölés: a ponyvák alatt már mocorog a hátsó kertben az időgép.”

(Pollágh Péter)

“Verselése egyszerű szavakból szövi a sűrű hálót, álomba fordítja még a mai élet aktuális roncstelepét is. Autót vezet a túlvilágra, fölötte fogkrémet húzó repülő, asztalán kihűlt hotdog, kocsmájában egy teknős lakik. Jó azt tudni, hogy egy költő jár közöttünk. Ez az egy szerencsénk.”

(Bereményi Géza)

Versek a kötetből:

Képtelen nyugtatók

Csak ötig alhatunk.

Jönnek, építkeznek a szomszédban.

Kánikula van, inkább hajnalban zörögnek.

Rázkódik a ház a nyíló kaputól.

Párnánkban géprobaj bolyong.

Hagyd, nem tudsz tenni ellene semmit.

Arra gondolj, hogy eddig csend volt legalább.

Különben is, élj, ne aludj.

Keresd a szombat hajnal előnyeit.

Találd meg a kellemetlenség értékét.

Próbáld meg élvezni a bosszúságot.

És hasonló képtelen nyugtatók.

Jó lenne arra ébredni, hogy mélyen alszunk.

Leülni az ágy szélére, és nézni, ahogy hosszú

percekig csak a saját lélegzetvételünk,

s hasonló képtelen nyugtatók.

A mása

Ami volt, a bútorok, régi cipők,

cipőkanalak, kisszekrény, a függönyök

már nincsenek, elraboltak mindent.

És jogosan, ez a legbosszantóbb.

De felépítettem újra, korhűen.

Ott állok és kinézek az ablakon.

Mama lent gondozza a virágokat.

Integet, szegény nem tudja,

hogy ez csak a mása az egykorinak.

Lemegyek és elmondom neki.

Nem értem, súgja, és visszaküld,

hogy vegyek fel egy kardigánt.

Kérjek a papától, ha nem hoztam,

neki van több is, még cipőt és sötét

nadrágot is ad, ha megyünk a templomba.

Otthonos ez a felépített múlt-makett.

Megerősít a tudatlanság, fogalmam sincs,

ki hány éves épp, s hogy öregszenek-e.

Leragadtunk ennél

Az élet megy tovább.

Nem. Most az egyszer nem megy tovább.

Leállunk. Jön a végtelen tipródás, várakozás.

Megáll az élet, dehogy megy tovább.

Hová menne tovább? Része voltál, nélküled leáll.

Leállnak az autók a pályán. Nem billen semerre.

Egál. Az élet megtorpan, megáll. Állunk a pirosnál.

A szél is vár, a frontok is. Nem törnek be.

Ez az idő marad, éppen nem tavasz.

Nem fakul tovább a színes falragasz.

Hová menne az élet? Elvitted magaddal.

Leragadtunk ennél, egyforma szavakkal.

Egy utca melankóliája

Ingatag távolság.

Függőhídként mozog a járda.

Mindkét oldalon szigorú

házfrontok néma áradozása.

Ablak néz rám, közelít.

Az asztalon kiszáradt váza.

Múlhatatlan délutánt játszik

a visszavont mozdulatok háza.

Odabent míves csillár.

Magas ágyak, árnyak.

Ugyanezt láthatják majd,

kik nélkülem visszajárnak.

A kerítésen túl moha terjed.

Fenyők hosszú, pikkelyes combjai.

A horizonton várakozó nap

távoli tűzfalra szeretne omlani.

Akik itt laktak, nem halnak meg.

Otthontalanságom újra átrendezik.

Az utcában minden azt súgja,

hogy megint ilyen múlt következik.

Kulcs volt a nyakában

Elmentünk Pécsre, megnézni, milyen a mama öregen.

Olyan. Kulcs volt a nyakában, a múltkor elhagyta a lakásban.

Kell, hogy ki tudjon menni. El, a templomig.

Még mindig több személyre készít. Nem halhattak meg.

Szendvicsek a hűtőben. Szalámis-sajtos. Nekik.

Ott száradnak el. A szobában régi lemezek.

AC/DC, Demis Roussos. Olyan, mintha külföldön lenne.

Azt mondta.{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top